3) Ha tudjuk, hogy a házasság szentség, akkor megértjük
az Egyház illetékességét a házasság kérdésében, a házasságra vonatkozó előírásait és
törvényeit. Amint az Egyház állapítja meg, hogy kit lehet, és hogyan kell
megkeresztelni, hogy mi szükséges egy szentmiséhez, úgy az Egyház állapítja meg
azt is, hogy ki, milyen feltételekkel és formában köthet házasságot. És az
Egyházra tartozik a házasság érvényességének elbírálása is. Hogy nálunk,
katolikusoknál több az előírás és körülményesebb a házasságkötés is, mint a
protestánsoknál, ez a házasság szentségi mivoltából következik.
a) Először is az Egyház csak az előtte kötött házasságot
tekinti érvényes szentségi házasságnak, amikor a
házasulandók megfelelő előkészület után a helyi plébános vagy meghatalmazottja
és két tanú előtt jelentik ki házasságkötési szándékukat. Az Egyház a
házasságkötést ünnepélyességgel veszi körül és óhajtja, hogy lehetőleg
szentmisével történjen.
Mivel házastársakra
nézve a házasság különféle jogi és vagyoni következményekkel jár, ezért az
állam is érdekelve van. Közel kétszáz éve egyes államokban bevezették a polgári
házasságot. Az ilyen államok csak azokat részesítik a házasságnak kijáró
védelemben, akik polgári házasságot kötnek. Az Egyház ezt nem tekinti
szentségileg érvényes házasságnak.
b) Aki már egyszer szentségi házasságot kötött az Egyház
előtt, és elvált, többé szentségi házasságot nem köthet. Ez a házasság felbonthatatlanságából következik. Hallunk olyan
eseteket, hogy az Egyház is „elválasztja” a házastársakat. Ilyenkor nem
elválasztásról van szó, hanem az Egyház bírósága megállapítja, hogy az első
házasság kényszerítés vagy megfélemlítés, valamilyen akadály, színlelés, vagy
helytelen szándék miatt kezdettől fogva érvénytelen volt.
c) Az Egyház az isteni törvények és sok számos
tapasztalata alapján tiltó és bontó házassági akadályokat állít fel, mint a közelebbi vérrokonság, sógorság, törvényes hitvestárs életében
megkísérelt más polgári házasság, házasulandók közti vegyes vallás (CIC 1124.
kán.) és a kultuszkülönbség (CIC 1086. kán.). Ezek alól indokolt esetben
felmentést ad. A vegyes valláshoz csak házassági tilalom kapcsolódik.
a) Gyakori eset a házasulandók közti vegyes vallás és valláskülönbség.
Ez utóbbinál az egyik fél vagy nem keresztény valláshoz tartozik, vagy éppen
ateistának vallja magát. A vallásról, főként a házasságról való különböző
felfogás zavarja az összhangot, közömbösségre vezet, olykor nehezíti a
katolikus fél számára vallása gyakorlását és gyermekei katolikus szellemben
való nevelését.
b) A felmentés feltétele a valláskülönbség és a vegyes
vallás esetében, hogy a nem katolikus fél biztosítja a katolikus félnek a zavartalan
vallásgyakorlatot és összes
gyermekeik katolikus keresztelését és nevelését. (CIC 1125. kán.).
- folytatása következik -
Az előző részek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése