Ferenc pápa és a diplomaták |
A diplomácia az államok nemzetközi
kapcsolatainak ápolására irányuló szervezett tevékenység. Fő céljai földiek: hivatalos
kapcsolatok fenntartása más államokkal; az állam és polgárai érdekeinek
képviselete, védelme; információszerzés; a saját országról szóló ismeretek
terjesztése. Az ókori Görögországban rakták le a
nemzetközi jog alapjait. Ez a tevékenység a középkor végéig legtöbbször
követjárás volt. Az első hivatásos diplomatákat a Bizánci Birodalomban
alkalmazták a 12. századtól. Európában az
állandó jellegű diplomáciai képviseletek, a középkor végén alakultak ki, ebben vezető
szerepe a Pápai Államnak volt. A modern diplomáciai tevékenység alapjait,
elveit, formáit, módszereit, jogi kereteit az 1815-ös bécsi kongresszus
fektette le. A II. világháború után az új történelmi
viszonyoknak megfelelő jogi alapokat a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961.
évi bécsi egyezmény rögzítette. A 20. század végén
egyre inkább előtérbe kerül a felső szintű diplomácia, amelyben az államok első
számú vezetői – az új kommunikációs lehetőségeket felhasználva – közvetlenül
tárgyalnak egymással. A kétoldalú, bilaterális diplomáciai kapcsolatok mellett
egyre fontosabb a multilaterális diplomácia, a nemzetközi szervezetekben
végzett tevékenység. Így cselekedett a román államfő is január 16-án Brüsszelben, ahol Románia schengeni
csatlakozását sürgette. 20-án már Jeruzsálemben
így nyilatkozott: „Az izraeli román közösség
egyik legfontosabb ügye természetesen a kommunista román vezetés által
államosított ingatlanjaik kérdése. Hiszek benne, hogy tíz éven belül minden
jogosult hozzájut méltányos földbeli vagy pénzbeli kárpótlásához” - ígérte Băsescu. Különös, hogy 23 év alatt az itthoni visszaszolgáltatás még zötyög.
Az államfők érdekből az államfőket szokták meglátogatni. Ez diplomácia.
Isten
gyakorlatában nem így van. Ő az utolsó embert is boldogítani akarja, akár csak
az előkelőt. Jézus megtestesülése óta a „lét alázatát” éli dicsőséges
eljöveteléig, hogy az Atya szeretetét minél jobban megéreztesse. Valóra váltja
az Atya ígéretét: fényt gyújt azoknak, akik sötétben vannak (Iz 8, 23b – 9, 3).
Ezért nem zavarta sem működésének színtere, sem az egyes emberek magatartása,
mert tudta, hogy ő fogja kiteljesíteni Isten országát, amely Keresztelő
Jánossal elkezdődött (Mt 4, 12-23). A kegyelmet megkaptuk a keresztséggel,
ezért Jézus elvárja, hogy az Atya gyermekeihez illően éljünk (1 Kor 1, 10-13.
17). Vagyis egyetértésben éljünk, és ugyanazt a lelkületet ápoljuk, ami Jézus
Krisztusban volt, és tőle várjuk a kegyelmet, s nem az emberektől. Csak így
lehetünk egyenként és közösen Krisztus világossága a halál árnyékában sodródó
világnak. Ferenc pápa szavaival kifejezve: „Ha Krisztus az életünk középpontja,
akkor Ő jelen van mindabban, amit teszünk”.
„Meggyógyított a
nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.” Mt 4,23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése