Elizabeth
Anikuzhikattilt 2011. július 18-án helyezték végső nyugalomra a Szent Család
plébánián az indiai Munnar közelében. A 94 éves korában elhunyt indiai
katolikus édesanya a 2006-ban elhunyt férjével tizenöt gyermeket (8 fiút és 7 lányt) nevelt föl, köztük öt pap, egy püspök és négy lányuk lett szerzetes. Ketten a keralai Szent Szív Nővérek közösségéhez
csatlakoztak, a harmadik szalézi, a negyedik pedig ferences misszonárius nővér.
A legidősebb fiú a dél-indiai Idukki Egyházmegye
püspöke.
A család a földműves telepesek első
csoportjával 1949-ben költözött Idukkiba. Egy fa tetején épült, tágas
lombházban éltek, mert gyakran kellett vad elefántok és más vadállatok
támadásával szembenézniük, akiknek nem tetszett, hogy az emberek betolakodtak a
területükre – idézi fel a „hősidőket” az egyik fiú, az 53 éves Joseph
Anikuzhikattil SDB, az azarai (Guwahati) Don Bosco Főiskola rektora, a sillongi
Szent Szív Teológiai Főiskola tanára.
A katolikus édesanya nagy türelemmel
nevelte gyermekeit, emellett egyedül ápolta legkisebb fiát, aki 19 éves korától
a Guillain-Barre szindróma néven ismert, ritka autoimmun-betegségben
szenvedett. „Savio ágyban feküdt, és anyánk tizenöt éven át ápolta úgy, hogy
egyetlen felfekvése sem volt” – mondja Joseph Anikuzhikattil.
Elizabeth számára „minden bizonnyal
valósággá vált Don Bosco ígérete a mennyországról” – fogalmazott Dominic Jala
sillongi érsek. Don Bosco azt tanította, hogy "a család számára a legnagyobb áldás a pap, és nemzedékeken át áldottak
azok a családok, amelyek papként az egyháznak adják fiaikat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése