Ferenc
pápa folytatva katekézis-sorozatát az Apostoli hitvallásról, október
16-án, szerdán délelőtt az egyház apostoliságáról elmélkedett. Az eső
után kibúvó nap nyárias meleget varázsolt a 70 ezer zarándok köré, akik
közül sokan nem fértek be a Szent Péter térre, így az oda vezető
sugárútról követték a Szentatya tanítását.
"Amikor a Hiszekegyet
imádkozzuk, így mondjuk: 'Hiszem az egy, szent, katolikus és apostoli
anyaszentegyházat'. Nem tudom, hogy elgondolkodtatok-e valaha azon, hogy
mit jelent a kifejezés: az egyház apostoli? Talán néha, Rómába jövet,
eszetekbe jutott Péter és Pál apostolok fontossága, akik itt életüket
adták azért, hogy elvigyék az Evangéliumot és tanúságot tegyenek róla.
De többről van szó".
Ferenc pápa elidőzött az apostol szó
eredeténél. Mint mondta, az apostol görögül annyit tesz, mint "küldött".
Az apostol egy olyan személy, akit elküldtek, hogy tegyen valamit. Az
apostolokat Jézus választotta ki és küldte el, hogy folytassák művét,
vagyis, hogy imádkozzanak. Ez az apostolok első számú feladata. A
második az Evangélium hirdetése. Ez fontos, mert amikor az apostolokra
gondolunk, akkor csak úgy gondolunk rájuk, mint akik elmentek, hogy
hirdessék az Evangéliumot, sok dolgot vigyenek véghez. ... De az egyház
kezdeti időszakában volt egy probléma, ugyanis sok olyan dolgot
csináltak, amit később nem tehettek.
Diakónusok lettek, hogy
legyen idejük imádkozni és hirdetni Isten szavát. És amikor az apostolok
utódaira gondolunk - a püspökökre, valamennyi püspökre, a pápa is
püspök -, akkor meg kell kérdezni magunktól, hogy az apostolok utóda
imádkozik-e és hirdeti-e az Evangéliumot? Apostolnak lenni, ezért
apostoli az egyház. És mindannyian, ha apostolok akarunk lenni, meg
kell, hogy kérdezzük: Én imádkozom a világ üdvösségéért és hirdetem az
Evangéliumot? Ez az apostoli egyház. Ez köt össze bennünket az
apostolokkal".
Ezután a pápa az apostoli fogalom három aspektusát emelte ki.
Az
első: az egyház apostoli, mert az apostolok igehirdetésére és
imádságára épül, arra a tekintélyre, amelyet maga Jézus adott nekik.
Szent Pál írja az Efezusiakhoz: "A szentek polgártársai és Istennek
házanépe vagytok. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok,
amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve" (Ef 2,19-20). A
keresztényeket tehát élő kövekhez hasonlítja, akik az egyház épületét
alkotják, s ennek az épületnek az oszlopai az apostolok, míg a kő, amely
az egészet tartja, maga Jézus. Jézus nélkül nem létezhet az egyház.
Jézus maga az egyház alapja - hangsúlyozta a Szentatya.
Az egyház
apostoliságának második aspektusa a tanúságtétel, amelyen keresztül
Jézus szavai, tettei eljutottak hozzánk az apostoloktól. A katolikus
egyház katekizmusa megállapítja, hogy az egyház apostoli, mert őrzi és
továbbadja az apostolok által hallott tanítást. Az egyház évszázadokon
át megőrizte ezt az értékes kincset, a Szentírást, a doktrínát, a
szentségeket, a papi szolgálatot, hogy hűek lehessünk Krisztushoz és
részt vehessünk életében. Akár egy folyó, amely átszeli a történelmet,
fejlődik, öntöz, de mindig ugyanabból a forrásból ered: és ez a forrás
maga Krisztus. Ő föltámadt és él, szavai nem múlnak el, itt van ma
köztünk. Hallja, amikor beszélünk hozzá, meghallgat minket, a szívünkben
van. Ez az egyház szépsége: Jézus Krisztus jelenléte köztünk.
A
harmadik gondolat: az egyház apostoli, mert az a küldetése, hogy elvigye
az Evangéliumot az egész világra. Folytatja azt a küldetést, amelyet
Jézus bízott az apostolokra. Mit is mondott Jézus? "Menjetek tehát,
tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és
Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak
megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok
mindennap, a világ végéig" (Mt 28,19-20). Jézus tehát misszióba küld
bennünket, arra kér, hogy osszuk meg az Evangélium örömhírét
mindenkivel.
De tegyük fel újra magunknak a kérdést:
szavainkkal, vagy főként keresztény életünkkel végezzük-e ezt a
küldetést? Tanúságtételünkkel? Vagy olyan keresztények vagyunk, aki
bezárkózunk szívünkbe, templomainkba? Sekrestyei keresztények vagyunk?
Szóbeli keresztények talán, akik pogányokként élnek? Ez nem
szemrehányás: én is azt mondom magamnak: milyen keresztény vagyok?
Tényleg tanúságot teszek? - hangzottak Ferenc pápa rögtönzött kérdései a
Szent Péter téren.
Az egyház az apostolok tanításában
gyökerezik, akik Krisztus hiteles tanúi voltak, de mindig a jövőbe néz,
tudatában annak, hogy Jézus küldte, bízta meg missziós szolgálattal,
hogy Jézus nevét viseli az imádságban, az igehirdetésben és a
tanúságtételben egyaránt. Egy olyan egyház, amely önmagába, vagy a
múltba zárkózik, vagy csak a kis szokásbeli, viselkedésbeli szabályokat
nézi, az megtagadja saját identitását. A bezárkózott egyház elárulja
saját önazonosságát. Fedezzük föl tehát ma újra az apostoli egyház
teljes szépségét és felelősségét! Ne feledjétek! Apostoli, mert
imádkozunk - ez az első feladat - és mert életünkkel és szavainkkal is
hirdetjük az Evangéliumot.
Katekézise után Ferenc pápa
tisztelettel adózott Alacoque Szent Margit előtt, akinek szerdán
ünnepeljük liturgikus emléknapját. Emlékeztetett arra is, hogy a mai nap
egyben az ENSZ által meghirdetett Élelmezési Világnap, míg csütörtökön
tartjuk a nyomor elleni világnapot, amelyet a Negyedik Világ Nemzetközi
Mozgalom kezdeményezett.
(gá) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése