Mit ad a megváltás?

Urunk mennybemenetelekor is az Egyház megvallja hitét, hogy Jézus megvonta látható jelenlétét, mégis szentségi módon közöttünk van az Oltáriszentségben. Akik húsvétra gyóntak-áldoztak, most is szentáldozáshoz járulnak. Ez van az ünnep nevében - Áldozócsütörtök.  Azokat a gyerekeket, akik felkészültek a szentségek vételére, ilyenkor a plébániai közösségek elsőáldozáshoz viszik. Plébániánkon ma és a jövő vasárnap összesen 140 gyerek járul először szentáldozáshoz. Maga az Úr Jézus intette tanítványait: „ engedjék hozzám jönni a gyermekeket”. A gyerekek a kereszteléskor keresztények lettek, de az első gyónás és áldozással a római katolikus egyház tagjaivá válnak. A bérmálásban pedig megbízást kapnak, hogy megvallják hitüket és tanúságot tegyenek Jézus Krisztusról.  Most az elsőáldozással egy a keresztény gyerekek egy magasabb szintre jutnak. Cselekvően tudnak részt venni a szentmisén. Ezentúl nemcsak imádkoznak, énekelnek és hallgatják az Isten igéjét, hanem részesednek Jézus Krisztus lakomájában. Szentségi módon egyesülnek vele. Ez a kegyelmi élet vagy élet a kegyelemben, Krisztus szeretetében. Ennél nagyobbat földi ember nem tud elérni. Ez életünk csúcsa és forrása. Éppen ezért a szülőknek tudniuk kell, hogy a gyermekek fejlődése itt nem akadhat el, ennek folytatása kell legyen a  rendszeres szentmisén való részvétellel, áldozással és a keresztény hit elmélyítésével. Jézusnak a földről való távozása csak a világ számára szakítás, elválás, a tanítványokkal továbbra is közvetlen kapcsolatban marad. Ennek erkölcsi előzménye: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála”. (Jn 14,23-29) Isten parancsait teljesíteni viszont csak azok képesek, akik ismerik azokat. Mi hát az ismeret? Az ismeret Jézus Krisztus megismerése, a hit. Az ilyen ismeret Jézus Krisztusban történik, általa lesz a miénk, s így voltaképpen Krisztus a megismerésünk tárgya. Benne magát Istent ismerjük meg, mert ő és az Atya egy. A tanítványok Istenhez való viszonyát az engedelmesség, a világét pedig az engedetlenség szabja meg. Jézus előre felvázolja, hogy mit ad a megváltás az embereknek, és hogy Egyházát milyen belső kegyelmet fogják éltetni. Az összetartó erő az ő tanítása marad, azt kell megvalósítani. A Szentlélek fog gondoskodni arról, hogy a hit ne homályosodjék el, hanem tiszta maradjon. Egyrészt nem engedi feledésbe merülni Jézus tanítását, másrészt élettel tölti meg a régi kijelentést. Isten jelenlétének megélése megadja azt a békét, amely Jézus lelkét mindig eltöltötte.  Ezt erősíti meg az ígéret, hogy az Atyánál helyet készít számunkra. Az Isten gyermekeinek szabadságát hirdette Pál apostol a pogányoknak és az apostoli zsinat is jóváhagyta. A pogányságból jöttektől csak annyit kell kérni, hogy a békés egybeolvadás céljából legyenek tekintettel egyes zsidó hagyományokra. (ApCsel 15,1-2. 22-29) Az Egyház földi élete tele van megpróbáltatásokkal, de az üdvösség minden fáradozásért kárpótol. (Jel 21,10-14. 22-23) Ha kegyelmi életet élünk, ez magával hozza a békét, a boldogságot és a biztonságot. 
 

„Aki szeret engem, megfogadja szavamat.” Jn 14,23