Oldalak

2013. 10. 31.

Mindenszentek a Bibliában



„Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülvén mindenszentek tiszteletére” (Bevezető ének). A zarándok egyház liturgiája ma hangsúlyosabban összekapcsolódik a megdicsőült egyházéval, hogy együtt ünnepelje Krisztust, a választottak szentségének és dicsőségének forrását.
A győztesek seregében mindenki ott van, aki megőrizte a megszentelő kegyelmet (Jel 7, 2 -4. 9-14). A Jelenésekből hallottuk a hatodik és hetedik pecsét közé eső közjátékot, amely a földi és a mennyei egyházról szól. A Megváltó „napkeletről” jön, a Paradicsomból, hogy birtokába vegye, oltalomba részesítse az élő Isten szolgáit, hogy a szorongatások se tántorítsák el őket az örök céltól. A Messiás szólt a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt a földön, hogy „ne ártsanak se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit”. Ekkor a választottak hatalmas seregét mutatja be.
Nézzünk fel testvéreim templomunk kupolájára. Erről szól a mai olvasmány, azt jelenítettük meg az építészet eszközeivel. Az angyalok őrt állnak, de a Fény, aki Krisztus, az igaz világosság a világba jött, hogy az „igazságosság és kegyelem” legyen osztályrészünk. A száznegyvennégyezer (12x12x1000) és a megszámlálhatatlan sokaság Isten újszövetségi népét jelenti, akik Krisztus keresztségében tisztultak meg és megkapták a megszentelő kegyelem fehér ruháját. A világvégi küzdelemben ezek mindegy szálig hűségesek maradtak a keresztényi állapotukhoz.
A keresztségben Krisztustól kapták a kegyelmet, s ennek mindvégig való megőrzése az üdvösségbe lépés feltétele. Ezt az istengyermeki életet az áldozatvállalás és Eucharisztia táplálta.
Az életszentség nem más, mint a keresztségi kegyelem teljes beérése, tehát lehetséges minden megkeresztelt számára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése