Kosztolányi Dezső egyik elbeszélésében leírja, hogy mint
gyereknek vasárnapi játék közben elszakadt a nadrágja. Egyházi iskolába járt, a
szigorú paptanár behívta a szobájába. A kisfiú a büntetéstől való félelmében
alig mert belépni. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor tűvel, cérnával,
foltozófával a kezében fogadta, és nekilátott a szakadás bevarrásához. Közben
így töprengett: „először is megdöbbentem
azon, hogy közösséget vállal egy nebulóval, és cinkostársként leplezi azt, amit
büntetnie kellene. Másrészt azon tépelődtem, vajon nem jut- e a pokolba, mivel
vasárnap tilos dolgozni, varrni? Most már tudom, hogy nem kell féltenem. Azóta
ha szentekről, földi angyalokról hallok, mindig tűvel, cérnával és foltozófával
képzelem el őket.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése