Bálint Sándor 1944. október 8-án a következőket jegyezte Naplójába: „A
Sátán megszégyenül, a Nibelungok népe visszavonul… Körüljárom Szegedet, és
magammal szeretném oltalmazni a Várost és az országot, amelynek pásztorai csak
béresek tudtak lenni, nem merik életüket adni juhaikért. A búcsúzás igézetében
révedezem… Bűneim rongyaiban is boldog vagyok: az Angyal menyegzős ruhámat
hordozza egész nap mellettem. Szeretném a világra teríteni.” Szűz Mária,
Magyarok Nagyasszonya ünnepe van. E napon különös szeretettel adunk hálát
Istennek, a tőle kapott üdvösségért, Máriáért és történelmi küldetésünkért. A
kinyilatkoztatásból ismerjük, hogy a megváltás rendjében Isten különös
feladatra kiválasztotta, alkalmassá tette és megdicsőítette a názáreti Máriát,
az Istenszülő Szüzet. Ő a „bölcsesség széke”, aki bölcsességét a
kinyilatkoztatás megértéséből merítette. Benne teljes volt az istenfélelem, az
engedelmesség és Isten gondviselésének tudata (Sir 24, 23-31). Az ő bölcs
életének gyümölcse a szeretet, az élet értékelés és vonzó viselkedés. Az
angyali üdvözlet arról tanúskodik, hogy Isten soha nem látta reménytelennek a
gyarló ember helyzetét. Máriában talált olyan személyt, akihez elküldhette
köszöntését, és akit Fia anyjául választhatott (Lk 1,26-28). Mária az Úr színe
előtt járt. Megvalósult benne a megváltás teljessége, ezért kapott szerepet az
Egyházban. Általa az Isten emberré lett, belépett a földi élet keretei közé,
hogy felemelje a gyarló embert az isteni élet magasságába (Gal 4,4-7). Új
lehetőség nyílt meg az emberiség előtt. Ahogy Mária lehet Isten anyja, úgy az
ember is lehet Isten fogadott gyermeke. Ezt a belső átalakulást a Szentlélek
viszi végbe. Nemzeti Máriás ünnepünk is állandóan elénk tárja természetfeletti
hívatásunkat. Szent István király megértette, hogy nemzetét és országát
csak a kereszténység tarthatja fenn. Ezért 1038 Nagyboldogasszony napján
ajánlotta fel népét és országát, lelkét és koronáját Szűz Máriának, akinek szívébe és karjára Isten az ő
egyszülött fiát, Jézus Krisztust adta. A felajánlással és átadással a
korona és népe már nem profán, hanem Mária által Istennek szentelt dolog és
személy. A történelemben új küldetést
és feladatot kaptunk. Mária gyermekeiként kell élnünk. Megtapasztaltuk
annak anyai pártfogását ezer éven át, akinek védő karjaiban Szent István
ajánlott. E felajánlást ápoljuk az egyházmegyei kegyhelyeken. És évente lerójuk
tiszteletünket iránta a nemzeti kegyhelyen, Csíksomlyón, mikor újra védő
palástja alá helyezzük magunkat.
„Szent Fiadat,
Boldogasszony, kérd e népért!” SzVU! 287,7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése