A pápa hangja

Július 2-án, Ferenc pápa homíliájában a Szodoma pusztulásáról szóló történethez fűzve gondolatait (Ter 19,15-29 és Mt 8,23-27) megállapította: Lassan cselekedni, hátratekinteni, félni és az Úrhoz, a Szentlélek kegyelméhez fordulni. Ez a négy lehetséges magatartásforma a konfliktusos, nehéz helyzetekben. Az első magatartásforma Lót „lassúsága”, pedig elhatározta, hogy elhagyja a várost, mielőtt még az elpusztulna, de nagyon lassan cselekszik. Az angyal figyelmezteti, hogy meneküljön, de Lót képtelen elszakadni a rossztól, a bűntől. Mi el akarunk szakadni a bűntől, elszántak vagyunk, de valami visszahúz bennünket. Így Lót még az angyallal is alkudozni kezd: nagyon nehéz szakítani egy bűnös helyzettel. Nagyon nehéz! Kísértés esetén is nehéz! De Isten hangja így szól: „Menekülj! Nem tudsz ott küzdeni, ahol a tűz- és a kéneső megölnek. Menekülj!” Kis Szent Teréz azt tanította, hogy néha a kísértések idején az egyetlen megoldás a menekülés. Ne szégyelljük magunkat, ha menekülni kényszerülünk; ismerjük el, hogy gyengék vagyunk és menekülnünk kell. Népünk, egyszerű bölcsességében kissé gúnyosan ezt mondja: „A menekülő katona egy másik háborúhoz szükséges”. Meneküljünk, hogy tovább haladjunk Jézus útján. Így győzzük le a bűn iránti nosztalgiánkat. Gondoljunk a pusztaságban vándorló Isten népére. Mindene megvolt, ígéretet kapott (Istentől). Mégis nosztalgiája volt az egyiptomi hagyma után, és ez a nosztalgia elfeledtette velük, hogy azokat a hagymákat a rabszolgaság asztalánál ették. Nosztalgiát éreztek, hogy visszatérjenek. Az angyal bölcs tanácsot adott – ne tekints hátra! Menj előre! Ne csináljunk úgy, mint Lót felesége, szakítsunk minden nosztalgiával, mert a kísértések közé tartozik a kíváncsiság is. A kíváncsiságra nincs szükség, ártalmas. Menekülj és ne nézz hátra! A harmadik magatartásfor- ma az, amit a bárkában tapasztalunk: a félelem. Amikor heves vihar tör ki a tengeren, a csónakot hullámok borítják be. „Ments meg minket Uram, elveszünk!” – mondják a tanítványok. A félelem! Ez is az ördög egyik kísértése: félünk attól, hogy előre haladjunk az Úr útján. Fennáll annak a kísértése, hogy „jobb itt maradni”, ahol biztonságban vagyok. De ez a rabszolgaság Egyiptoma! Félek előre menni, mert nem tudom, hogy az Úr hová vezet el engem. A félelem azonban nem jó tanácsadó. Jézus sokszor mondta: ne féljetek! A félelem nem segít bennünket. A negyedik magatartás a Szentlélek kegyelme. Amikor Jézus lecsendesíti a háborgó tengert, a tanítványok ámulattal telnek el. A bűnnel, a nosztalgiával, a félelemmel szemben, mindig az Úrhoz kell fordulnunk. Nézzük az Urat, szemléljük az Urat. A tanítványok az Úrra néztek és azt kérték: „Ments meg minket Urunk, mert elveszünk!” És ezt követte az Úrral való újabb találkozás ámulata. Gyengék vagyunk, de bátornak kell lennünk gyengeségünkben. És bátorságunkat gyakran menekülésben kell kifejeznünk, úgy hogy nem tekintünk hátra, hogy ne essünk bele az ártalmas nosztalgia hibájába. Ne féljünk és mindig tekintsünk az Úrra!
VR