Sárospatak úrnőiről, Lorántffy Zsuzsannáról és
Báthory Zsófiáról tartott előadást a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény
és az érseki és káptalani levéltár szervezésében Veszprémben a Szaléziánumban
Balogh Judit, a Miskolci Egyetem docense május 22-én a Fejedelemasszonyok és a
vallásszabadság című előadássorozat keretében.
I. Rákóczi György
erdélyi fejedelem felesége, a református Lorántffy Zsuzsanna, és a
házasságukból született II. Rákóczi György felesége, a katolikus Báthory Zsófia
azon XVII. századi nagyasszonyok közé tartoztak, akik a kor által megszokott és
elfogadott női/hitvesi és anyai szerepek mellett feszegették a társadalom
előírt korlátait. Életükkel, tevékenységükkel – úgy is mondhatnánk – megelőzték
korukat, mutatott rá az előadó bevezetőjében. Bár a kialakult rokoni kötelékek
között akár közös úton is haladhattak volna, de alapvető ellentét volt
közöttük: eltérő felekezet elkötelezett hívei voltak.
Lorántffy Zsuzsanna apja, Lorántffy
Mihály Rákóczi Zsigmond uradalmában az ónodi vár kapitányaként szolgált, ott
született leánya is. Ifjú asszonyként Zsuzsanna házasságuk kezdetén férjével
Sárospatakra költözött, ahol mindjárt építkezések sorát vezényelte le (miközben
férje távol katonai szolgálatban volt), ami teljesen elütött a kor asszonyi
szerepköreitől. Ugyanakkor lelkes író is volt, szépen és választékosan
fogalmazott, s a kor diktálta női/asszonyi feladatkörtől végképp elszakadva,
teológiai jellegű könyvet is kiadott, melyben bibliai idézeteteket állított
hadrendbe missziós céllal, hogy a református hit igazságát bizonyítsa. Az
előadó végig kísérte a fejedelemasszony életútját, részletesen idézte azt az e
korban egyáltalán nem jellemző mindvégig ragaszkodó szerelmes kapcsolatot,
amely férjéhez, I. Rákóczi Györgyhöz fűzte és amely kölcsönös volt. Férjével
egész életében folyamatos levelezésben állt. Egyik alkalommal I. Rákóczi György
azt írta 32 évnyi házasság után nejének: „Szeretném elmondani Isten és az
angyalok előtt, hogy szebbet, jobbat, dicséretre méltóbbat nem találtam nálad a
földön”. S a férji hűség, az összetartozás szép példájaként a harmincéves
háború idején otthonától távol hadakozó fejedelem mindig hazatért asszonyához,
mikor az újabb gyermeknek adott életet. Balogh Judit kiemelte, hogy e kérdésben
ellentétbe került Bethlen Gáborral is, aki a házasságkötését háromszor is
elhalasztotta csaták miatt, s ezt a vonását Rákóczi Györgynek sosem tudta
megérteni.
Báthory Zsófia életútjából Balogh
Judit kiemelte: Bár a II. Rákóczi Györggyel történt házasságkötésük alkalmával
színleg reformátusnak kellett mutatkoznia, de valójában teljes szívéből hithű
katolikus maradt mindvégig. Ugyan Lorántffy Zsuzsanna többször is megfeddte a
fiát, hogy miért engedi feleségét katolikusként viselkedni a várban, az ifjú
szerelmes férj mindent elnézett hitvesének. Zsófia titokban becsempészte
szobájába a térdeplőjét, szigorúan megtartotta a böjtnapokat, sőt férje
támogatásával a maga nevében sokféle adományokkal látta el a székelyföldi
ferences kolostorokat. Férje halála után 1661-ben pedig rekatolizált fiával, I.
Rákóczi Ferenccel együtt, s ezután a katolikus hithez való visszatérítésre
fordította egész további életét a Rákóczi-birtokokon, ahol ekkor már mindenütt
a protestantizmus volt az úr. Ebben segítették a Sárospatakra már 1662-ben
általa behívott jezsuiták, akiknek vezetésével alsó fokú iskolát is indítottak.
Új templomok épültek, a régi templomokat elvették a protestánsoktól,
visszaadták a katolikusoknak, kereszteket állítottak a településeken, amelyeket
mindenkinek kötelező volt megsüvegelnie, s ha nem tette, büntetés járt érte.
Gyakorta indítottak hosszú gyalogos zarándoklatokat kegyhelyekre, melyeken
fiával együtt példaszerűen maga Zsófia is részt vett. Gyóntatójától, Kiss
Imrétől – aki följegyezte – tudni, hogy a fejedelemasszony tudatosan is vállalt
kereszteket, hogy levezekelje amiért katolikus hitét elhagyni kényszerült
házassága kezdetén. Zsófia térítő munkája nyomán a rekatolizáció teret nyert
Erdélyben.
Toldi Éva/Magyar Kurír
**
A Magyar Kurír tudósítása alkalmul szolgál, hogy megjegyezzem, hogy az özvegy fejedelemasszony, Lorántffy Zsuzsanna élete végén a katolikus hitben nyert vigasztalódást.
A katolikus státus urak udvaraikban néha nyíltan, máskor rejtve pálos, jezsuita, ferences misszionáriusokat tartottak. Ezek a misszionáriusok a nemesi jogok védelme alatt misézhettek és prédikálhattak. Így P. Vanoviczi János pálos vándormisszionárius két társával együtt Kornis Zsigmond bihari és zarándi főispán birtokán, többek közt Kispapmezőn (Pomezeu, Bihar megye) és Haller István házában missziózott. I. Rákóczi György 1644. szeptember 22-én táborába hívatta Vanoviczit, hogy ott az erdélyi, magyarországi és székely katolikusoknak misézzen. A következő Pünkösdkor már Nagyváradon nyilvános igehirdetést tartott I. Rákóczi György fejedelem és fia, II. Rákóczi György ifjabb fejedelem jelenlétében. Nagy hatással volt a fejedelem családjára.
A katolikus státus urak udvaraikban néha nyíltan, máskor rejtve pálos, jezsuita, ferences misszionáriusokat tartottak. Ezek a misszionáriusok a nemesi jogok védelme alatt misézhettek és prédikálhattak. Így P. Vanoviczi János pálos vándormisszionárius két társával együtt Kornis Zsigmond bihari és zarándi főispán birtokán, többek közt Kispapmezőn (Pomezeu, Bihar megye) és Haller István házában missziózott. I. Rákóczi György 1644. szeptember 22-én táborába hívatta Vanoviczit, hogy ott az erdélyi, magyarországi és székely katolikusoknak misézzen. A következő Pünkösdkor már Nagyváradon nyilvános igehirdetést tartott I. Rákóczi György fejedelem és fia, II. Rákóczi György ifjabb fejedelem jelenlétében. Nagy hatással volt a fejedelem családjára.
Vanoviczi János
(Appony 1614 – 1677) volt az első pálos misszionárius Magyarországon. 1636-42
között a római Collegium Germanicum-Hungaricum diákja, 1642-ben misszionáriusi
felhatalmazással tért haza. Térítésének történetét Rómába küldött jelentéseiből
ismerjük. Missziós fáradozásának eredménye, hogy a Hitterjesztési Kongregáció
1667-ben pálos missziófőnökséget hozott létre, melynek vezetője Vanoviczi
munkatársa, Borkovich Márton rendfőnök lett, aki kinevezése után nem sokkal
megkapta a zágrábi püspökséget. Ekkor Vanoviczi lett a missziófőnökség vezetője
egészen 1677-ben bekövetkezett haláláig. (Tóth
István György: Relationes missionariorum de Hungaria et Transilvania 1572–1717.
Budapest–Róma 1994. 122–159., 167–173., 202–208.; Tóth István György: A
remeterend vándormisszionáriusa. In: Levéltári Közlemények 1-2. 2001. 72 évf.
187–245.)
Vanoviczi pálos misszionárius Sárospatakon sokat
vitatkozott I. Rákóczi György özvegyével, Lorántffy Zsuzsannával (Ónod 1600
körül – Sárospatak 1660. április 18.), aki
mindig szívesen látta, tanácsát
kérte. A fejedelemasszony megvonta a kálvinista diákoktól a támogatást,
mire 95 öregebb diák elhagyta a kálvinista iskolát. Az özvegy
fejedelemasszony halála előtt a kálvinista prédikátort
visszautasította és egyre csak Vanoviczit hívta, így halt meg. Vanoviczi
erősítette meg
Báthori Zsófiát a katolikus hitben. Továbbá rendtársa P. Beberi György
folytatta munkáját és I. Rákóczi Ferencet és anyját a sátoraljaújhelyi
pálos kolostorban megáldoztatta. (Tóth
István György: Relationes missionariorum... 122–123., 131. 136–137.)Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése