Isten Atya,
Fiú és Szentlélek
Az időben megkülönböztetünk múltat, jelent és
jövőt. A teremtett világot (Péld 8,22-31) évezredek óta jobbára
háromdimenziósnak tartjuk: a tárgyaknak szélessége, hosszúsága és magassága
van. Az első dimenzió a vonal. A sík két dimenziós. Van hossza és szélessége,
de nincs vastagsága – nagyjából úgy, mint egy papírnak (bár annak is van
valamelyes vastagsága). Az általunk érzékelt tér háromdimenziós. A három
dimenzióban a három lehetséges irány: szélesség, hosszúság (vagy mélység) és
magasság, melyekre a hétköznapi nyelvben a fel/le, balra/jobbra és előre/hátra
fogalmakkal hivatkozunk. Milyen nagy áldás, hogy szemünk segítségével
környezetünket térben láthatjuk, és így jól tudunk tájékozódni. Hogy
kiteljesedett emberi életet élhessünk, ebben segít a keresztény hit központi
misztériuma, a Szentháromság.
Pünkösdöt követő vasárnap a háromszemélyű egy igaz
Istent, a Szentháromságot ünnepeljük. Tudjuk, hogy mennyei Atyánk a világba
küldte Fiát, az igazság Igéjét és a megszentelő Szentlelket, s ezzel
kinyilatkoztatta benső életének csodálatos titkát. Jézus azért jött, hogy
„életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10). Az emberiség számára a
Szentháromság élete jelenti a bőséges, vagyis az isteni minőségű életet. Az
isteni élet lényege a szeretetben való egység (Jn 16,12-15). Ezért
az emberi életben is ez a törvény: a tökéletes önátadás - a tökéletes elfogadás
és szeretetáramlás (Róm 5,1-5). Mi erre kell építsük egyéni, családi és
társadalmi életünket. Csak – egymással és egymásért – ez szolgálja
életünk gazdagodását és életünk kiteljesedését Istenben.
"Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek!" (Nagy Szent Vazul)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése