A Szentatya a Szent
Márta Domus kápolnájában szokásos szentmiséjén egy már korábbi alkalmakkor is
érintett témával foglalkozott, nevezetesen az
egyház és a gazdagság kapcsolatával.
A Szentatya Máté
evangéliumának szavaiból indult ki: „Ne
szerezzetek se arany, se ezüst pénzt övetekbe (Mt 10, 9-10). Jézus ezt köti
tanítványai lelkére, amikor szétküldi őket, hogy hirdessék Isten Országát. Az
Úr Jézus azt kéri tőlünk – mondta a pápa -, hogy az Igét minél egyszerűbben hirdessük, azzal az egyszerűséggel, ami
engedi, hogy Isten szava jusson érvényre. Ha az apostolok nem helyezték
volna feltételek nélkül bizalmukat Isten Szavába, akkor minden bizonnyal
valamilyen más mesterséget találtak volna magunknak. Ferenc pápa szerint tehát
a Jézus által adott küldetés kulcsszava az, hogy „amit ingyen kaptak, azt ingyen adják tovább.” Ugyanis minden kegyelem,
és ha mi egy kicsit félretesszük a kegyelmet, akkor az evangélium hirdetése nem
eredményes.
„Az evangélium hirdetése az ingyenességből fakad, az üdvösség iránti csodálatból, abból amit én ingyen kaptam és amit ingyen kell tovább adnom. A tanítványok kezdetben így cselekedtek. Szent Péternek nem volt bankszámlája, amikor pedig adót kellett fizetnie az Úr küldte, hogy menjen halászni és ott találja meg az adófizetéshez szükséges pénzt. Fülöp térítő munkája során, amikor az etiópok királynője, Kandaké kincstárnokával találkozott, nem akart társulatot létrehozni, vagy boltot nyitni vele, hogy ezzel támogassa az evangélium ügyét. Nem, nem ezt tette, hanem beszélni kezdett, Jézust hirdette, keresztelt, majd ment tovább.”
Isten Országa ingyenes ajándék – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa. Ám a keresztény közösségben a kezdetektől létezett az a kísértés, hogy az ingyenességen túl, máshol keressen erőt, pedig a mi erőnk az evangélium ingyenességében rejlik. Ez a másfelé fordulás egy kis konfúziót kelt, mivel a prozelitizmusra emlékeztet, márpedig mi ezen az úton nem járhatunk. Az Úr azért küld bennünket, hogy hirdessük Őt, nem pedig azért, hogy prozelitákat szerezzünk. XVI. Benedek pápa szavait idézte: „Az egyház nem a prozelitizmuson keresztül növekszik, hanem azáltal, hogy vonzó.”
A pápa a számos jel közül megemlített kettőt, amelyek a hirdetés ingyenességére utalnak. „Az első a szegénység. Az evangélium hirdetésének a szegénység útján kell haladnia. A szegénység tanújele pedig az, hogy nincsenek kincseim, gazdagságom egyedül az Istentől kapott ajándék. Az ingyenesség a mi gazdaságunk. A szegénység ment meg bennünket attól, hogy ne váljunk szervezőkké és vállalkozókká. Az egyházi műveket előre kell vinni és vannak olyanok, amelyek meglehetősen összetettek, de ezt a szegénység szívével kell tennünk, nem pedig beruházói és vállalkozói szellemmel.” Az egyház nem egy NGO, azaz nem kormányzati szervezet.
Az ingyenesség másik fontos jele az Úr dicséretére való képesség. Az apostol, aki nem éli meg az ingyenességet, elveszíti az imádságra való készséget is. Mi nem kérő imát mondunk, hanem dicsőítő imádságot.
„Ha az apostolok gazdag egyház megteremtésén fáradoznak, a dicsőítő imádság ingyenessége nélkül, akkor az egyház elöregszik, akkor az egyház előtt nincs élet.
„Az evangélium hirdetése az ingyenességből fakad, az üdvösség iránti csodálatból, abból amit én ingyen kaptam és amit ingyen kell tovább adnom. A tanítványok kezdetben így cselekedtek. Szent Péternek nem volt bankszámlája, amikor pedig adót kellett fizetnie az Úr küldte, hogy menjen halászni és ott találja meg az adófizetéshez szükséges pénzt. Fülöp térítő munkája során, amikor az etiópok királynője, Kandaké kincstárnokával találkozott, nem akart társulatot létrehozni, vagy boltot nyitni vele, hogy ezzel támogassa az evangélium ügyét. Nem, nem ezt tette, hanem beszélni kezdett, Jézust hirdette, keresztelt, majd ment tovább.”
Isten Országa ingyenes ajándék – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa. Ám a keresztény közösségben a kezdetektől létezett az a kísértés, hogy az ingyenességen túl, máshol keressen erőt, pedig a mi erőnk az evangélium ingyenességében rejlik. Ez a másfelé fordulás egy kis konfúziót kelt, mivel a prozelitizmusra emlékeztet, márpedig mi ezen az úton nem járhatunk. Az Úr azért küld bennünket, hogy hirdessük Őt, nem pedig azért, hogy prozelitákat szerezzünk. XVI. Benedek pápa szavait idézte: „Az egyház nem a prozelitizmuson keresztül növekszik, hanem azáltal, hogy vonzó.”
A pápa a számos jel közül megemlített kettőt, amelyek a hirdetés ingyenességére utalnak. „Az első a szegénység. Az evangélium hirdetésének a szegénység útján kell haladnia. A szegénység tanújele pedig az, hogy nincsenek kincseim, gazdagságom egyedül az Istentől kapott ajándék. Az ingyenesség a mi gazdaságunk. A szegénység ment meg bennünket attól, hogy ne váljunk szervezőkké és vállalkozókká. Az egyházi műveket előre kell vinni és vannak olyanok, amelyek meglehetősen összetettek, de ezt a szegénység szívével kell tennünk, nem pedig beruházói és vállalkozói szellemmel.” Az egyház nem egy NGO, azaz nem kormányzati szervezet.
Az ingyenesség másik fontos jele az Úr dicséretére való képesség. Az apostol, aki nem éli meg az ingyenességet, elveszíti az imádságra való készséget is. Mi nem kérő imát mondunk, hanem dicsőítő imádságot.
„Ha az apostolok gazdag egyház megteremtésén fáradoznak, a dicsőítő imádság ingyenessége nélkül, akkor az egyház elöregszik, akkor az egyház előtt nincs élet.
Kérjük ezért ma az Úr Jézust, hogy adja meg az ingyenesség
felismerésének kegyelmét.
Amit ingyen kaptuk, ingyen adjuk tovább. Ezzel az ingyenességgel haladjunk
előre, amikor az evangéliumot hirdetjük.”
(ik) VR
(ik) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése