Anton Durkowitsch/Durcovici vértanú püspök

Hamarosan a boldogok sorába iktatják Anton Durcovici vértanú püspököt, a romániai kommunista rezsim áldozatát

Október 31-én Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentté avatási Kongregáció prefektusát és engedélyezte négy dekrétum kihirdetését:

Az első elismeri Isten Szolgája, Anton Durcovici jászvásári/iaş-i püspök vértanúságát. A főpásztor 1888. május 17-én született Ausztriában. XII. Piusz pápa 1947. október 30-án nevezte ki iaş-i püspöknek. 1949-ben, a kommunista üldözés idején letartóztatták és fogsága során a hit iránti gyűlöletből halálra éheztették. 1951. december 10-én a máramarosszigeti „halálcellában” hunyt el.

Egy-egy dekrétum továbbá elismeri, hogy egy ír, egy amerikai és egy olasz szerzetesnő hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. (vm) VR

Életútja:
Anton Durcovici (születési nevén Durkowitsch) 1888. május 17-én született Deutsch-Altenburgban (ma Bad-Deutsch-Altenburg, Bécsi főegyházmegye, közel a pozsonyi határhoz) osztrák munkás családban. Apja, Franz kőbányában dolgozott, és a bosnyák háború következtében 36 évesen meghalt (1893. február 5-én). Az özvegy édesanya két fiával a nyomor elől 1896-ban a romániai Iaşiba, Moldva fővárosába megy, ahol megözvegyült nagynénjének vendéglője volt. Itt tanultak meg románul. Később a család Bukarestbe költözött. Anton az iskolatestvérek Szent András iskolájába járt. Az angolkisasszonyok Pitar Mos-i kápolnájában ministrált. 1901. szeptember 1-jén felvették a kisszemináriumba, ahol 1906. október 6-án jeles érettségit tett. Rajmund Netzhammer bukaresti érsek Rómába küldi, a Collegio S. Tomasoban 1907-ben filozófiai doktor, majd a Collegio Propaganda Fide-n 1910-ben teológiai doktor lett. A két doktorátus mellett egyházjogi licenciatust is szerez. Húsz hónap múlva Rómában, a Lateráni-bazilikában szentelik pappá 1910. szeptember 24-én. A római öt esztendő alatt a Collegio Urbano növendéke. 1911. július 29-én indul haza Rómából.
Hazatérte után bukaresti oktatói tevékenysége (hittanár a Szent József Líceumban) mellett a tulcea-i, târgovişte-i és a giurgiu-i plébániákat vezette. 1916-1917-ben egy moldvai internáló táborban fogva tartják, mint osztrák állampolgárt. Betegen tért haza. Legfontosabb beosztása sokoldalú elfoglaltsága mellett a papképzés: 1924. januártól 1948. áprilisig, püspöki kinevezéséig a bukaresti hittudományi főiskola rektora. Az intézmény ma a vértanú püspök nevét viseli. 1923-ban kanonok, ezüstmiséjével egyidőben pedig általános helynök lett (1935). Megalapítja az "Unio Apostolica Cleri" papi életszentséget előmozdító egyesületet. Irányítja a Mária-kongregációt, a Szent Vince Konferenciát és a ferences harmadrendet. Hittudományi folyóiratot ad ki.

Püspökké szentelését követően: Alexandru Cisar bukaresti érsek (bal oldalt), Gerald Patric O'Hara (középen), Anton Durcovici (jobb oldalt)

XII. Pius pápa 1947. október 30-án iaşi-i püspöknek nevezi ki. A bukaresti Szent József székesegyházban szenteli püspökké Gerald Patric O'Hara érsek, apostoli nuncius 1948. április 5-én. Április 14-től bukaresti apostoli kormányzó is lett. Április 18-án a iaşi-i székesegyházban ünnepli székfoglaló szentmiséjét. Látogatja és erősíti egyházmegyéjét a kommunista üldözés idején. Márton Áron gyulafehérvári püspökkel dolgozzák ki azt a statútum-tervezetet, amelyet az állam elutasít. Popesti-Leordeni-be indul bérmálni (Bukarest mellett), amikor a Securitate (titkosrendőrség) letartóztatja 1949. június 26-án. (Márton Áront 5 nappal korábban tartóztatták le) Kínozzák, a jilavai börtönbe viszik, majd Máramarosszigetre, ahová a politikusokat és püspököket gyűjtik. Itt halt meg, éheztetés következtében a "halálcellában" 1951. december 10-én. Földi maradványai a máramorszigeti börtöntemető jeltelen sírjában vannak. 
ercis.ro/Magyar Kurír