Ferenc pápa 77. születésnapja

December 17-én, kedden reggel, a Szentatya 77. születésnapján reggeli szentmiséjére meghívta a Szent Márta-házban dolgozó személyzetet, hogy különösen családias hangulatban éljék meg a szertartást.

A Jézus családfájával foglalkozó napi evangélium alkalmat adott a pápának, hogy szeretettel megemlékezzen homíliájában a jelenlevő alkalmazottak neveiről. A Szentatyával koncelebrált Angelo Sodano bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánja.
A szentmise után a pápa egyenként köszöntötte a jelenlevőket. Pietro Parolin érsek a Vatikáni Államtitkárság munkatársai nevében adta át jókívánságait a Szentatyának. Konrad Krajewski érsek, pápai főalamizsnás a születésnapi köszöntés során bemutatott a Szentatyának három hajléktalant, akik a Vatikánhoz közeli városnegyedben élnek. A jelenlévők a Szent Márta-ház igazgatójával együtt énekkel köszöntötték születésnapján Ferenc pápát, majd együtt költötték el a reggelit a refektóriumban.
Isten sosem hagy magunkra bennünket, mindig velünk jár. Ferenc pápa homíliájában a napi Evangéliumból indult ki, amely Jézus családfájáról szólt, hogy az Úr életünkben való jelenlétére mutasson rá.
Egyszer hallottam, hogy valaki azt mondta: „Ez az evangéliumi rész telefonkönyvnek tűnik!” Nem az, teljesen másról van szó: tiszta történelem és egy fontos téma – állapította meg a Szentatya. Tiszta történelem, mert – ahogy Szent Leó pápa mondta –, Isten elküldte Fiát. Jézus egylényegű az Atyával, Istennel, de az Anyával, egy nővel is. Ez az Anya egylényegűsége. Isten történelemmé lett, velünk van. Velünk együtt haladt.

A paradicsomi első bűnt követően Istennek az a gondolata támadt, hogy velünk járjon. Hívta Ábrahámot, aki az első a mai evangéliumi listán, hogy induljon el azon az úton. Majd így tett Izsákkal, Jákobbal és Júdással. És így megy tovább ez az út a történelemben. Isten népével együtt halad. Isten nem akart eljönni és üdvözíteni bennünket anélkül, hogy belépjen a történelembe, hanem velünk akart történelmet írni. Ebben a történelemben van életszentség és bűn.
A listán vannak szentek, de bűnösök is, akik nagy bűnöket követtek el. Isten velük is történelmet írt. Olyan bűnösök ők, akik nem válaszoltak mindarra, amit Isten tervezett számukra. Gondoljunk csak a hatalmas és nagyon intelligens Salamonra, aki szegény úgy végezte, hogy arra sem emlékezett, hogy hívják. De Isten vele volt. Isten egylényegű velünk. Velünk van a történelemben. Amikor Isten meg akarja vallani, ki Ő, azt mondja: Ábrahám, Izsák és Jákob Istene vagyok. De vajon mi Isten vezetékneve? – tette fel a kérdést a pápa. Felveszi mindannyiunk nevét, hogy saját vezetéknevévé tegye.
Istenünk belépett a történelembe, nevünkből vette fel vezetéknevét, ránk hagyta, hogy történelmet írjunk. Mi írjuk a kegyelem és a bűn e történelmét, és Ő mögöttünk halad. Isten alázata, türelme, szeretete ez, ami megható. Ilyen sok szeretet, gyengédség… ilyen Istenünk van – mutatott rá Ferenc pápa.
Öröme az volt, hogy megossza életét velünk. A Bölcsesség könyve mondja, hogy az Úr öröme az ember fiai között, velünk van. Karácsony közeledtével felmerül a gondolat: ha Ő belépett a történelembe velünk, ha vezetéknevét tőlünk vette fel, ha hagyta, hogy mi írjuk történelmét, akkor legalább hagyjuk, hogy Ő írja a mi történelmünket. Ez az életszentség: hagyni, hogy az Úr írja történelmünket. Ez a karácsonyi jókívánság mindannyiunk számára, hogy az Úr írja a történelmünket és mi hagyjuk, hogy ezt tegye. Így legyen – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír