Lisieux-i
Terézt a Nagynak nevezett Avilai Teréztől megkülönböztetésül nálunk mindenki
Kis Teréznek hívja. De erről a kicsiségről mondta az Úr Jézus, hogy a mennyek
országában a nagyság mércéje. Az életrajzi adata egyszerű, 24 évet élt. A
normandiai Alenconban született 1873-ban vallásos családban. Már három évesen
elhatározta, hogy úgy akarja szeretni Jézust, ,,ahogy még soha nem szerették'',
teljes odaadással. 15 évesen, gyermeklányként lépett a karmeliták lisieux-i
kolostorába. Amit róla tudunk, majdnem kizárólag az Egy lélek történetéből,
személyes följegyzéseiből és nővértársai tanúságtételéből ismerjük. Alázatos,
evangéliumi egyszerűségű és Istenben bízó szerzetes volt. A rábízott újoncokat
ezekre az erényekre tanította szavával és példájával. A kolostor csöndjében
elmélkedett, vizsgálgatta az Egyház misztikus testét, ahogy Szent Pál leírta,
de egyik tagjában sem ismert magára, vagy inkább mindegyik tagjában önmagát
szerette volna látni. A szeretet adott új fordulatot hivatásának. Megértette,
hogy az Egyház valóban különböző tagokból álló test, de akkor ebből a testből
sem hiányozhat egy fontos és nagyon nemes tag. ekkor értette meg, hogy az
Egyháznak szíve is van, s ez a szív szeretettől lángol. Megértette, hogy
egyedül ez a szeretet serkenti cselekvésre az Egyház tagjait, de ha kihalna
benne ez a szeretet, akkor az apostolok sem hirdetnék azután már tovább az
evangéliumot, a vértanúk sem ontanák már tovább a vérüket. "Teljesen
beláttam és megértettem, hogy a szeretet magában foglal minden hivatást; hogy a
szeretet minden, és hogy a szeretet összekapcsol minden kort és helyet,
egyszóval: hogy a szeretet örök." Így fedezte fel hivatását: "az én
hivatásom: a szeretet." "Én ugyanígy megtaláltam helyemet is az
Egyházban, és ezt a helyet te adtad nekem, Istenem. Az Egyháznak, az én
anyámnak a szívében én a szeretet leszek; így minden leszek, és így megvalósul
a lelkem vágya." A lelkek üdvéért és az Egyház terjedéséért ajánlva fel
életét 1897. szeptember 30-án halt meg. 1923-ban boldoggá, 1925-ben szentté avatták.
Ugyanebben az évben, december 14-én a missziók főpatrónájává nyilvánította a
pápa, 1944-ben pedig Franciaország második patrónája lett. Ünnepét 1969-ben
október 1-jére helyezték. 1997-ben egyházdoktorrá nyilvánították. Ereklyéjét
2002-ben elhozták Erdélybe is, július 3-án, csütörtökön őelőtte tiszteleghettünk
Csíksomlyón.
Szent Teréz családunk körében is
nagy tiszteletben áll, mert 1946-ban édesanyámnak - aki 3 éves korában
elveszítette gyermekszülésben édesanyját, félárvaságban nőtt fel, majd 20 éves lányként árvaságra jutott,
ezért sokat sírt, a templom díszítésében találta vigaszát. Az Úrnapi feszületre
cserefalevélből koszorút font, és azon éjszaka álmában megjelent neki Szent
Teréz, aki azt a koszorút tette az oltárra, amit az ünnepre font, és Szent Teréz
kezében forgatva a koszorút így szólt: "Bízzál bennem, megsegítelek."
Az Egyház szívéből Teréz valóban azt adja, amivé lett és amire mindnyájunknak
szüksége van: a szeretetet. Bízzunk közbenjárásában, kérjük segítségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése