Haldokló népet csak szabadsághősök képesek feltámasztani!

Az alábbi cikk jelent meg a szekelyhon.ro honlapon.

Százezer magyart várnak a Székely Szabadság Napjára

Legyünk legalább százezren Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napján! – ezzel a felhívással fordul mindenkihez a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).

 

Fontos a tudatos, közös fellépés a nemzeti önrendelkezés ügyében – vallja az SZNT

„Az elmúlt évben a Székely Szabadság Napján több mint harmincezren emlékeztünk meg a székely vértanúk áldozatáról, akik a nemzeti önrendelkezésért adták életüket. Az elmúlt évben nyilvánvalóvá tettük, hogy a ma élő székelyek számára ez a nap nemcsak a közös emlékezés napja, de az összetartozásé is. A tudatos, közös fellépésé a nemzeti önrendelkezés jegyében” – áll az SZNT szerkesztőségünkbe is eljuttatott közleményében.
Az SZNT elnöke, Izsák Balázs által aláírt dokumentumban ismételten arra hívják Székelyföld, elsősorban Marosvásárhely lakóit, vegyenek részt minél nagyobb számban ebben az évben is március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten 17 órai kezdettel megtartandó rendezvényen. „Idén is mondhassuk el újra: »A marosvásárhelyi emlékoszlop a hajdani Postaréten nemzedékek emlékezetében rögzült, Jókai Mór szavaival élve – mint a törvényes, szabad és független, nemzeti állás« jelképe. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célként, és a huszonegyedik századi Európa nyelvén ez éppen a törvényes, szabad és független, nemzeti jogállást jelenti. tegyük együtt ezt a hat szót, Jókai Mór szavait a székely autonómiaküzdelem jelmondatává!” – áll a felhívásban.
A közleményben Izsák Balázs ismételten felkéri az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőit és gyülekezeteit, a magyar pártokat és szervezeteket, hogy vegyenek részt a közös megemlékezésen, az előkészítő mozgósításban, „hogy példaértékű összefogással sorakozhasson fel a székelység, de egész Erdély magyar közössége a székely autonómia, a nemzeti önrendelkezés zászlaja alá.”
Végül emlékeztetik a nagyvilág magyar közösségeit is, hogy a közel egy éve benyújtott petícióra, amelyet több mint negyvenezer aláíró látott el kézjegyével, Románia kormánya nem válaszolt. „Szükség van arra, hogy ismételten felhívjuk a világ közvéleményének figyelmét a romániai súlyos demokráciadeficitre” – zárul az SZNT közleménye.
Forrás: Krónika, www.szekelyhon.ro

 Tisztelt Olvasó!
A SZNT felhívását tisztelem, mégis erőtlennek tartom. Elsősorban azért erőtlen vagy üres, mert a látszatra, a magunk mutogatására vezet. Hiányzik a szellem és a lélek! Hiányzik az összefogás, a közös párbeszéd, ahol céljainkat röviden és tömören megfogalmazhatnánk. Hiányzik a magyar településekkel az állandó kapcsolattartás, értekezlet a közös célokról, ahol annak kivitelezési formáját is vitára bocsátanák.
Hiányzik az egyházak vezetőivel és az egyházközségekkel, továbbá a pártokkal és mozgalmakkal, a földközelben élő emberekkel a kapcsolat, a párbeszéd és közös döntés. A SZNT elnökét tisztelem, de a közleményben történő felkérést egyáltalán nem tartom szerencsésnek.
Az összefogást nem az utaztatásban kellene szorgalmazni, hanem:
- a közleményben felkért vezetőkkel együtt üljünk le, és beszéljük meg azt, hogyan tudnánk munkahelyeket létrehozni a Székelyföldön;
- hogyan tudjuk élénkíteni a mezőgazdaságot;
- hogyan tartsuk itthon a felnőtt és képzett ifjúságot;
- hogyan hívjuk haza Angliából, Svédországból, Hollandiából és a többi országból az egyetemi diplomával autómosást, mosogatást és egyéb kuli munkát végző ifjainkat;
- hogyan erősítsük a családjainkat ;
- hogyan segítsük a házasodási és gyermekvállalási kedvet;
- hogyan tudjuk felhasználni természeti adottságainkat stb.
- hogyan akar vezetni az, aki nem ápolja magában a vértanúság eszméjét? A vértanúságnak erkölcsi tartalma van, hiszen valamilyen eszméért adja életét.
A hazaszeretet hőseire emlékezni nem elég, abból tanulni kell. A hősök emléke arra tanít bennünket, hogy haldokló népet csak szabadsághősök képesek feltámasztani! A nemzetnek erős életet a földön csak olyan utókor biztosíthat, amelyet a hősök kegyeletes emléke lelkesít. 

Itt megállok és tovább nem sorolom. Ezekre az égető tényekre kell a megoldást keresni és nem menetelni. Fel kellene ismerni végre, hogy ennek a látszat színháznak, politikai parádénak az ideje lejárt.
Most a tettek ideje érkezett el, és ha eltátjuk a szánkat akkor azt csinálnak velünk, amit akarnak. Először is vezetőink: szenátorok, képviselők, párt elnökök, vezetők között ki az, aki vagyonának felét feláldozza a közjóért? Azért az ügyért, amelyet hirdetnek? (Nem akad egy Széchenyi István? Egy Wesselényi? Egy Gábor Áron? És hol van ma egy Márton Áron?) Álljon vagy álljanak elő és segítsenek a népen, a népünkön! Ha bármelyik is megteszi, akkor elhisszük, hogy amit mondanak az igaz, és úgy is gondolják. De addig is, amíg ezt meg tudják tenni, először is imádkozzanak és vizsgálják meg lelkiismeretüket, mert haláluk óráján annak kell majd számot adniuk  gazdagságukról és lehetőségükről, akit senki emberfia nem verhet át!
Haldokló népet csak szabadsághősök képesek feltámasztani!  
Ismerjük be, hogy az erdélyi magyarságnak jelenben nincsen szellemi vezére, nincsen olyan akire felnézhetnék úgy, mint Trianon után felnéztek gr. Mailáth G. Károly püspökre, Kós Károlyra vagy Márton Áronra.
Nincs ilyen vezető, mert mindenkit bemocskoltak, besároztak. Vagy aki igazán vezető lehetett volna, azt dicsősége elragadta és lealacsonyodott a pártoskodás mocsarába.
Mikor jön el végre a józan ész, a jóakarat és összefogás ideje?
Álljon itt Márton Áron két figyelmeztetése: "Kisebbségi sorsban azonban a középszerűek rászabadítása a vezető helyekre nemzeti veszedelmet jelent." (1939)
Továbbá: "Minden nép annyit ér, amennyi értéket saját magából ki tud termelni. S addig él, amíg életét a saját erejével tudja táplálni." (1936)
Múltunk gazdag története és irodalmunk tanúsítja a magyar nép szabadság szeretetét, áldozatkészségét. Azt a jellemvonását, hogy akit vagy amit megszeret, azért vagy attól nem sajnálja sem javait, sem életét.
Haldokló népet csak szabadsághősök képesek feltámasztani!