Összetartozásunk - felelősség!

-->

Június, Jézus Szíve hónapja. A magyar ember szívének szeretete Isten után gyermekére, majd a nemzetére irányul. 

Június 1-jén van a nemzetközi gyermeknap. Az ünnepet először Törökországban tartották meg 1920-ban, majd később a genfi Gyermekjóléti Konferencián 1925-ben június 1-jét választották ki. Az ENSZ közgyűlése 1954-ben határozta, hogy minden országban tartsák meg az egyetemes gyermeknapot, melynek célja ezzel az ünneppel nem a család erősítése, sem a gyerekek személyiségének a védelme volt, hanem a világ gyermekeinek internacionalista testvériségének hangoztatása, az egymás közti jobb megértés, valamint a gyermekek jóléte irányított figyelem. Napjainkban e célt sem tartják tiszteletben, amikor a gyermekeket az azonos neműek szövetségének is kiszolgáltatják.  

Június 4. a Nemzeti Összetartozás napja. Emlékezés és előretekintés is. 1920. június 4-i Trianoni diktátummal szétdarabolták az ezer éves Magyarországot. Még aznap az Erdélyi Tudósítóban megjelent Ft. Veress Ernő bátorítása: „Temetés után hazamegyünk, s dolgozni kezdünk újra… Kulturális, társadalmi és gazdasági munkára vetjük magunkat. Egymást megértve, egymást gyámolítva mi sem veszhetünk el a népek tengerében”. A Szent István-i felajánlás megtartott. A magyarság tudatában a történelmi Magyarország képe tovább élt. A Kárpát-medencében egy szellemi Magyarország született. Ennek határai a nemzeti nyelv, a nemzeti kötődésű irodalom, a hitélet, a művészetek, a népi alkotások, a hagyományőrzés, a viselkedési szokások továbbélése révén a fizikai-földrajzi, állami és jogi széttöredezettség ellenére az országhatárok fölött is átívelőn élt tovább. És jött 1940, 1989, és 2010. május 31, amikor a Magyar Országgyűlés törvényt hozott a Nemzeti Összetartozásról és kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. 2012. január 1-ével életbe lépett a Magyar Alaptörvény, melynek 6. §. 3-ik bekezdése kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.” A gyakorlatban az történt, amit Salamon király a templomszenteléskor kért az Istentől: légy a többi népnek is Istene, legalább annyiban, hogy ha itt a templomban kérnek téged, hallgasd meg őket (1Kir 8,41-43). A kafarnaumi százados hitét kérése is mutatja: hiszi, hogy Jézus szava a távolban is hatásos. Jézus nagyon megdicséri a százados nagy hitét (Lk 7,1-10). A csoda megtörtént. A Jézusba vetett hit a döntő. Akiben az istenség egész teljessége lakozik, őt kérjük imáinkban, közösen, egyetértve fáradozzunk Isten országáért (Gal 1,1-2,6-10), építsük nemzetünk egységét.

„Ha emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 2,10

Darvas-Kozma József

Nemzeti Összefogás üzenet