Vatikáni Titkos Levéltár

Tizenkét évszázad történelme: konklávék, eretnekek, pápák és császárok sorsa rajzolódik ki a világ egyik legtitokzatosabb helyén őrzött iratokból, amelyek között keresztes háborúk, pápai kiátkozások nyomára bukkanhatunk; titkosírással készült dokumentumok, az öt földrészről származó kéziratok és kódexek tárulnak elénk. Nyolcvanöt kilométernyi polcrendszeren 650 levéltári fond, 30 ezer pergamen és több millió dokumentum van elhelyezve.

A fennállásának 30. születésnapját ünneplő Vatikáni Televíziós Központ (CTV) és a Vatikáni Titkos Levéltár közreműködésével született meg a dokumentumfilm, amelynek célja, hogy 28 percben betekintést nyújtson a Vatikán falai között működő archívumba. A HD minőségben készült felvételeket 2012-ben, három hét alatt forgatták, a mintegy tíz órányi anyagból Lucas Duran rendezésében született meg a "Scrinium Domini Papae" címet viselő dokumentumfilm, amelyet október elsején mutattak be az olasz fővárosban a "Roma Fiction Fest" filmfesztiválon.

Amint azt az Osservatore Romano vatikáni napilapban október 3-án megjelent cikkből is megtudhatjuk, a Vatikáni Levéltár egyáltalán nem "titkos" a szó szoros értelmében. Századokkal ezelőtt, amikor megkapta latin nevét, a "secretum" kifejezést "privát", "magán" értelemben használták. Ily módon a pápa magánarchívumát jelentette. Ma már nemcsak erről van szó. Bármelyik tudós kérheti, hogy kutathasson a levéltárban, amelynek anyaga egészen 1939-ig, XII. Piusz pápaságának kezdetéig hozzáférhető. A levéltárosok egyébként már rendezik a következő időszak anyagát, amely 1958. október 9-ig, vagyis Pacelli pápa haláláig tart - tekintettel arra, hogy a dokumentumokat pápaságok szerint sorolják be. A levéltár az Apostoli Palotában helyezkedik el, egyik szárnya a vatikáni kertekre néz, a másik a könyvtár udvarára. Az archívumot 1612-ben hozta létre V. Pál pápa, majd 1881-ben, XIII. Leó pápa történelmi döntése nyomán nyíltak meg kapui a világ előtt. Ma évente több mint 1200 kutató érkezik közel hatvan országból, hogy feldolgozza az ott őrzött anyagokat.

"A dokumentumfilmben olyan jelképes értékű iratokat mutatunk be, mint amilyen a Galileo Galilei elleni vagy a templomos lovagokra vonatkozó per anyaga, VIII. Henrik levele, vagy például az a különleges üzenet, amelyet az amerikai őslakos indiánok küldtek nyírfakéregre írva. Olyan kuriózumokba is bepillantást engedünk, mint például Michelangelo egyik írása, amelyben anyagi forrásokat sürget" - magyarázta az Osservatore Romano napilapnak a rendező, Lucas Duran.
A film készítői a legmodernebb technikát alkalmazták, a világítás, a fényképezés, a beállítások mind azt szolgálják, hogy a néző beleláthasson a levéltár értékes kincseibe, szinte érezze keze alatt a kódexlapok pergését, a pergamen illatát, a pápai bullák viaszát, amelyek mind-mind hozzájárultak a történelem alakításához. A dokumentumfilm, azzal, hogy bemutatja a nagyközönségnek az archívumot, egyszersmind lerántja a leplet azokról a szenzációhajhász és igencsak fantáziadús képzelgésekről, amelyek könyv és film formájában a közelmúltban napvilágot láttak.

A Vatikáni Titkos Levéltár az iratok megőrzése mellett, azok állagmegóvására is nagy gondot fordít. Elég, ha a több százezer dokumentum restaurálására gondolunk, amelyeket viasszal, ólommal, arannyal láttak el, s amelyeknek meg kell akadályozni a kémiai, fizikai és biológiai pusztulását. A legősibb, legértékesebb pergameneket (köztük nem egyet aranybullával láttak el) különleges klimatizált termekben őrzik, ahol állandó a páratartalom. Megkezdődött a dokumentumok digitalizálása is, vagyis a legértékesebb anyagokat lefényképezik, majd a digitális archívumba kerülnek, ahol a kutatók a legapróbb részletekig tanulmányozhatják őket. 2009-ben új számítógépes adattárat hoztak létre, illetve megújították a belső informatikai hálózatot. Ennek köszönhetően könnyebben és biztonságosabban tanulmányozhatók a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok.

(gá) VR