Június 22-én közel ötezer hívő
érkezett Rómába VI. Pál pápa megválasztásának 50. évfordulója alkalmából.
Luciano Monari, bresciai püspök délelőtt 11 órakor szentmisét mutatott be a
Szent Péter bazilikában, másik három püspök és száz pap koncelebrálásával. A
szertartáson jelen volt Giovanni Battista Re bíboros. Ferenc pápa fél 1-kor
csatlakozott hozzájuk és beszéddel köszöntötte őket.
VI. Pál pápával kapcsolatban sok emléket és gondolatot szeretett volna megosztani a zarándokokkal, de három alapvető szempontot emelt végül ki, amelyekről tanúságot tett: Krisztus, az egyház és az ember szeretete.
VI. Pál tudott tanúságot tenni a nehéz években a Jézus Krisztusba vetett hitről. Ma is élénken él gondolata: „Rád vagy Krisztusra van szükség?” Jézusra most nagyobb szüksége van az embernek és a világnak, mint valaha, mert a szekularizált városok sivatagjaiban Ő Istenről szól nekünk, feltárja arcát. A Krisztus iránti teljes szeretet Montini egész életére jellemző és pápaként névválasztásában is megjelenik, amelyet azzal indokolt, hogy Pál apostol nagyon szerette Krisztust, annyira, hogy elvitte Evangéliumát minden népnek és Krisztus iránti szeretetből felajánlotta életét. Krisztus iránti szeretete nem azért volt, hogy birtokolja, hanem, hogy hirdesse Őt. Nekünk is ilyen Krisztus iránti szeretetünk? Életünk középpontjában áll? Tanúságot teszünk Róla cselekedeteinkben minden nap? – tette fel e kérdéseket a Szentatya.
A második kiemelt szempont VI. Pál szeretete az egyház iránt.VI. Pál teljességében megélte az egyház gyötrelmeit a II. Vatikáni Zsinat után annak világosságával, reményeivel és feszültségeivel együtt. Szerette egyházát és nem kímélte magát érte. Világos elképzelése volt arról, hogy az egyház Anya, ami Krisztust hordozza és ami Krisztushoz vezet. Szenvedélyes szeretet ez, amely egy életen át tartott, örömteli és megszenvedett szeretet, amely első enciklikájától kezdve kifejezésre jutott: Ecclesiam suam. Majd Ferenc pápa idézett az Evangelii nuntiandi apostoli buzdításból és feltette a kérdést: valóban Krisztussal egységben levő egyház vagyunk, hogy kimenjünk és hirdessük Őt mindenkinek, elsősorban azoknak, akiket a „létezés perifériáin” élőknek nevezünk? Vagy be vagyunk zárkózva magunkba, csoportjainkba?
A harmadik fontos szempont, amit Ferenc pápa kiemelt VI. Pál kapcsán, az ember iránti szeretete volt. Ez is Krisztushoz kötődik. Az Isten iránti szenvedély ösztönöz bennünket arra, hogy találkozzunk az emberrel, tartsuk tiszteletben, ismerjük fel és szolgáljuk őt. Majd a Szentatya felidézte VI. Pál beszédét a II. Vatikáni zsinat utolsó ülésszakából, amelyben a kortárs emberről szól és kiemelte az irgalmas szamaritánus történetét.
Végül a bresciai zarándokokhoz intézett beszéde végén Ferenc pápa hangsúlyozta: jót tesz mindannyiunknak, hogy Isten szolgája VI. Pál nevében találkozunk. Tanúságtétele táplálja bennünk a Krisztus, az egyház iránti szeretet lángját, a lendületet, hogy hirdessük az Evangéliumot a mai embernek irgalommal, türelemmel, bátorsággal és örömmel.
(sv) VR
VI. Pál pápával kapcsolatban sok emléket és gondolatot szeretett volna megosztani a zarándokokkal, de három alapvető szempontot emelt végül ki, amelyekről tanúságot tett: Krisztus, az egyház és az ember szeretete.
VI. Pál tudott tanúságot tenni a nehéz években a Jézus Krisztusba vetett hitről. Ma is élénken él gondolata: „Rád vagy Krisztusra van szükség?” Jézusra most nagyobb szüksége van az embernek és a világnak, mint valaha, mert a szekularizált városok sivatagjaiban Ő Istenről szól nekünk, feltárja arcát. A Krisztus iránti teljes szeretet Montini egész életére jellemző és pápaként névválasztásában is megjelenik, amelyet azzal indokolt, hogy Pál apostol nagyon szerette Krisztust, annyira, hogy elvitte Evangéliumát minden népnek és Krisztus iránti szeretetből felajánlotta életét. Krisztus iránti szeretete nem azért volt, hogy birtokolja, hanem, hogy hirdesse Őt. Nekünk is ilyen Krisztus iránti szeretetünk? Életünk középpontjában áll? Tanúságot teszünk Róla cselekedeteinkben minden nap? – tette fel e kérdéseket a Szentatya.
A második kiemelt szempont VI. Pál szeretete az egyház iránt.VI. Pál teljességében megélte az egyház gyötrelmeit a II. Vatikáni Zsinat után annak világosságával, reményeivel és feszültségeivel együtt. Szerette egyházát és nem kímélte magát érte. Világos elképzelése volt arról, hogy az egyház Anya, ami Krisztust hordozza és ami Krisztushoz vezet. Szenvedélyes szeretet ez, amely egy életen át tartott, örömteli és megszenvedett szeretet, amely első enciklikájától kezdve kifejezésre jutott: Ecclesiam suam. Majd Ferenc pápa idézett az Evangelii nuntiandi apostoli buzdításból és feltette a kérdést: valóban Krisztussal egységben levő egyház vagyunk, hogy kimenjünk és hirdessük Őt mindenkinek, elsősorban azoknak, akiket a „létezés perifériáin” élőknek nevezünk? Vagy be vagyunk zárkózva magunkba, csoportjainkba?
A harmadik fontos szempont, amit Ferenc pápa kiemelt VI. Pál kapcsán, az ember iránti szeretete volt. Ez is Krisztushoz kötődik. Az Isten iránti szenvedély ösztönöz bennünket arra, hogy találkozzunk az emberrel, tartsuk tiszteletben, ismerjük fel és szolgáljuk őt. Majd a Szentatya felidézte VI. Pál beszédét a II. Vatikáni zsinat utolsó ülésszakából, amelyben a kortárs emberről szól és kiemelte az irgalmas szamaritánus történetét.
Végül a bresciai zarándokokhoz intézett beszéde végén Ferenc pápa hangsúlyozta: jót tesz mindannyiunknak, hogy Isten szolgája VI. Pál nevében találkozunk. Tanúságtétele táplálja bennünk a Krisztus, az egyház iránti szeretet lángját, a lendületet, hogy hirdessük az Evangéliumot a mai embernek irgalommal, türelemmel, bátorsággal és örömmel.
(sv) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése