155 éve született Prohászka Ottokár

Prohászka Ottokár emlékére és tiszteletére, születésének 155. évfordulója alkalmából október 10-én, csütörtökön 17 órakor koncelebrációs ünnepi szentmisét mutat be Spányi Antal megyéspüspök Székesfehérváron, a Prohászka-emléktemplomban.
A szentmisét megelőzően, 16 órakor ünnepi szimpózion kezdődik a Prohászka-emléktemplomban, melynek során Mózessy Gergely tart előadást, Prohászka Ottokár beszédei a Katolikus Nagygyűléseken (1900–1926) címmel.
Az ünnepi emlékmise egyben a Prohászka Imaszövetség kiemelt közös szentmiséje. Az imaszövetség tagjai több éve imádkoznak a szentéletű püspök példájára új papi és szerzetesi hivatások megszületéséért.
**

A háború kellős közepén, Prohászka Ottokár 1917. január 14-én kelt pásztorlevelében világosan kifejtette: „az egyes országoknak nagy tőkéi, s akik a tőkék tulajdonosai, új gazdasági területeket akarnak szerezni, hogy termelésüknek új piacokat s nyereségüknek új forrásokat nyissanak. A pénzhatalomtól függnek a kormányok, a pénzhatalom sugalmazza a diplomatákat, s ezeknek az ellentétes érdekeknek ütközése hozza ránk a háborút. Míg a nemzetek ily gazdasági harcban állnak, addig lesz háború is. A gazdasági harc előbb-utóbb, de elkerülhetetlenül magával hozza a háborút. Aki tehát meg akarja szüntetni most, s a jövőre nézve ki akarja zárni, az működjék közre abban, hogy a gazdasági harc megszűnjék”.[1]

---

[1] Folytatás: „Tudom, hogy ez nem függ az egyestől, de kell, hogy minden egyes ezt megértse s hogy azután a sok egyes ember párttá, hatalommá tömörödjék, mely más viszonyokat teremtsen a világba! Mindenekelőtt pedig ne okolja senki a hábotú miatt az Istent s ne szenvedjen azért hitében kárt! Tartsa mindenki szemei előtt az apostol szavát: honnét vannak a háborúk s versengések köztetek? Nem a ti rossz hajlamaitoktól s szenvedélyeitektől? (Jak 4,1), s győződjél meg annál inkább a szentírás szavahihetőségérőé, mely Szent János apostol által rámutat a háborúnak, az Istentől elfordult világnak gyökeres bajára, a »szemek kívánságára«. A bírvágy, a gazdagodás szenvedélye, a kereteiből kicsapó önzés hatalma az első rész a világon. A gazdagodási vágyat nem szabad összetéveszteni a munkával. A gazdagodási vágy aranyat akar, sok aranyat s azt minden úton-módon. A gazdagodási vágynak mindegy, vajon munka által vagy munka nélkül, vajjon igazságosan vagy zsarolással jut bálványához, az aranyborjúhoz.

Ilyen most a világ folyása s azért van háború, s ezt a világfolyást kell megváltoztatni, hogy a bűnnek s erőszaknak átka megszűnjék s távozzék tőlünk!...

A magyar sohasem szidta volna a németet azért, mert németül beszél s nem magyarul, hanem azért mert elnyomta; - a népfajok nem azért ellenségek, mert az egyik sárga, a másik meg fehér vagy rézvörös, hanem azért mert a fehér kipusztította a rézvöröst a pénz miatt s hatalmaskodott a sárgán megint csak a pénz miatt, s a sárga talán még visszaadja a kölcsönt maga s a rézvörös indián s a fekete hindu helyett a fehérnek, - de mindez a pénz miatt, a többi pénz miatt történik. Az angol, mint óriás vámpír ül a népek nyakán a pénz miatt, s az orosz a népek tarka, rengeteg tömegével ráfekszik Ázsiára s Európára a hatalom, a pénz miatt! Hát ezért teremtette Isten a fajokat, a nemzeteket? Ezért különítette el őket vérben s nyelvben s érzésben? Ezért tette változatossá kultúrájukat zónák s klímák szerint, hogy egymást pusztítsák s nem azért hogy először mint családok és törzsek, azután mint nemzetek s népek éljenek s alakuljanak s hogy vesződség s félreértés, sok veszekedés és háború után rájussanak arra az öntudatra, hogy nem szabad megmaradniok az elszigeteltség ezen fokán sem, hanem hogy keresniök kell egy más nemzetközi formát, mely egy felsőbb  egységet állítson a világban?

Ez lesz a nemzetek s népek jövendő s igazán »szent« szövetsége. S erre alkalmaznám Izajás próféta szavát: »Szélesítsd ki sátorod helyét« nemzet, haza! Nem úgy hogy megszünjjél nemzet lenni s ne legyen hazád, hanem úgy, hogy dobd ki sátradból a modern nemzetek bálványát, a hatalom és pénzvágy aranyborját, mely ellenséges érzületekre indít a többi nemzet iránt s folytonos fegyverkezésre késztet. Természetesen ezt nem teheti meg csak az egyik, hanem ezt valamennyinek kell megtennie, s a kereskedést, ipart s az egész termelést az egész nagy emberiség javára nemzetközileg kellene rendeznie. Kellene, hogy ne az aranyborjú, hanem az igazság s a szeretet Istene uralkodjék az emberiség fölött, s hogy az igazság s a szeretet rendezze viszonyainkat s építse föl társadalmunkat. 

Ld. Prohászka Ottokár, Háború és béke,  in: Világosság a sötétségben, Összegyűjtött munkái IX. Budapest 1928, 235–237.