Június 29-én
szombaton, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén Ferenc pápa szentmisét mutatott
be a vatikáni Szent Péter bazilikában. A vele együtt koncelebráló bíborosok,
érsekek és püspökök között jelen volt az a 34 érsek-metropolita, akiknek a pápa
a szentmise előtti rövid szertartás során átadta a palliumot. A vietnami
François-Xavier Le Van Hong érsek nem tudott eljönni Rómába, ő majd az
előírások szerint otthon kapja a pápa képviselőjén keresztül a palliumot. A
szentmisén részt vett a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus képviseletében
Johannisz Zizioulas pergamoszi metropolita, a kíséretével együtt.
A pápa homíliájában mindenekelőtt
köszöntötte a bíborosokat, Johannisz metropolitát, püspök- és paptestvéreit,
majd ezekkel a szavakkal fordult a hívekhez: “Ma Szent Péter és Pál apostolok
ünnepét, a római egyház fővédőszentjeinek ünnepét tartjuk : ezt az ünnepet még
örömtelibbé teszi, hogy a világ minden részéről jelen vannak püspökök. Nagy
gazdagságról van szó, amely által mintegy újraéljük (az első) Pünkösd
eseményét: ma, csakúgy mint akkor, az egyház hite minden nyelven beszél és a
népeket egyetlen családban kívánja egyesíteni”.
Ferenc pápa hálatelt szívvel köszöntötte a konstantinápolyi pátriárkátus küldöttségét, amelyet Johannisz metropolita vezet. Köszönetét fejezte ki I. Bartolomeosz ökumenikus pátriárkának ezért az újabb testvéri gesztusért. A Szentatya köszöntötte a szertartáson megjelent nagyköveteket és polgári hatóságokat, valamint külön üdvözölte a “Thomanerchor”, a lipcsei Szent Tamás templom – Johann Sebastian Bach egykori templomának – kórusát, amelynek tagjai a liturgikus zenét szolgáltatják és akiknek a jelenléte az ökumenizmus további kifejezése.
A pápa ezután a péteri szolgálatra vonatkozó három gondolatát osztotta meg a hívekkel. A péteri szolgálat vezérfonala a “megerősíteni” ige. Miben kell Róma püspökének megerősítenie a híveket?
1. Mindenekelőtt a hitben. Az evangélium Péter vallomását idézi: “Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Olyan vallomás ez, amely nem Pétertől, hanem a mennyei Atyától születik. Jézus pedig erre a vallomásra válaszolja: “Te Péter vagy. Erre a sziklára építem egyházamat” (18). Péter szerepe, egyházi szolgálata azon alapul, hogy a magasból kapott kegyelem révén hitvallást tesz Jézusról, az élő Isten Fiáról. A mai evangéliumi szakasz második részében látjuk a világias gondolkodás veszélyét. Amikor Jézus saját haláláról és feltámadásáról, Isten útjáról szól, amely nem egyezik a hatalom emberi útjával, Péterben a hús és vér vesz erőt, félrevonja az Urat és “ezekkel a szavakkal tesz neki szemrehányást: .. ilyesmi nem történhetik veled!” (16,22). Jézus pedig keményen válaszol: “Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy!” (23). Amikor hagyjuk, hogy gondolataink, érzelmeink, az emberi hatalom logikája jusson előtérbe és nem hagyjuk, hogy a hit, Isten irányítson és vezessen bennünket, botránykővé válunk. A Krisztusba vetett hit jelenti keresztény életünk, az egyház szolgái életének világosságát! – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd rátért a második pontra:
2. Megerősíteni a szeretetben. A második olvasmányban hallottuk Szent Pál megható szavait: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam” (2 Tim 4,7). Milyen harcról van szó? Nem az emberi fegyverek harcáról, amely sajnos még ma is vérrel áztatja a világot; hanem a vértanúság harcáról. Szent Pálnak egyetlen fegyvere van: Krisztus üzenete és az, hogy egész életét Krisztusnak és embertársainak ajándékozza. Éppen az tette hihetővé és azzal építette az egyházat, hogy első személyben kiállt és vállalta a felelősséget, hogy az evangéliumnak szentelte életét fenntartások nélkül, hogy mindenkinek mindene legyen, anélkül, hogy megkímélte volna magát. Róma püspöke arra kapott meghívást, hogy ebben a szeretetben éljen és ebben a szeretetben erősítse meg testvéreit, amely Krisztusnak és mindenkinek szól, megkülönböztetés, határok és korlátok nélkül. És nem csak Róma püspöke: ti mindnyájan, új érsekek és püspökök ugyanazt a feladatot kaptátok: szenteljétek az evangéliumnak életeteket minden fenntartás nélkül, legyetek, mindenkinek mindene. Az a feladatotok, hogy ne kíméljétek magatokat, lépjetek ki önmagatokból, Isten hűséges, szent népe szolgálatára.
Végül a pápa kifejtette harmadik gondolatát a péteri szolgálatról:
3. Megerősíteni az egységben. A pápa utalt arra a gesztusra, amelyet a szertartás elején hajtottak végre: a pallium a Péter utódával való szeretetközösség jelképe. A Szentatya idézett a II. Vatikáni Zsinat „Lumen gentium” k. dogmatikus konstitúciójából, miszerint Szent Péter a közösség és a hit egységének örök és látható alapja és princípiuma (vö. 18. pont). A püspöktestvérek jelenléte ma annak a jele, hogy az egyház szeretetközössége nem jelent egyformaságot. A II. Vatikáni Zsinat, amikor az egyház hierarchiájának struktúrájára utal, leszögezi, hogy az Úr az apostolokat „kollégiumként, azaz állandó testületként apostolokká tette, s e kollégium élére a közülük kiválasztott Pétert állította” (19. pont). Megerősíteni az egységben: a püspöki szinódus összhangban a primátussal – tette hozzá szabadon a pápa. A szinodalitásnak ezen az útján kell haladnunk, növekedve összhangban a primátusi szolgálattal. Majd ismét idézett a „Lumen gentium” kezdetű konstitúcióból.
A zsinati tanítás tovább folytatja: „Ez a kollégium amennyiben sokakból áll, Isten népének sokféleségét és egyetemességét, amennyiben pedig egy főhöz tartozik, Krisztus nyájának egységét fejezi ki” (22. pont). Az egyházban a különbözőség, amely nagy gazdagságot jelent, mindig az egység összhangjában olvad össze, mint egy nagy mozaik, amelyben a mozaikdarabok együttesen alkotják Isten egyetlen nagy tervét. Ez késztessen arra minket, hogy mindig leküzdjünk minden konfliktust, amely sebet okoz az egyház testén. Egységben a különbségekben: nincs másik katolikus út ahhoz, hogy egyesüljünk. Ez a katolikus lelkiség: egyesülni a különbségekben. Ez Jézus útja! A pallium, ami a Róma püspökével, az egyetemes egyházzal való szeretetközösség jele, egyben elkötelezettség mindnyájatok számára, hogy a szeretetközösség jelei legyetek – mondta a metropolita érsekeknek a Szentatya.
Megvallani az Urat, hagyni, hogy Isten irányítson bennünket; Krisztus szeretetének és evangéliumának szentelni életünket; szolgálni az egységet. Ezek azok a feladatok, amelyeket Szent Péter és Pál apostolok mindnyájunkra bíznak, ezeket kell megélnie minden kereszténynek. Vezessen és kísérjen mindig bennünket közbenjárásával Isten szent Anyja: Apostolok Királynője, imádkozz érettünk! Ámen! – fejezte be homíliáját Szent Péter és Pál apostolok ünnepén Ferenc pápa.
Ferenc pápa hálatelt szívvel köszöntötte a konstantinápolyi pátriárkátus küldöttségét, amelyet Johannisz metropolita vezet. Köszönetét fejezte ki I. Bartolomeosz ökumenikus pátriárkának ezért az újabb testvéri gesztusért. A Szentatya köszöntötte a szertartáson megjelent nagyköveteket és polgári hatóságokat, valamint külön üdvözölte a “Thomanerchor”, a lipcsei Szent Tamás templom – Johann Sebastian Bach egykori templomának – kórusát, amelynek tagjai a liturgikus zenét szolgáltatják és akiknek a jelenléte az ökumenizmus további kifejezése.
A pápa ezután a péteri szolgálatra vonatkozó három gondolatát osztotta meg a hívekkel. A péteri szolgálat vezérfonala a “megerősíteni” ige. Miben kell Róma püspökének megerősítenie a híveket?
1. Mindenekelőtt a hitben. Az evangélium Péter vallomását idézi: “Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Olyan vallomás ez, amely nem Pétertől, hanem a mennyei Atyától születik. Jézus pedig erre a vallomásra válaszolja: “Te Péter vagy. Erre a sziklára építem egyházamat” (18). Péter szerepe, egyházi szolgálata azon alapul, hogy a magasból kapott kegyelem révén hitvallást tesz Jézusról, az élő Isten Fiáról. A mai evangéliumi szakasz második részében látjuk a világias gondolkodás veszélyét. Amikor Jézus saját haláláról és feltámadásáról, Isten útjáról szól, amely nem egyezik a hatalom emberi útjával, Péterben a hús és vér vesz erőt, félrevonja az Urat és “ezekkel a szavakkal tesz neki szemrehányást: .. ilyesmi nem történhetik veled!” (16,22). Jézus pedig keményen válaszol: “Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy!” (23). Amikor hagyjuk, hogy gondolataink, érzelmeink, az emberi hatalom logikája jusson előtérbe és nem hagyjuk, hogy a hit, Isten irányítson és vezessen bennünket, botránykővé válunk. A Krisztusba vetett hit jelenti keresztény életünk, az egyház szolgái életének világosságát! – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd rátért a második pontra:
2. Megerősíteni a szeretetben. A második olvasmányban hallottuk Szent Pál megható szavait: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam” (2 Tim 4,7). Milyen harcról van szó? Nem az emberi fegyverek harcáról, amely sajnos még ma is vérrel áztatja a világot; hanem a vértanúság harcáról. Szent Pálnak egyetlen fegyvere van: Krisztus üzenete és az, hogy egész életét Krisztusnak és embertársainak ajándékozza. Éppen az tette hihetővé és azzal építette az egyházat, hogy első személyben kiállt és vállalta a felelősséget, hogy az evangéliumnak szentelte életét fenntartások nélkül, hogy mindenkinek mindene legyen, anélkül, hogy megkímélte volna magát. Róma püspöke arra kapott meghívást, hogy ebben a szeretetben éljen és ebben a szeretetben erősítse meg testvéreit, amely Krisztusnak és mindenkinek szól, megkülönböztetés, határok és korlátok nélkül. És nem csak Róma püspöke: ti mindnyájan, új érsekek és püspökök ugyanazt a feladatot kaptátok: szenteljétek az evangéliumnak életeteket minden fenntartás nélkül, legyetek, mindenkinek mindene. Az a feladatotok, hogy ne kíméljétek magatokat, lépjetek ki önmagatokból, Isten hűséges, szent népe szolgálatára.
Végül a pápa kifejtette harmadik gondolatát a péteri szolgálatról:
3. Megerősíteni az egységben. A pápa utalt arra a gesztusra, amelyet a szertartás elején hajtottak végre: a pallium a Péter utódával való szeretetközösség jelképe. A Szentatya idézett a II. Vatikáni Zsinat „Lumen gentium” k. dogmatikus konstitúciójából, miszerint Szent Péter a közösség és a hit egységének örök és látható alapja és princípiuma (vö. 18. pont). A püspöktestvérek jelenléte ma annak a jele, hogy az egyház szeretetközössége nem jelent egyformaságot. A II. Vatikáni Zsinat, amikor az egyház hierarchiájának struktúrájára utal, leszögezi, hogy az Úr az apostolokat „kollégiumként, azaz állandó testületként apostolokká tette, s e kollégium élére a közülük kiválasztott Pétert állította” (19. pont). Megerősíteni az egységben: a püspöki szinódus összhangban a primátussal – tette hozzá szabadon a pápa. A szinodalitásnak ezen az útján kell haladnunk, növekedve összhangban a primátusi szolgálattal. Majd ismét idézett a „Lumen gentium” kezdetű konstitúcióból.
A zsinati tanítás tovább folytatja: „Ez a kollégium amennyiben sokakból áll, Isten népének sokféleségét és egyetemességét, amennyiben pedig egy főhöz tartozik, Krisztus nyájának egységét fejezi ki” (22. pont). Az egyházban a különbözőség, amely nagy gazdagságot jelent, mindig az egység összhangjában olvad össze, mint egy nagy mozaik, amelyben a mozaikdarabok együttesen alkotják Isten egyetlen nagy tervét. Ez késztessen arra minket, hogy mindig leküzdjünk minden konfliktust, amely sebet okoz az egyház testén. Egységben a különbségekben: nincs másik katolikus út ahhoz, hogy egyesüljünk. Ez a katolikus lelkiség: egyesülni a különbségekben. Ez Jézus útja! A pallium, ami a Róma püspökével, az egyetemes egyházzal való szeretetközösség jele, egyben elkötelezettség mindnyájatok számára, hogy a szeretetközösség jelei legyetek – mondta a metropolita érsekeknek a Szentatya.
Megvallani az Urat, hagyni, hogy Isten irányítson bennünket; Krisztus szeretetének és evangéliumának szentelni életünket; szolgálni az egységet. Ezek azok a feladatok, amelyeket Szent Péter és Pál apostolok mindnyájunkra bíznak, ezeket kell megélnie minden kereszténynek. Vezessen és kísérjen mindig bennünket közbenjárásával Isten szent Anyja: Apostolok Királynője, imádkozz érettünk! Ámen! – fejezte be homíliáját Szent Péter és Pál apostolok ünnepén Ferenc pápa.
Szent Péter és Pál ünnepén Kelet és
Nyugat egyháza találkozott egymással jelképesen, ugyanakkor a szentmise
liturgikus zenéje kifejezésre juttatta az egyház és a protestáns felekezetek
közötti kapcsolatot is. A lipcsei evangélikus Tamás templom világhírű kórusa
együtt énekelt a szentmisén a Cappella Sistina- val, a Sixtus kápolna kórusával
és ez a zenei ökumené még inkább hangsúlyt adott az egység lehetséges
keresésének.
Vatikáni
Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése