Január
21-én, reggel a pápa a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén
hangsúlyozta, hogy az Úrnak személyes kapcsolata van velünk, soha nem a
tömegekkel folytat párbeszédet. Az Úr mindig a kicsinyeket választja,
azokat, akiknek kevés hatalmuk van, mert alázatosságunkat szemléli.
Az
Úr és a kicsinyek. Ferenc pápa ehhez a két szóhoz fűzte homíliáját,
hangsúlyozva, hogy az Úr kapcsolata népével személyes kapcsolat, mindig
személytől személyhez szól. Hozzátette: az Úr és a nép közötti párbeszéd
nem a hatalom birtokosa és a tömeg közötti párbeszéd, hanem személyes. A
népnek van neve, olyan nép, amelyben mindenkinek meg van a saját helye.
Az Úr így beszél az emberekhez, soha nem a tömegekhez szól. Mindig
személyesen beszél, név szerint. Személyesen választ.
A teremtés
története jó példa erre: maga az Úr saját kezével, kézművesként
létrehozza a férfit és nevet ad neki: Téged Ádámnak hívnak. Így kezdődik
a kapcsolat Isten és a személy között. És még egy: kapcsolat áll fenn
Isten és mi közöttünk. Isten, a nagy és mi, a kicsinyek között. Isten,
amikor választania kell az embereket, népét, mindig a kicsinyeket
választja.
Isten azért választja ki népét, mert a „legkisebb”, mert
kevés hatalma van a többi néphez képest. Párbeszéd áll fenn Isten és az
emberi kicsinység között.
A Szűzanya is ezt mondja: „magasztalja lelkem az Urat, --- hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát”.
Az
Úr a kicsinyeket választja ki. A keddi első olvasmányban (1Sám 16,1-13)
világosan látható az Úrnak ez a magatartása. Sámuel próféta Jessze
legnagyobb fia előtt áll és azt gondolja, hogy az Úr felszenteltje, mert
olyan nagy, magas termetű ember volt. Azonban az Úr azt mondta neki:
„Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem
aszerint ítélek, amire az ember néz”.
Az ember ugyanis a
külsőségeket nézi, az Úr azonban a szívet tekinti – mondta a pápa. Az Úr
saját szempontjai szerint választ. A gyengéket és a szelídeket
választja, hogy megzavarja a föld hatalmasait. Végül az Úr Dávidot, a
legkisebbet választja, aki semmit sem számított apjának. „Nem volt
otthon, a juhokat legeltette”. Mégis éppen Dávid lett a kiválasztott.
A keresztséggel az Úr mindnyájunkat kiválasztott. Mindnyájan választottak vagyunk.
Egyenként
választott ki minket. Nevet adott nekünk és ránk tekint. Párbeszédet
folytat velünk, mert így szeret minket az Úr. Dávid is király lett
később és tévedett. Talán sokszor tévedett, de a Biblia két nagy hibáját
beszéli el. Mit tett Dávid? Megalázta magát. Visszatért kicsinységéhez
és azt mondta: Bűnös vagyok. Bocsánatot kért és bűnbánatot tartott.
A második bűn után Dávid így szólt az Úrhoz: „Büntess meg engem, ne a népet. A nép nem vétkes, én vagyok a bűnös”.
Dávid
megőrizte kicsinységét a bűnbánattal, az imával, könnyei hullatásával.
„Ezekre a dolgokra gondolva, az Úr és kicsinységünk közötti párbeszédre
gondolva, felteszem a kérdést, hol van a keresztény hűség?” – folytatta
homíliájában a pápa.
A keresztény hűséget, a mi hűségünket
egyszerűen kicsinységünk őrzi meg, hogy tudjon párbeszédet folytatni az
Úrral. Őrizzük meg kicsinységünket. Ezért olyan fontos a keresztény
életében az alázat, a szelídség, az engedelmesség, mivel a kicsinység
őrzője, amely annyira tetszik az Úrnak.
És ez lesz mindig a
párbeszéd kicsinységünk és az Úr nagysága között. Szent Dávid és a
Szűzanya közbenjárására, aki örömmel telve énekelt az Úrnak, mert
tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát, adja meg az Úr annak a
kegyelmét, hogy megőrizzük kicsinységünket nagysága előtt” – fejezte be
kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése