A pápa püspökszentelési beszéde

Október 24-én, csütörtökön délután Ferenc pápa püspökké szentelte Jean-Marie Speich ghánai apostoli nunciust és Giampiero Glodert, a Pápai Egyházi Akadémia elnökét. A Szentatya a püspökszentelés szertartásának (Pontificalis Romani) szövegéhez fűzte gondolatait, elmélkedve arról a magas fokú egyházi felelősségről, amelyre a két új főpásztor meghívást kapott. Urunk Jézus Krisztus, akit az Atya küldött el, hogy megváltsa az embereket, a maga részéről 12 apostolt küldött el a világba, hogy eltelve a Szentlélek erejétől hirdessék az evangéliumot minden népnek, egyesítve őket egy egyetlen pásztor vezetése alatt, szenteljék meg és vezessék el a népeket az üdvösségre. Azért, hogy tovább folytassák nemzedékről nemzedékre ezt az apostoli szolgálatot, a 12 apostol munkatársakat gyűjtött maga köré és kézfeltétellel átadták nekik a Krisztustól kapott Szentlélek ajándékát. Így az egyház élő hagyományában az apostoli jogfolytonosság révén továbbra is fennáll ez az elsődleges szolgálat és az Üdvözítő műve folytatódik és tovább fejlődik napjainkig. A papjai által körülvett püspökben jelen van közöttetek maga a mi Urunk, Jézus Krisztus, a legfőbb pásztor. Krisztus ugyanis az, aki a püspöki szolgálatban továbbra is hirdeti az üdvösség evangéliumát és megszenteli a hívőket a hit szentségei révén. Krisztus az, aki a püspök, (mint a presbitérium atyja) által új tagokkal növeli testét, amely az egyház. Krisztus az, aki által a püspök bölcsen és körültekintően vezeti Isten népét a földi zarándoklaton egészen az örök boldogságig. Fogadjátok tehát örömmel és hálával ezeket a testvéreinket, akiket mi, püspökök a kézfeltétellel ma a püspöki kollégium tagjaivá teszünk. Rójátok le előttük tiszteleteteket, ami kijár Krisztus szolgáinak és az Istentől kapott megbízások kiszolgáltatóinak, akiknek feladatuk, hogy tanúságot tegyenek az evangéliumról és megszenteljenek a Szentlélek által. Emlékezzetek Jézus szavaira, aki ezt mondta apostolainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött.” A pápa ezután így folytatta: „Ami titeket illet, Jean-Marie és Giampiero, az Úr kiválasztottjai, gondolkozzatok el azon, hogy az emberek közül és az emberek számára lettetek kiválasztva, olyan dolgokra lettetek kijelölve, amelyek Istenre vonatkoznak”. „Püspökség” ugyanis egy szolgálatnak, nem pedig egy méltóságnak a neve. A püspököt inkább a szolgálat illeti meg, semmint az uralkodás a Mester parancsolata szerint. A pápa közvetlen szavakkal hozzátette: „Mindig szolgáljatok, mindig szolgáljatok”. A szertartáskönyv szavait idézve hangsúlyozta: hirdessétek Isten Szavát, minden körülmény között, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Rögtönzött szavaival a pápa az ima fontos szerepére mutatott rá: „Emlékeztek a jeruzsálemi egyház első konfliktusára, amikor a püspököknek annyi tennivalójuk volt, mert védelmezték az özvegyasszonyokat, óvták az árvákat és elhatározták, hogy diakónusokat neveznek ki. Miért? Hogy imádkozzanak és hirdessék Isten Szavát. Egy püspök, aki nem imádkozik, csak félig püspök. És ha nem imádkozik az Úrhoz, végül világias életet él. Szeressetek mindenkit, akiket az Úr rátok bízott, az atya és a testvér szeretetével. Mindenekelőtt szeressétek papjaitokat és a diakónusokat. Ők legközvetlenebb munkatársaitok. Soha ne várakoztassatok meg egy papot, mindig azonnal válaszoljatok kérdésére. Álljatok mindig mellettük! Szeressétek a szegényeket, a védteleneket és mindazokat, akiknek szükségük van befogadásra és segítségre. Buzdítsátok a híveket, hogy együttműködjenek apostoli elkötelezettségetekkel. Élénk figyelemmel kísérjétek azokat is, akik nem tartoznak Krisztus egyetlen aklához, mert azok is rátok vannak bízva az Úrban. Imádkozzatok sokat értük! – buzdította a pápa az új főpásztorokat. (vm)