Ferenc pp és az újságírók

Ferenc pápa hosszasan elbeszélgetett a kíséretében lévő újságírókkal; a rá jellemző közvetlen stílusban adott választ a számos témát érintő kérdésekre.

„Szép volt ez az út; lelkileg jót tett nekem. Jót tesz, ha felkeressük az embereket, mindig annyi szépet kaphatunk másoktól” – mondta a Szentatya és látszott rajta, hogy elégedett a brazíliai Ifjúsági Világtalálkozó tapasztalatával, a fiatalokkal való találkozásával.
A biztonsági intézkedésekre utalva elmondta: „Nem volt egyetlen incidens sem Rio de Janeiro-ban ezekben a napokban, minden spontán módon történt. Kevesebb biztonsági intézkedéssel lehetőségem nyílt arra, hogy az emberekkel legyek, átöleljem, köszöntsem őket, páncélautó nélkül. Annak a biztonsága volt, hogy bízunk egy népben. Igaz, hogy mindig fennáll annak a veszélye, hogy van egy őrült..aki csinál valamit: de jelen van az Úr is, nem igaz? De őrültség páncélozott teret kiképezni a püspök és a nép között”.
A pápa köszönetét fejezte ki a szervezőknek, illetve a média munkatársainak megköszönte az értékes együttműködést, amellyel tudósítottak a 28. Ifjúsági Világtalálkozóról.
A brazil nép jósága és szenvedése azok az aspektusok, amelyek különösen nagy hatást gyakoroltak a pápára. „A brazil nép jósága, szíve nagy, ez igaz: egy nagyon szeretetre méltó nép, amely szeret ünnepelni és a szenvedésben is mindig megtalálja az utat, hogy mindenütt a jót keresse. Ez jót tesz: egy vidám nép, amely olyan sokat szenvedett” – jegyezte meg.
Közvetetten utalt arra a megható látogatásra, amelyet a riói Varginha közösségénél tett, kezével érintette a mélyszegénységet és annyi család fájdalmát. Ferenc pápa csodálatának adott hangot, hogy 178 országból több mint 3 millió fiatal vett részt Copacabana-ban a záró misén. Az ima is a vezérfonala volt ennek az Ifjúsági Világtalálkozónak, csakúgy, mint az Aparecidai Szűzanya kegyhelyén tett látogatás. „Aparecida számomra rendkívül erőteljes vallási tapasztalat” – mondta Bergoglio pápa.
Az újságírókkal való beszélgetés során a Szentatya érintette még a két pápa, XXIII. János és II. János Pál pápák közelgő szentté avatását. Először december 8-ára gondoltak a szervezők, de lehet, hogy jövő tavaszra tolódik el a szertartás, mert télen a jeges utak miatt nem jöhetnének busszal Lengyelországból a zarándokok és nem mindenki engedheti meg magának, hogy repülőre szálljon.
Arra a kérdésre, hogy miért lakik a Szent Márta Házban, a pápa a következőket válaszolta:
„Nem tudok egyedül, vagy egy kis csoporttal élni! Szükségem van az emberekre, hogy velük legyek, hogy beszéljek velük. Mindenkinek úgy kell élnie, ahogyan ezt az Úr kéri tőle. De általában véve azt hiszem, hogy szükségünk van a mértékletességre mindnyájunknak, akik az egyház szolgálatában dolgozunk”.
Bergoglio pápa a rá jellemző iróniával és egyszerűséggel válaszolt a fekete aktatáska nagy „titokzatosságára”, amelyet személyesen hordozott brazíliai útján.
„Nem volt benne az atombomba kulcsa! Azért viszem magammal, mert mindig így csináltam. Hogy mi van benne? A borotvám, a breviáriumom, a határidőnaplóm, egy könyv, amit olvasok – Kis Szent Terézről hoztam el egyet, akinek nagy híve vagyok. Mindig magam viszem a táskámat, amikor utazom: ez a normális. Legyünk normálisak!”
Kényesebb témák is előkerültek, mint a vatikáni pénzintézet, a IOR reformja: „nem tudom, mivé válik az Intézet, bankká vagy segélyalappá, de az átláthatóság és a becsületesség kritériumait kell szem előtt tartani. A IOR problémája az, hogy hogyan szanálják azt, amit szanálni kell”. A pápa fájdalmának adott hangot amiatt a botrány miatt, amelyet egy prelátus okozott, akit a közelmúltban letartóztattak. De vannak „szentek is a Kúriában” – mondta a pápa, akkor is ha azok keltenek hírverést, akik nem annyira szentek. „Tudjátok: nagyobb zajt csap egy fa, amikor kidől, mint egy erdő, amelyik növekszik”.
Az erkölcsi témák közül az abortusz és a homoszexuálisok kérdését vetették fel az újságírók. A pápa ismételten leszögezte, hogy ezek nem olyan témák, amelyekről szükségszerűen beszélni kellett volna Rióban, mert az egyház állásfoglalása teljesen egyértelmű ezen a téren. A sokat emlegetett „gay lobby”-ról a pápa a következőket mondta:
„Sokat írnak a gay lobbyról. Én még nem találkoztam senkivel, aki a Vatikánban „gay” megjelölésű személyigazolvánnyal rendelkezne. Azt mondják, hogy vannak ilyenek. Azt hiszem, hogy amikor valaki egy ilyen emberrel találkozik, meg kell különböztetni azt a tényt, hogy valaki homoszexuális, attól, hogy lobbyt alkot, mert a lobbyk nem jók. Rosszak.
Ha valaki gay és jóakaratúan keresi az Urat, ki vagyok én, hogy ítéletet mondjak róla?”
Az elváltak és újraházasodottak szentáldozását érintve a pápa elmagyarázta, hogy „összetett” problémáról van szó, amelyet megvitat majd októberben a nyolc bíborosból álló tanács. Emlékeztetett Quarracino bíboros szavaira, aki a házasságok felét semmisnek tekintette éretlenség miatt. A nőket illetően kifejtette: jobban ki kell bontakoztatni a nők szerepét és karizmáját az egyházban, még nem mélyítették el eléggé a nők teológiáját az egyházban. Az egyházi mozgalmak szükségesek – mondta még Ferenc pápa, hozzátéve, hogy a Szentlélek ajándékai. A keleti egyházak spiritualitása „friss levegő, kelet fénye”, amelyre szintén szükség van.
XVI. Benedek pápa jelenléte a Vatikánban pedig olyan, mint amikor a családban jelen van a bölcs nagypapa, akit tisztelnek, szeretnek, akire hallgatnak. „XVI. Benedek óvatos ember, nem akar zavarni. Többször is mondtam neki: Őszentsége, fogadjon embereket, élje az életét, jöjjön velünk. Eljött Szent Mihály arkangyal szobrának a megáldására. Számomra olyan, mint egy nagypapa a családban: az apukám.
Ha nehézséggel állnék szembe, vagy valamit nem értenék, felhívnám telefonon és megkérdezném: „Ön szerint ezt megtehetem?” És amikor elmentem hozzá, hogy beszéljek vele a Vatileaks nagy problémájáról, akkor mindent elmondott nekem végtelen egyszerűséggel” – mondta Ferenc pápa a Rio de Janeiro-ból Rómába tartó repülőúton.

(vm) VR