Az a március 11-12.

1989. február 23-án a Belügyminisztérium Maros megyei II. speciális tisztje Baciu Gheorghe őrnagy és Szolgálati főnöke Bordea őrnagy engedélyt kért megyei felettesétől C.C. ezredestől, hogy D-K. József nyárádtői plébánosról, mint "potenţialul peruculos-ról követési iratcsomot (D.U.I.) nyissanak", amit C. C. ezredes március 2-án jóváhagyott azzal a meghagyással, hogy március 15-ig jelentést vár (Lásd: C.N.S.A.S. 05.ian.2009, Ministerul de Interne, IJM DUI-003082/3.03.1989). 

Március 11-én este 20 és 21 óra között egy telefonszolgálatos értesített engem, hogy a Maros megyei belügytől felhívták a helyi rendőrséget és parancsba adták, hogy legyenek készen reggel 6 órakor, mert a Katolikus Plébánián házkutatást fognak tartani és a plébánost letartóztatják. Nemsokára a plébániára jött az egyik hívem, akinél egy ideig a helyi, jóindulatú rendőr lakott -, és közölte velem a reggel 6 órára időzített akciót. 

Megköszöntem a hírt és édesanyámmal is tudattam, aki a konyhámat vezette. Ezután nagy takarításba kezdtem: előbb az 1 kg cukor és az 1 liter olaj mennyiség felettit elvittem az egyik ismerős családhoz. Utána minden géppel írt írásomat, prédikációmat rendre elégettem, még a könyveimből is. A dobkályhába amíg tartott a hamvasztás, az alatt az Europa Liberă - Szabad Európa rádió román adását hallgattam. Úgy 23 óra körül olvasták be az un. Hatok levelét - „Scrisoarea celor şase” amit Gh. Apostol, Corneliu Manescu, Silviu Brucan és társai írtak a Ceauşescu-rendszer ellen. Éjfél volt már, amikor lefeküdni tértünk. Édesanyámnak elmondta, hogy ne féljen és ne ijedjen meg reggel, amikor a szekuritate megszállja a plébániát, mert semmi olyat nem tettem, amiért félnünk kellene. De bármi fog történni, arról személyesen csak Léstyán Ferenc főesperesnek vagy Jakab püspök úrnak számoljon be. Ezután imádkoztunk és elbúcsúztunk egymástól. Nyugodtan aludtam, csak a fél 7 órai haragszóra ébredtem fel. Mi történhetett? - tűnődtem. Elmúlt 6 óra és nem jöttek. Később, a rendőrtől tudtam meg, hogy a Hatok levelének hatására még azon éjszaka Bukarestből parancsot kaptak a megyei belügyesek, hogy semmiféle akcióba ne kezdjenek. A Hatok levelének beolvasása nyomán menekültem meg a március 12-i meghurcoltatástól, mert ettől kezdve Romániában az események más irányban fordultak. És érvényesült a mondás: Ember tervez, Isten végez!

Azóta nekem március 11-12. a gondviselés napja.

A gondviselés, Isten tudatos, tervszerű tevékenysége, amellyel a teremtett világot és benne az embert az általa meghatározott természetfölötti cél felé vezeti. Jézus kiemelte, hogy Isten mint Atya kivétel nélkül minden emberre gondot visel, és határozottabban inti tanítványait a gondviselésre hagyatkozásra, a mennyei Atya iránti bizalomra (Mt 6,25-34; 10,29-31). Jézus Krisztus megtanított arra, hogy a gondviselés Isten szeretetének és üdvözítő akaratának állandó kinyilatkoztatása, illetve megnyilvánulása. Ezen alapszik a keresztény remény, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28), és a Pál hangsúlyozta bizonyosság, hogy nincs földi hatalom, amely elválaszthatna Krisztus szeretetétől (8,35). 

Jézus mondta: "Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek..." (Mt 10,16-20)

Kedves Olvasó! Te milyen körülmények között és hányszor tapasztaltad meg a gondviselést?