Csodák 3.

Tumaco Kolumbia egy kis csendes-óceáni szigetén található. 1906. január 31-én délelőtt tíz órakor heves földrengés ejtette kétségbe Tumaco lakosait. Ez olyan erős és tartós volt, hogy sok ház romba dőlt, a templom szobrai mind a földre hulltak. A pánik teljes volt, a nép apraja-nagyja a templomban keresett menedéket. Sírva kérték a két misszionáriust, engesztelő körmenetben esedezzenek Isten irgalmáért, s máris hozták a templomi feszületet, a zászlókat és szentképeket, hogy ájtatosságuk kifejezőbb legyen.
A misszió vezetője, P. Larrondo, mindenekelőtt lelket igyekezett önteni a fejvesztett tömegbe, s ezért a templomtéren maga köré állította a népet. Már éppen szólni akart hozzájuk, amikor tekintete a tengerre tévedt, s megdöbbenve látta, hogy a víz fokozatosan visszahúzódik, bár nem volt apály, és már vagy másfél kilométerre maga mögött hagyja a partot (cunami). Távolabb azonban a tenger felszínén feltornyosultak a hullámok, óriási vízfalat képeznek, mely minden pillanatban visszafelé fordulva Tumaco egész partvidékét elárasztva, megsemmisítheti.
A félelmetes veszély a páter torkára forrasztotta a szót. Nyomban a templomba rohant. Az áldoztató kelyhet kivette a szentségházból, a benne lévő Szentostyákat egy kivételével a misekendőre öntve, visszahelyezte a tabernákulumba. A nála maradt Oltáriszentséget jobb kezében, az üres cibóriumot bal kezében magasra emelve a tengerpartra futott. A toronymagas vízfal aközben teljes szélességében összeroppant, a hullámok meg több méteres magasságban a part felé özönlöttek. Asszonyok, férfiak és gyermekek rémítően sikoltoztak, mert bizonyosra vették, hogy otthonukkal együtt menthetetlenül elvesznek.
Larrondo atya pedig már csípőig gázolt az előrezúduló vízárban, magasra tartva a Szentostyát és megáldva vele az öldöklő vízzuhatagot. Erre a hatalmas hullámóriások néhány méterre a kicsike Szentostya előtt hirtelen megálltak, mintha csak engedelmességgel akarnának hódolni isteni Mesterüknek és parancsolójuknak. Azután hátat fordítottak a partnak és lassan visszatértek a tenger végtelenségébe.
A halálveszélyben vergődő nép lenyűgözve szemlélte megmenekülése csodáját. Sírva járta körül a Szentostyát, úgy ünnepelt s adott hálát Szabadító Istenének.
Páter Larrondo a templom arany monstranciájába helyezte a Legszentebbet, majd énekelve, imádkozva vonult a nép - mint Úrnapján szokott - ünnepi körmenetben, boldogan a megmentett város utcáin végig.
A Tumaco-i csoda híre mindenfelé elterjedt és mindenütt nagy feltűnést keltett. Az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztus mentette meg a várost és környékét a tengerár rombolásától.
A partmenti lakosok százai lelkipásztoraikkal, a két ágostonrendi atyával: Páter Gerard Larrondoval és Páter Julian Morenoval együtt szemtanúi voltak e történelmi eseménynek.

Bővebben: http://www.eucharisztia.hu/csoda/tumaco.html
Ajánlás:
Csodák 1.
Csodák 2.
A föld legnagyobb szőlőtőkéje