A
svájci Davosban 44. alkalommal rendezik meg január 22 és 25 között a
Világgazdasági Fórumot, amely idén a következő témával foglalkozik: „A
világ átalakítása: következmények a társadalmi, a politikai és az üzleti
élet számára”.
Emberi méltóság, gazdasági élet a közjó
szolgálatában, társadalmi befogadás, harc az éhség ellen, a menekültek
helyzetének javítása – ezek a fő témái annak az üzenetnek, amelyet
Ferenc pápa küldött a találkozó mintegy 2500 résztvevőjéhez. Közöttük
jelen van mintegy 40 állam- és kormányfő, Ban Ki-moon ENSZ főtitkár,
Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke.
A Fórum
alapítójának és ügyvezető elnökének címzett pápai üzenetet Peter Turkson
bíboros, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnöke olvasta fel.
A
pápa megköszönte a kedves felkérést, hogy üzenetben forduljon a
Világgazdasági Fórum éves üléséhez, amelyet szokás szerint
Davos-Klosters-ben tartanak a hónap végén. „Bízom abban, hogy a
találkozó alkalmat nyújt arra, hogy a résztvevők elmélyítsék
megfontolásaikat, amelyek az utóbbi években az egész világot sújtó
gazdasági válság okaira irányulnak” – írja levelében a pápa, majd így
folytatja:
„Szeretnék néhány észrevételt tenni, abban a
reményben, hogy azok gazdagíthatják a Fórumon zajló vitát és hasznosan
hozzájárulhatnak fontos munkájához.
Különböző területeken számottevő
változások és jelentős haladás korát éljük, amelyek fontos
következményekkel járnak az emberiség életét illetően. Valóban,
„dicséretre méltók azok a lépések, amelyek az emberek jólétének
javítására irányulnak olyan területeken, mint az egészségügyi ellátás,
oktatás és kommunikáció” – idéz a pápa az Evangelii gaudium k. apostoli
buzdítása 52. pontjából.
El kell ismernünk, hogy a modern
vállalkozói tevékenység alapvető szerepet játszott ezeknek a
változásoknak a megvalósításában, ösztönözve és fejlesztve az emberi
intelligencia hatalmas erőforrásait. Ennek ellenére az elért sikerek,
bár sok ember számára csökkentették a szegénységet, gyakran széleskörű
szociális kirekesztéshez vezettek. Valóban, korunk embereinek nagy része
továbbra is megtapasztalja nap, mint nap a bizonytalanságot, annak
gyakran drámai következményeit.
A találkozó keretében szeretném
hangsúlyozni annak a jelentőségét, amellyel a különféle politikai és
gazdasági szektorok rendelkeznek, hogy előmozdítsanak egy mindenkit
befogadó megközelítést, amely figyelembe veszi minden ember méltóságát
és a közjót. Egy olyan megfontolásra utalok, amelynek jelen kellene
lennie minden politikai és gazdasági döntésben, de amely időnként alig
látszik valamivel többnek, mint egy mellékes gondolat.
Mindazok,
akik ezekben a szektorokban dolgoznak, konkrét felelősséggel tartoznak
mások iránt, különös tekintettel azokra, akik a legtörékenyebbek,
leggyengébbek és legsebezhetőbbek. Tűrhetetlen, hogy emberek ezrei
továbbra is naponta éhen halnak, holott rendelkezésre áll nagy
mennyiségű élelmiszer, amelyet gyakran elpazarolnak.
Ehhez
hasonlóan nem maradhatunk közömbösek a sok menekülttel szemben, akik
minimális emberhez méltó életkörülményeket keresnek, és akik nemcsak,
hogy nem találnak befogadásra, de gyakran tragikus körülmények között
életüket veszítik, miközben egyik helyről a másikra igyekeznek.
Tudom,
hogy ezek erőteljes, sőt drámai szavak, de az a céljuk, hogy egyrészt
megerősítsék, másrészt ösztönözzék ezt a közgyűlést a dolgok
megváltoztatására. Valóban, azok, akik bebizonyították képességüket
arra, hogy újítsanak és megjavítsák sok ember életét találékonyságuk és
professzionális szaktudásuk révén, a továbbiakban is hozzájárulhatnak
ahhoz, hogy szakképzettségüket azoknak a szolgálatába állítsák, akik még
mindig mélyszegénységben élnek.
Szükség van egy megújult, mély
és szélesebb értelemben vett felelősségre mindenki részéről. „Az üzleti
vállalkozás – valójában – hivatás, egy nemes hivatás, feltéve, ha az
érdekelt személy felteszi magának a kérdést az élet szélesebb körű
jelentésére vonatkozóan” (Evangelii gaudium, 203). Ezek a férfiak és nők
hatékonyabban szolgálhatják a közjót és hozzáférhetőbbé teszik a világ
javait mindenki számára. Ennek ellenére, az egyenlőségben való növekedés
valami többletet igényel, mint a gazdasági növekedés, bár feltételezi
azt.
Mindenekelőtt igényli „a személy transzcendens szemléletét”
(XVI. Benedek, Caritas in veritate, 11), mivel „az örök élet távlata
nélkül az evilági fejlődés légüres térbe kerül” (ibid). Felszólít
továbbá olyan döntésekre, mechanizmusokra és folyamatokra, amelyek a
javak jobb elosztására, foglalkoztatási erőforrások megteremtésére
irányulnak és elősegítik a szegények átfogó előmozdítását, ami túlmutat a
pusztán jóléti, a szociális ellátás biztosítására irányuló
gondolkodásmódon.
Meg vagyok győződve, hogy a természetfeletti
felé való nyitottságból kiindulva kialakulhatna egy új politikai és
üzleti mentalitás, amely képes arra, hogy minden gazdasági és pénzügyi
tevékenységet a valóban humánus etika szemszögéből közelítsen meg. A
nemzetközi vállalkozói közösség számíthat sok nagyon becsületes és
következetes egyéniségű férfire és nőre, akinek a munkáját az
igazságosság, a nagylelkűség magas rendű eszményképei ihletik és
irányítják, valamint aggodalmat éreznek az emberi család hiteles
fejlődése iránt.
Arra bátorítalak tehát benneteket, hogy
merítsetek ezekből a nagy erkölcsi és emberi erőforrásokból;
határozottan és előrelátóan nézzetek szembe ezzel a kihívással.
Természetesen anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk minden kontextus
tudományos és szakmabeli sajátos igényeit, arra kérlek benneteket:
cselekedjetek úgy, hogy a javak szolgálják, ne pedig uralják az
emberiséget.
Elnök úr, kedves barátaim!
Bízva abban, hogy
rövid üzenetemben a lelkipásztori gondoskodás jelét látjátok és egy
építő hozzájárulást ahhoz, hogy tevékenységetek legyen mindig egyre
nemesebb és termékenyebb, szeretném megismételni jókívánságaimat a
találkozó sikeréért, miközben Isten áldásáért fohászkodom az Ön számára,
a Fórum résztvevőire, valamint családjaikra és tevékenységükre” – írja a
Világgazdasági Fórum elnökéhez és résztvevőihez intézett levelében
Ferenc pápa.
(vm-sv) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése