Húsz
év után először került sor újra pápai látogatásra az olasz főváros
történelmi temetőjében. Ferenc pápa Mindenszentek ünnepén délután
szentmisét mutatott be a Veranói temetőben és imádkozott az
elhunytakért. Ezzel felelevenítette azt a régi hagyományt, amely 1993.
november elsején II. János Pál pápával szakadt meg, aki törékeny
egészségi állapota miatt ezután már kénytelen volt lemondani erről.
Ferenc pápa imádkozott mindazokért a menekültekért, akik a sivatagban
vagy a tenger hullámai között lelték halálukat. Vele együtt misézett
római helynöke, Agostino Vallini bíboros is.
Pénteken már a
délelőtti órákban érezhető volt az ünnepi készülődés a temető és a San
Lorenzo negyed környékén. Sok római emlékszik még 1993. november
elsejére, amikor II. János Pál pápa utoljára járt itt és szentmisét
mutatott be a Veranói temetőben, amely rendkívül gazdag történelmi
emlékekben. Ferenc pápát két csoportba tömörülve fogadták a hívek a
temető főbejáratánál. A Szentatya pedig megáldotta a sírokat és
elmondott egy fohászt azokért a menekültekért, akik egy jobb jövő
reményében indultak útnak és vesztették életüket.
"Én is
szeretnék imádkozni ezekért a fivéreinkért és nővéreinkért, akik ezekben
a napokban haltak meg, miközben a szabadságot, egy méltóbb életet
kerestek. Láttuk a fényképeket, a sivatag kegyetlenségét, láttuk a
tengert, ahol sokan megfulladtak. Imádkozzunk értük". A pápa imádkozott
azokért is, akik életben maradtak és most összezsúfolva várják a
menekülttáborokban, hogy meggyorsítsák a jogi ügymenetet és kényelmesebb
körülmények közé kerülhessenek. Ferenc pápa ezután az égre emelte
tekintetét, a november elejei rózsaszínben játszó római égboltra:
"Ebben
a mai napnyugtát megelőző pillanatban, valamennyien gondolhatunk
életünk alkonyára: 'Milyen lesz az én alkonyatom?' Valamennyiünk számára
eljön az alkonyat, mindenkinek! Reménnyel tekintek-e rá? Örömmel
tekintek-e rá tudva, hogy az Úr befogad engem? Ez egy keresztény
gondolat, amely békét ad nekünk".
A Falakon kívüli Szent Lőrinc
bazilika, a San Lorenzo városnegyed és az ott található Veranói temető
fontos helyet foglal el a rómaiak szívében. Maga a temető húsz évszázada
fogadja be az elhunytak földi maradványait. A régészeti feltárásokból
tudjuk, hogy már az ókorban létezett itt római nekropolisz, vagyis
temetőváros, az un. Szent Ciriaca katakombák. A Verano elnevezés az ősi
Campus Verani-ból származik, a köztársaság-kori Róma szenátori rangú
család nevéből ered. Napóleon idején alapították a temetőt, amelynek
építését Giuseppe Valadier-re bízták. 1835-ben szentelték föl a temetőt,
amely folyamatosan bővült, terjeszkedett azt követően is, hogy 1870-ben
Róma lett a frissen egyesült Olaszország fővárosa. Mai arculatát a II.
világháborús bombázások utáni újjáépítésben nyerte el, amely súlyos
károkat okozott az egész városnegyedben. XII. Piusz pápa 1943. július
19-én történelmi gesztussal elment a szövetségesek által lebombázott San
Lorenzo negyedbe, és a Veranói temető előtti téren megáldotta az
áldozatokat. Ma szobor őrzi e látogatás emlékét. Utódai követték a
hagyományt és Halottak napja környékén szentmisét mutattak be az
elhunytakért a Szent Lőrinc bazilikában, illetve a temetőben. XXIII.
János, VI. Pál és II. János Pál pápa után most Ferenc pápa is
felújította ezt a hagyományt.
(gá) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése