A nyilatkozat előző részei:
Román történész a román történelmi tudatról 1.
Román történész a román történelmi tudatról 2.
- folytatás -
Diaconescu: Románia a kommunista-nacionalista történetírás foglya - (3.)
Marius Diaconescu, a bukaresti egyetem
tanára szerint meg kell tisztítani a román történelmi tudatot, mert tele
van hazugságokkal. Miért él hamis történelemtudattal a romániai ember? –
keresi a választ Ovidiu Nahoi kérdéseire a Historia című folyóiratban.
– Hunyadi Jánost nagyobb mértékben vállaljuk. Mátyás királyt azonban már kevésbé.
– Igen, mert Hunyadi Jánost mi román hősnek tartjuk, a magyarok pedig
magyar hősnek tekintik. Mátyás királyt mi megtagadjuk, a magyarok pedig
nagy magyar királyként tisztelik. Holott már akkor, a korszakban
világosan megfogalmazódott, hogy Mátyásnak román felmenői is voltak, és
ez senki számára nem jelentett szégyent. A középkorban sok román nemes
futott be jelentős pályát a Magyar Királyság hierarchiájában...
...És ezek közül a legmagasabbra Hunyadi Mátyás, valamint az ő apja,
Hunyadi János jutott. Büszkéknek kellene lennünk erre. A nagy
világtörténeti munkák, amelyek Cambridge-ben vagy máshol a nagyvilágban
születnek, Hunyadi Jánosról és Mátyás királyról beszélnek. De mi olyan
témákat választunk, amelyek révén többé-kevésbé csak siránkozunk,
ahelyett, hogy előállnánk azzal, ami valóban történt.
– Még mindig azt a mítoszt tápláljuk, hogy mi Európa kapuinál álltunk, másokat védtünk, miközben azok katedrálisokat építettek?
– Sajnos, igen. Holott ne feledjük: mi önvédelemből harcoltunk a törökkel. Rövid távú csatákat vívtunk.
– És nem voltunk ezzel egyedül.
– Pontosan. És nem mi álltuk el a törökök legfőbb útját Európa felé. A
középkorban és főleg a XV. században a legtöbb és a legnehezebb harcot
Magyarország vívta el egészen Mohácsig. Ezt el kell ismernünk!
Leszámítva a ’70-es éveket Nagy István (Ştefan cel Mare) idejéből, a
legtöbb harc a magyarok és a törökök között folyt. Az erőarányok és az
ütközetek száma tekintetében egyaránt.
– Nagyon érdekes. Keveset beszélünk Erdély történelméről, és arról,
miként befolyásolta ezt a térséget. Íme, a román fejedelmek Erdélyben
kerestek menedéket, kapcsolatokat létesítettek, vagy hűbéresekké váltak.
A középkori hűbéri hierarchia egy másik olyan kérdés, amiről
komplexusokkal beszélünk, mintha legalábbis egyet jelentett volna a
teljes megadással.
– A középkorban megszokott eseménynek számított, hogy egy uralkodó,
herceg, nagyherceg, vagy – hogy úgy mondjam – alacsonyabb rangú király a
vazallusává váljék valamely magasabb rangú, erősebb uralkodónak. Ez
természetes volt. Ahogy ma politikai klienteizmusról beszélünk, amikor
egyes „bárók” „kliensként” futtatnak képviselőket vagy szenátorokat,
ehhez hasonlóan a középkor idejében a hercegek, nagyhercegek, őrgrófok
egy náluk hatalmasabb király vagy császár hűbéresei voltak. Nem
szégyellték. Nyilván, a vazallus igyekezett kibújni a kötelességek alól,
amelyek egyébként nem voltak nagyok. Megpróbált előnyt kovácsolni a
helyzetéből. Volt egy előnyünk: Havasalföld a Magyar Királyság és a
Török Birodalom között helyezkedett el. Ebből adódóan a havasalföldi
uralkodók gyakran hintapolitikát folytattak. A helyzet kettősségéből
adódóan hol az egyikkel, hol a másikkal működtek együtt. Túl sokat kért a
török? Mentek a magyarokhoz. Vagy fordítva.
– Védelmet találhattak az egyiknél a másikkal szemben, és fordítva?
– A XV. században, amikor épp béke volt a két hatalom, a Magyar
Királyság és a Török Birodalom között, Havasalföld és Szerbia kettős
fennhatóság rendszerének volt alárendelve. Miben állt ez? Amikor
békeszerződéseket kötöttek, leírták, hogy Havasalföld fejedelme fizet
egy bizonyos adót a töröknek, és Magyarország királyára hallgat, vagyis a
magyar királynak is vazallusa. De miért van az, hogy a román
történetírásban soha nem tagadjuk, ha a moldvai fejedelmek a lengyel
király hűbéresei voltak, de minduntalan elhallgatjuk, ha Magyarország
vazallusai voltak. Miért? Mert nacionalista komplexusaink vannak. Mert a
mai ember szemével tekintünk a középkori valóságra. Ez a baj forrása.
(folytatjuk)
Háromszék
Halasan Köszönöm!
VálaszTörlésAzt hiszem mär lättam egy interjut ezzel a törtenesszel-es azt ereztem , hogy minden tudatunkba epült serelmet azonnal meg tudok bocsäjtani nekik-romanoknak.Egyszerüen az igazsäg valoban felszabadit!!!
Azt gondolom erre lenne szüksegünk :nem kell visszarendezni a hatärokat, de elismerni az igazsägot:csodakat tenne!!! Kerem, ha tudjak ,akkor a törtenesz Urnak is tolmacsoljak köszönetünket. Nem kell bennünket dicserni, de az igazsäg az igazsäg!!