Konferencia a Milánói Ediktum 1700. évfordulója alkalmából

A keresztény egyházak öröksége és feladata XXI. században alcímmel a Milánói Ediktum 1700. évfordulója alkalmából a mai napon konferenciát szervezett az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága a Magyar Katolikus Egyházzal, a Magyarországi Református Egyházzal, a Magyarországi Evangélikus Egyházzal és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsával közösen. A rendezvényen megemlékeztek a vallásszabadság egyik legjelentősebb, Európa későbbi történelmét, arculatát, kultúráját nagyban meghatározó dokumentumáról.

Erdő Péter bíboros köszöntőjében arról szólt, hogy a Milánói Ediktum nagy fordulatot hozott, mert véget vetett a keresztényüldözések korának, megváltoztatta a Római Birodalom és a keresztény vallás viszonyát. Felhívta a figyelmet arra: ugyanakkor nem állítható, hogy Nagy Konstantin római császár 313-ban vallásszabadságot vezetett volna be a birodalom nyugati részében, hiszen „a vallásszabadság mai teljes értelmében akkor nem volt még közismert fogalom”.
A bíboros közölte, maga a dokumentum „elvileg és általánosságban távol állt attól, hogy kijelentse: minden egyes személy szabadon dönti el, milyen vallású, hitű” legyen. A rendelet a nyugati birodalomban nem tette a kereszténységet államvallássá, emiatt Nagy Konstantin kora „az átmenet ellentmondásokkal terhes időszaka” - tette hozzá.
Arról is szólt, hogy az ediktum azonnali vagyoni restitúciót rendelt el a templomok és egyházi ingatlanok "elkonfiskálása" és lerombolása után, tehát az egyház természetben visszakapta épületeit, azokat pedig kártalanították, akik időközben ezeket az ingatlanokat megvásárolták.
Erdő Péter úgy fogalmazott, a milánói ediktum körülményeiből a niceai első egyetemes zsinat összehívása „szinte szükségképpen adódott”. A birodalomban a vallást nem tekintették magánügynek, többek között a katonai eskünek is vallási jellege volt, amit azonban a keresztények többszörösen megtagadtak a vallásüldözés idején - tette hozzá.
Különösen felértékelődik az egyház szerepe ma, amikor Európa tartós szellemi válságban van, és lelki kohézió nélkül maradt - mondta Hölvényi György, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára.
Az államtitkár hangsúlyozta: az egyházak és a kormányzat célja közös: hazánk felemelése lelki, szellemi és anyagi értelemben egyaránt. Az egyház a kezdetektől szoros kapcsolatban állt a társadalommal és ott szólítja  meg az embereket, ahol „a bajok gyökereznek”. Ezért fontos, hogy társadalmi kérdésekben megnyilvánuljon a saját értékrendje alapján - tette hozzá.
Az EMMI egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárságának rendezvényén arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházak és az állam együttműködhet anélkül, hogy kettőjük szétválasztásának elvét megsértenék. Ezért is nevezte szükségesnek a párbeszédet „az azonos értékek szolgálata mentén”.
Hölvényi György közölte: a kormány vallja, hogy „teljes megújulásra van szükség”, ennek nagy jelentőségű állomásaként értékelte a kötelezően választható hit- és erkölcstan lehetőségét. Megjegyezte: Európában az értéksemlegesség „szinte már pótvallásként” jelenik meg a maga türelmetlenségével és diszkriminációjával, s ennek is a következménye, hogy az emberek elmagányosodtak.
Szerinte ezzel szemben a vallásszabadság a választás és a megvallás lehetőségeként kell, hogy megjelenjen, s ezt az állam az alapvető jogok egyikének tartja.
Huszár Pál református zsinati világi elnök arról beszélt, hogy a vallásilag sokszínű Római Birodalom eleinte nem tekintette ellenségnek a kereszténységet, akiknek üldözése az egyre súlyosabb válságból következett. Felidézte, hogy a császárkultusz megjelenése nem fért össze a keresztény felfogással, így akik nem voltak hajlandók áldozatot bemutatni az uralkodó szobra előtt, azokat retorzió érte.
Emlékeztetett arra, hogy a kereszténység Traianus császártól betiltott vallás volt, azonban „sem a keserves tűzhalál, sem a keresztre feszítés vagy az életfogytig végzet rabszolgamunka nem tudta őket elrettenteni a Jézusba vetett hitüktől.” A hagyomány úgy tartja, Konstantin ígéretet tett arra, hogy ha testvérét csatában legyőzi, felveszi a kereszténységet. Ezt meg is tette, de csak a halálos ágyán - hívta fel a figyelmet.
Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök arról beszélt, hogy egyházuk idén meghirdette a Reformáció és a tolerancia elnevezésű tematikus évet, mert  „mi nem egyszerűen békésen akarunk egymás mellett élni, hanem egymásért akarunk élni”. Azon kell munkálkodni, hogy „kapuk és hidak épüljenek egyház és állam között ”- hangsúlyozta.
Utalt arra, 1942 húsvétján a norvég evangélikus egyház hitvallást adott ki, amelyben kijelentették, legfőbb kötelességüknek tartják, hogy a teljes isteni igét minden félelem és csonkítás nélkül hirdessék. Az egyház szolgái nem fogadhatnak el utasításokat „kívülről” azzal kapcsolatban, hogy miként kell hirdetni az evangéliumot és senki nem költheti feltételekhez az egyházi munka végzését - mondta.
Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek arról beszélt, hogy „az evangélium hirdetése csak rendezett államban lehetséges”, ahol pedig jó a kapcsolat egyház és állam között, ott jó lehetőség nyílik a kereszténység terjesztésére is, s az államnak és az egyházaknak a közjóért együtt kell működniük.
Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára azt mondta, hogy „az emlékezés erőt ad számunkra, hogy lássuk, milyen feladatok várnak ránk a jövőben”, s „arra kell törekednünk, hogy a Jézus által kért egységet a hívők között meg tudjuk valósítani.”
Fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna és MTI
MTI/Magyar Kurír