Częstochowában lelt otthonra a csíksomlyói Szűzanya

A kegykép és a kegyszobor másolatának a cseréje erősítse meg a Jasna Góra-i és a csíksomlyói kegyhely közötti kapcsolatot, emlékeztessen minden jóakaratú embert keresztény gyökereikre – hangzott el szerdán azon a częstochowai pálos kolostorban tartott ünnepségen, amelyen a ferencesek a somlyói kegyszobor másolatát ajándékozták a pálos rendieknek.

Roman Majewszki pálos perjel, Czestochowa–Jasna Góra kolostorának elöljárója magyarul köszönte meg a csíksomlyói ferencesek ajándékát
A lengyel–magyar barátság elmélyítéséért vállaltuk ezt a zarándoklatot – fogalmazott az ünnepi szentmise bevezetőjében Tamás József csíkszeredai római katolikus segédpüspök. A pálos kegyhely bazilikájának kápolnájában megtartott szentmisén a Fekete Madonna – a budapesti Misszió Tours Utazási Iroda által szervezett – zarándokvonattal érkezett több mint hétszáz, köztük közel százötven csíki és székelyföldi zarándok vett részt. „Igen nagy öröm volt már a keddi nap számunkra, hiszen sok élménnyel gazdagodhattunk ezen a helyen. A mai nap talán még jelentősebb, hiszen Csíksomlyóról elhoztuk a boldogságos Szűzanya szobrának a mását, viszonzásul azért a nagy és szép ajándékért, amit tavaly kaptunk a pálos szerzetesektől” – fogalmazott az egyházi méltóság.
Szoros barátság kegyszimbólumok cseréjével
A lengyelországi pálos és csíksomlyói ferences kegyhely közötti szoros kapcsolat tavaly pünkösdkor kezdődött. Akkor ugyanis a lengyelországi pálosok a Fekete Madonna kegykép hű másolatát adományozták a kegytemplomnak. A szeretet és barátság ajándéka nem maradt viszonzatlanul: egy évre rá, ugyancsak pünkösdkor indult útjára Csíksomlyóról a marosszentannai Demeter József által készített mérethű másolata a Mária-szobornak, hogy elfoglalhassa méltó helyét a lengyelek lelki központjában.
„Tudjuk, hogy a lengyel nép számára Częstochowa különleges hely. Jasna Góra a nemzet szentélye, az a hely, amely a remény fénysugarának a forrása” – mondta ünnepi beszédében Urbán Erik ferences testvér. A csíksomlyói kegytemplom igazgatója hangsúlyozta, hasonlóképpen fontos és ugyanilyen nagy tekintélye van a csíksomlyói kegyhelynek a székely nép és a világon szétszóródott magyarok életében. „A boldogságos Szűz Máriába vetett bizalom mindkét kegyhelyen reményt adott és ad az oda látogató zarándokoknak. Lengyel testvéreink számára a Jasna Góra-i, székely népünknek és a világ magyarságának a csíksomlyói kegyhely lett a hit, a szellemi élet és a kultúra védőbástyája, oltalmazója és továbbörökítője mindannak, ami a nemzeti öntudatot szolgálja. A kegykép és a kegyszobor másolatának a cseréje erősítse meg a két kegyhely közötti kapcsolatot, emlékeztessen minden jóakaratú embert keresztény gyökereire” – jelentette ki a ferences atya, majd arra kérte a pálos testvéreket, amikor a kápolnában elhelyezett kegyszobor másolatára tekintenek, ne feledkezzenek meg imádkozni a csíksomlyói kegyhely zarándokaiért és a kegyhelyet szolgáló ferencesekért. „Mi ferencesek, akiket a székely nép egyszerűen barátoknak nevez, a csíksomlyói segítő Szűz Mária szentélyében hasonlóképpen imádkozni fogunk a lengyel népért és a kegyhelyet szolgáló pálos testvérekért” – zárta beszédét Erik testvér.
Székelyek és magyarok zarándokoltak a częstochowai Jasna Góra kegyhelyre
A csíksomlyói kegyszobor másolatának átadását magyar nyelven köszönte meg Roman Majewszki pálos perjel. Częstochowa-Jasna Góra kolostorának elöljárója hangsúlyozta, szívesen fogadták a székely és a magyar nép szimbólumát, amelynek méltó helye lesz a pálos bazilikában.
Szűzanya csak egy van
„Egy Szűzanya van, de sajátságos módon tiszteli őt minden nép és nemzet. Éppen ezért minden nép beleviszi ebbe a tiszteletbe sajátosságait, ezzel is gazdagítván a Mária-tiszteletet. Częstochowában Fekete Madonnának nevezték, mi Csíksomlyón segítő, csodatevő Szűz Máriának hívjuk. Székely népünknek igen nagy értéke és kincse a csíksomlyói kegyhely és a szobor, amelynek mását elhoztuk ide” – említette a prédikációban Tamás József segédpüspök. Hangsúlyozta, fontos a Szűzanya tisztelete, hiszen ő úgy tartozik a kereszténységhez és a katolikus egyházhoz, mint ahogyan az édesanya hozzátartozik a családhoz.

Rédai Botond, a Fekete Mária Zarándokvonat zarándoka

Szent Péter fillérei a szükségben levőkért

-->

A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén tartja a péterfillérek gyűjtését katolikus templomaiban. A befolyt összeget a Szentatya karitatív céljaira fordítják.

A Szentszék a hagyományos templomi gyűjtés mellett más módokon is elfogadja a hívek felajánlásait. Lehet banki átutalással segíteni a pápa által támogatott rászorulókat (számlaszám: Unicredit Banca SPA IT 31 F 02008 05214 000005329965 EUR, swift: UNCRITM1715, tárgy: Obolo di San Pietro presso Segretaria dello Stato, név és teljes lakcím feltüntetésével), sőt a Vatikán internetes oldalán a Péterfillér Hivatal online adományokat is fogad.

XVI. Benedek nyugalmazott pápa így beszél erről a világ minden katolikusát megmozgató hagyományról: „A péterfillér a legjellegzetesebb kifejeződése annak, hogy minden hívő részt vesz Róma püspökének az egyetemes Egyházat pártfogoló jótékony kezdeményezéseiben. E gesztusnak nemcsak gyakorlati értéke van, hanem erős szimbolikus jelentősége is, mint a pápával való közösségnek és a testvéreink szükségleteire való odafigyelésnek a jele, így szolgálatotok nemes egyházi jelleggel bír.”

A péterfillérek gyűjtése a VIII. században indult el, amikor az újonnan megtért angolszászok önkéntes hozzájárulást küldtek a Szentatyának. Ekkortól alakult ki a „Denarius Sancti Petri” adományozása, amely a középkorban általánossá vált a kelet- és a nyugat-európai országokban egyaránt. A középkorban a péterfillér mint hűbéri házadó átterjedt Írországra, Walesre, Svédországra, Norvégiára, Magyarországra, Isztriára, Dalmáciára és Lengyelországra is. A  franciák és a Német lovagrend nem vezette be.

Noha a reformáció idején szünetelt a péterfillérek gyűjtése, 1860-ban újraéledt a szokás.

Az Egyházi Állam birtokvesztései nyomán IX. Pius pápa önkéntes adományként újította föl a római kúria eltartásának támogatására. Magyarországon, miután 1862 tavaszán a dunai árvíz károsultjai javára a pápa 2000 Ft-ot küldött, az Idők Tanúja hívta föl a híveket a pápai ajándék visszatérítésére, melynek hatására húsvétra 6000, július 1-jére 13.000 Ft gyűlt össze. 1870-1929 között a lateráni egyezményig a péterfillér volt a Szentszék egyedüli bevételi forrása. Hivatalosan a Saepe Venerabiles Fratres enc. (1871) vezette be. Magyarországon a kommunista időben az utolsó gyűjtés 1953-ban volt és a rendszerváltás után, 1993-ban indult be újra a gyűjtés.

Az USA püspökei tiltakoznak

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága szerdán megsemmisítette azt a törvényt, amely kimondta, hogy polgári házasságot csak egy férfi és egy nő köthet. Ezzel a lépéssel közelebb került az Egyesült Államok ahhoz, hogy minden államban lehetőségük legyen a melegeknek a házasságkötésre. A Legfelsőbb Bíróság 5-4 arányban mondta ki, hogy az eddig érvényben lévő törvény nem adott egyenlő jogokat az azonos nemű párok számára. A bíróság ezzel egyidejűleg megsemmisített egy kaliforniai törvényt is, amely tiltotta az azonos neműek házasságát.
Az Egyesült Államokban egyelőre 12 államban van lehetőségük összeházasodni a melegeknek, 30 állam viszont tiltja ugyanezt. „Tragikus nap ez az Egyesült Államok számára” – áll az USA püspöki konferenciájának közleményében, melyet Thimothy Dolan new-yorki bíboros, a konferencia elnöke írt alá. „A szövetségi kormánynak – írják az amerikai püspökök – tiszteletben kellett volna tartani a házasságot, mint egy férfinak és egy nőnek az egységét, tekintettel mindnyájunk javára,de különösen is a gyermekeink érdekében. Ebből adódóan ez az új helyzet azt igényli, hogy megduplázzuk az erőinket a tanúságtételre”.
(vl) VR

Felismerte, szerette és követte

Péter lett a vezető, mert felismerte és szerette az Urat (Mt 16, 13-19). Szent János apostol leírta, hogy Jézus megkeresztelkedésének harmadik napján András elvitte testvérét, Simont Jézushoz. „Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved” (Jn 1, 42). Azért nevezte Péternek, mert később erre a sziklára alapítja Egyházát. Jézus mikor a galileai tenger mellett járt, meglátta Simont, és testvérét Andrást. „Megszólította őket: Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket! Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá” (Mt 4, 19-20).  Attól kezdve hallgatói voltak Jézus tanításának és tanúi csodatetteinek.

Evangéliumi szakaszunk Péter hitvallásáról szól. Jézus és tanítványai a pompás pogány városban, Fülöp Cezáreájában tartózkodtak, ott, ahol a Jordán folyó bővizű erei előtörnek a sziklafal alól. A várost Fülöp negyedes fejedelem alapította Augusztus császár iránti „hűsége” kifejezésére és a sziklatömbök fölé fehér márványból Jupiter templomot építtetett a császár tiszteletére. A forrásoknál lévő nagy barlang előtt tisztelték a kecskelábú, kecskeszarvú, szőrös testű Pánt, a nyájak, erdők, mezők és a természet elemi erőinek istenét. Jupiter és Pán: az államimádás és a természetimádás szimbólumai. Két legveszélyesebb csapda az esendő ember számára: a hatalom és az ösztönök világa.

Jézus e pogány miliőben kérdezte meg tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Könnyedén válaszolnak az Úrnak, mert csak mások véleményét kell elmondaniuk.         Jézus ezután személyre szólóan kérdezte: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Itt már elhallgatnak. Érzik, hogy vallomásuknak ki kell fejeznie Jézus iránti viszonyukat, mert akinek tartják Jézust, úgy kell viszonyulniuk hozzá. Vajon, hogyan fejeznénk ki szeretetünket és hitünket úgy, hogy az való és igaz legyen?

Simon Péter válasza után, nekünk is könnyebb mondani: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”.  E hitvallásban, a leendő Egyház feje adja meg a választ. A kereszténység központi tételét mondja ki. Nem magától, hanem az Atya kegyelmi segítségével. Krisztusban az Isten örök Fia lett emberré, s őbenne az Atya egész üdvözítő tervét, irgalmát megmutatta. Ez a hit adja meg az Egyház szilárdságát, s teszi Simont sziklává, Péterré. Péter hitvallásán alapszik az Egyház. Amíg valljuk, hogy Krisztus valóságos ember és valóságos Isten, addig elfogadjuk Őt: - útnak, vagyis általa imádjuk életünkkel az Atyát; - igazságnak, általa mélyedünk el Isten megismerésében; - életnek, általa apostolkodunk.

Péter hitvallása nyomán lesz az Egyház feje: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”

Jézus kijelentése, hogy „Erre a sziklára” az idők teljéig fog hangzani. Erről a Szikláról, a Templeton-díjas Jáki Szaniszló jezsuita szerzetes, teológus, fizikus, egy csodálatos könyvet írt, melyben rámutat, hogy Jézus a Sziklának nevezett embert teszi az Egyház fejévé, s mint sziklaalap ő biztosítja ennek a hitnek a szilárdságát az Egyházban. Krisztus erre a Péterre bízta az oldó-kötő hatalmat, az Egyház irányítását. Szentlélekkel erősíti meg azt, akire átruházta főpásztori hatalmát: legeltesd juhaimat… A pápaság isteni eredetű, végső célunk néha pislogó, de ki nem alvó fénye, amely sohasem tévedhet, és biztosan vezet vándorutunk során.

Péter apostol áldozatok árán is teljesíti megbízatását (Ap Csel 12, 1-11). Az emberiség üdvösségének munkálását Jézus mennybemenetele után imádsággal és apostolválasztással kezdte, Pünkösdkor igehirdetéssel és kereszteléssel folytatta, a jeruzsálemi templomnál gyógyítással és tanúságtétellel, a házaknál imádsággal és szentmisével, szeretetszolgálattal és misszióval, a pogányok felvételével és bérmálással, Saul befogadásával és megbízásával, a jeruzsálemi zsinattal, az igazság feletti őrködéssel és levélírással, egyházszervezéssel és kereszthalálával szentesítette apostoli feladatát.

Olvasmányunk Péter első fogságáról szól. A Heródesek nem tagadják meg magukat. Nagy Heródes a betlehemi kisded életére tört, annak fia figyeltette a határokat. Az unoka, Heródes Agrippa a rómaiak kegyéből uralkodott Kr.u. 41–44-ig Palesztina felett, s hogy a zsidók tetszését is megnyerje, ezért a keresztények kiirtásához fogott. Kivégeztette id. Jakabot és elfogadta Pétert. Dolgában, hogy biztos legyen, ezért 4x4 katonával őriztette Pétert. Az utolsó éjszaka külön két katonához láncoltatta. Ez idő alatt az Egyház - Jézus példája nyomán - szüntelenül imádkozott Péterért. Péter nyugodtan aludt a börtönben, mert a legjobb párna, a jó lelkiismeret. Az Egyház imája meghallgattatott. Az Úr leoldotta Péter bilincseit, majd átvezette a kapukon a szabadságba, mint ahogy átvezette Egyházunkat az első, majd a második évezred kapuján a harmadik évezredbe. Péter apostol csodás szabadulása fényesen bizonyítja, hogy Krisztus a történelem ura. Az Ő védelme alatt áll az Egyház, erről mindenki tudomást szerezhet. Péter megszabadult Heródestől és a zsidók várakozásától, hogy 25 év múlva Rómában életét áldozza Krisztusért. Vértanúsága megpecsételi az ő hitét és megerősíti hitében Krisztus egyetemes Egyházát.

Légy tökéletes és légy feddhetetlen!

„Az Úr azt kéri tőlünk, hogy türelmesek és feddhetetlenek legyünk, járjunk mindig az ő jelenlétében!” – hangsúlyozta Ferenc pápa péntek reggel a Szent Márta ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén, amelyen - többek között – a Vatikáni Egészségügyi Igazgatóság munkatársainak egy újabb csoportja vett részt.
„Az Úr lassan, fokozatosan lépett be a 99 éves Ábrahám életébe, amikor megígért neki egy gyermeket. Ellenben azonnal belép a leprás életébe: Jézus meghallgatja a kérését, megérinti őt és íme, a csoda!” Ferenc pápa a napi olvasmány és az evangélium összekapcsolásával talált rá mondanivalójára, az Isten stílusára. „Isten azt az utat választja, hogy belépjen az életünkbe, népének az életébe, akár Ábrahám, akár a leprás esetében. Amikor az Úr jön, közeledik, nem mindig ugyanazon a módon teszi azt. Cselekedetének nincs protokollja az életünkben, ilyen nem létezik” – mondta a pápa, majd hozzáfűzte: „Egyszer így cselekszik, máskor megint más módon, de mindig megteszi a magáét. Mindig létezik ez a találkozás köztünk és az Úr között”.
„Az Úr mindig a maga módján lép be az életünkbe. Sokszor lassan teszi ezt, mi pedig abba a veszélybe kerülünk, hogy elveszítjük a türelmünket: De Uram, mikor, mikor? Aztán könyörgünk, könyörgünk tovább… És nem jön válasz az életünkben. Máskor pedig, amikor arra gondolunk, hogy amit az Úr megígért nekünk, az olyan nagy…, hogy hitetlenkedni kezdünk, kételkedünk. Mégis, mint Ábrahám, arcra borulva, azért titokban nevetünk… Azt mondja ugyanis az olvasmány: „Ábrahám arcra borult az Úr előtt és nevetett…”. Kétkedett: „De hát nekem, majdnem százévesen, gyermekem lesz, a feleségem is kilencven éves, éppen neki lesz gyereke?”.
„Ugyanaz a kételkedés tölti el Sárát is Mamre tölgyfájánál – folytatta a pápa biblikus elmélkedését – amikor a három angyal közli a gyermek ígéretét Ábrahámnak. Aztán amikor az Úr nem jön, nem tesz csodát, és nem csinálja azt, amit szeretnénk, hányszor és hányszor leszünk türelmetlenné és kételkedővé!”
„A kételkedőknek, a szkeptikusoknak nem tesz eleget az Úr, nem tudja megtenni” – gondolkodott hangosan a pápa. „Az Úr veszi a saját idejét. És ő, a velünk való kapcsolatában, annyira türelmes! Nemcsak nekünk kell türelmesnek lennünk, hanem neki is. És ő az! Vár bennünket. Életünk végéig vár bennünket. Gondoljunk csak a jó latorra! Valóban csak az élete végén, a legvégén ismerte fel az Istent. Az Úr velünk jár, de sokszor nem mutatja magát, mint az emmauszi tanítványok esetében. Az Úr bekapcsolódik az életünkbe – ez biztos! – de sokszor nem látjuk. Ez türelmet igényel tőlünk. De az Úr, aki velünk jár, Ő maga nagyon is türelmes velünk”.
Végül a pápa figyelmét Isten türelmének a titka felé fordította: „Az Isten, miközben velünk jár, fölveszi a mi lépteinket. Némelykor az életünkben nagyon sötétbe borulnak a dolgaink, és ha éppen nehézséggel küszködünk, az a vágy támad bennünk, hogy leszálljunk a keresztről. Pontosan akkor, abban a pillanatban, még az éjszaka sötétjében, amikor már közel van a hajnal. Amikor pedig leszállunk a keresztről, azt mindig öt perccel a szabadítás előtt tesszük, amikor tetőpontjára hág a türelmetlenségünk..
„Jézus a kereszten érezte a kihívást: Szállj le, szállj le, gyere! De ő türelmes mindvégig, türelmes velünk is. Belép mindig az életünkbe, de azt a maga módján teszi, arra gondolva, hogy ez így lesz a legjobb. Nekünk azonban csak annyit mond, mint Ábrahámnak: Járj a jelenlétemben, légy tökéletes és légy feddhetetlen! Valóban ez a helyes szó: járj a jelenlétemben, törekedj a tökéletességre. Ez egy út, az Úrral, aki majd közbeavatkozik, de addig is várni, várni kell a pillanatra. Kérjük ezt a kegyelmet, hogy járhassunk a jelenlétében és próbáljunk tökéletesek lenni” – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.
(vl) VR