Lukács
evangéliumából az elveszett juh és az elveszett drachma példabeszédéhez
fűzte gondolatait a Szentatya november 7-én reggel a vatikáni Szent
Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Az írástudók és a
farizeusok megbotránkoztak Jézus viselkedésén és zúgolódtak ellene -
magyarázta a pápa. "Ez az ember veszélyes, a vámosokkal és a bűnösökkel
ebédel, megsérti Istent és megszentségteleníti a prófétai szolgálatot...
azért, hogy ezekhez az emberekhez közeledjen". Jézus erre azt mondja,
hogy ez a képmutatás muzsikája, és erre a méltatlankodó képmutatásra egy
példabeszéddel válaszol.
"A zúgolódásra Jézus egy örömteli
példabeszéddel felel. Ebben a kis szakaszban négyszer fordul elő az öröm
kifejezés. Mintha azt mondaná: ti megbotránkoztok ezen, de az én Atyám
örvendezik. Ez ennek a mélyebb üzenete: Isten öröme, egy olyan Isten
öröme, aki nem szeret veszíteni, nem jó vesztes és hogy ne veszítsen,
kilép önmagából és keres. Egy kereső Isten: keresi mindazokat, akik
messze vannak tőle. Mint a pásztor, aki elmegy és megkeresi az elveszett
juhot".
Isten dolga az, hogy elmenjen és megkeressen, hogy
meghívjon mindenkit az ünnepre, jókat és rosszakat egyaránt - fejtette
ki homíliájában Ferenc pápa.
"Isten nem tűri, hogy egyet is
elveszítsen övéi közül. De ez lesz Jézus imája is Nagycsütörtökön, aki
azért könyörög az Atyához, hogy el ne vesszen egy se azok közül, akiket
neki adott. Egy olyan Isten, aki elindul, hogy megkeressen minket és
bizonyos szeretetbeli gyengeséget mutat azok iránt, akik a leginkább
eltávolodtak tőle, akik elvesztek. ... Elmegy és megkeresi őket. És
hogyan keresi? A végsőkig, mint ez a pásztor, aki elmegy a sötétbe, s
addig keresi, amíg meg nem találja a juhot. Vagy mint az asszony, aki
amikor elveszíti a drachmát, lámpát gyújt, kisöpri a házát és gondosan
keresgél. Így keres Isten. Ezt a gyermekemet pedig nem veszítem el, ő az
enyém! Nem akarom elveszíteni. Ilyen a mi Atyánk: mindig keres minket".
Ezért
- folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa - amikor megtalálja a juhot és
visszaviszi az akolba a többihez, egyik sem mondhatja: "te elvesztél",
"te nem vagy közülünk való", mert ő visszaadja a teljes méltóságát.
Nincs különbség, mert Isten mindenkit helyrerak, akit megtalált. És
amikor így tesz, akkor Isten örvendezik.
"Isten öröme nem a bűnös
halála, hanem annak az élete: ez az öröm. Milyen távol álltak ezek a
Jézus ellen zúgolódó emberek Isten szívétől! Nem ismerték azt. Azt
hitték, hogy vallásosnak lenni, jó embernek lenni annyit jelent, hogy
mindig rendben vannak, jól neveltek és sokszor úgy tesznek, mintha jól
neveltek volnának, nem igaz? Ez a méltatlankodók képmutatása. Az Atya
öröme azonban a szeretet öröme: Ő szeret minket. 'De én bűnös vagyok,
ezt és ezt és ezt követtem el!' ... 'De én akkor is szeretlek és
elmegyek, megkereslek és hazahozlak'. Ez a mi Atyánk. Gondolkozzunk el
rajta" - fejezte be szentbeszédét Ferenc pápa.
(gá) VR
Balesetet szenvedett személynek leálltak az életfunkciói. Mindenki megdöbbent, a testvére sírni kezdett, meghalt - mondta. Valaki ez idő alatt odalépett és újraélesztésbe kezdett (lélegeztetés és szívmasszázs). Kis idő után visszahozták az illetőt a klinikai halálból az élők közé. Ekkor öröm tükröződött mindenki arcán. Isten is örvend, ha élünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése