Egy szent mellett éltem

Egy szent mellett éltem címmel jelent meg Stanisław Dziwisz krakkói bíboros érsek, II. János Pál egykori személyi titkára és Gianfranco Svidercoschi újságíró beszélgető könyve. Az írásban feltárulnak a szentté avatás előtt álló pápa hétköznapjai, hangsúlyt kapnak az egyház szerepéről, feladatáról, útjáról vallott gondolatai.

A héten Rómában a Szent Szaniszló templomban mutatták be  az Egy szent mellett éltem (Milano, Rizzoli Kiadó, 2013) című könyvet, melyben Stanisław Dziwisz krakkói érseket, II. János Pál pápa személyi titkárát kérdezi Gianfranco Svidercoschi olasz újságíró. A bemutatón jelen volt Camillo Ruini bíboros, Msgr. Kurii Rzymskiej és Andrea Riccardi egyháztörténész. A catholica.ro és a Radio Vatican beszámolóiból készítettünk összefoglalót.
A román portál Dzwisz érseket idézi: „Szívemben, emlékeimben, de egész valómban kitörölhetetlen jellé vált a pápával együtt töltött 27 év. Ez nem is lehet másként. Életem leghosszabb és leglényegesebb tapasztalatáról van szó. Természetes, hogy nosztalgiával emlékszem vissza rá. Nosztalgiával az emberre, és arra az időre, amikor mellette lehettem. A visszaemlékezés épít és ösztönöz engem, elmélyíti egyházi szolgálatomat. Az a remény hat át, hogy a világ még jobban megismerheti II. János Pál szentségét. Figyeljünk fel a pápa sírhelyénél kígyózó végeláthatatlan sorokra! Az emberek azért keresik fel, hogy kifejezzék a személyével való kapcsolatukat, hogy megosszák gondjaikat és közbenjárását kérjék megoldhatatlannak látszó élethelyzeteikre. Számukra a Szentatya nem halt meg. Jelen van a mindennapi lelki életükben és tetteikben is.” – fogalmaz az érsek a könyvben.
Gianfranco Svidercoschi II. János Pál halála utáni időszakra visszaemlékezve ezt mondja: „Halálakor és temetésekor sokan azt mondták, hogy az embertömeget szentimentális rajongás vitte a sírhoz. Meg voltak győződve arról, hogy miután minden szertartás lezajlik, visszatér az élet a régi kerékvágásba. Aztán annak lehettünk tanúi, hogy az emberek tömegesen újra felfedezték keresztényi hivatásukat, de legalábbis más szemmel nézték a történéseket, életüket.” Dziwisz bíboros ezekkel a szavakkal folytatta: „Azokban a napokban az emberek az elmúlás tényét közösségi élményként tapasztalták meg, és rádöbbentek arra a végtelen valóságra, ami a történések mélyén rejlik. Azzal a meggyőződéssel folytatták életüket, hogy a pápa személyében a halálát követően is kézzel fogható marad Isten közelsége. Hiszen Karol Wojtyła hitével, életével és küldetésével közel hozta az evangéliumot, és szorosan összekapcsolta azt az ember életével.”
A Radio Vatican kérdéseire válaszolva Gianfranco Svidercoschi azt emelte ki, hogy II. János Pál pápa számára kiemelten fontos volt, hogy az egyház ne mint intézmény, hanem mint a közösség egyháza jelenjen meg a világban. Ezt mutatja például a világiak szerepéről alkotott felfogása, amit már krakkói érsekként következetesen képviselt. A világiakat a ma egyháza főszereplőinek tekintette, azt vallva, hogy az egyház változások előtt áll, és ehhez szüksége van új főszereplőkre. Ehhez kapcsolódik II. János Pál kiállása az ifjúság mellett, fellépése a világifjúsági találkozókon. Gianfranco Svidercoschi szerint az is iránymutató, milyen nézeteket vallott a lengyel pápa a nő szerepéről az egyházban és a társadalomban. „A nő zsenije” – ezzel a kifejezéssel írta le a nő kiemelt rangját. Az az elkötelezettség, ahogyan síkra szállt a nő, a házasság és az élet méltóságáért, védelméért, sokkal többet tesz, mint arra az új feminizmus valaha képes lenne. 
Magyar Kurír
(te & ki)