Az olimpiai játékok hivatalos mottója: Citius, Altius, Fortius – azaz: Gyorsabban, magasabbra, erősebben. A XIX. században a francia iskolák, köztük a katolikus intézetekben folytak sportversenyek.
Henri Didon domonkos szerzetes még nyolcévesen, 1848-ban került Grenoble-ban katolikus iskolába. Ott már 1832-ben szervezett sportversenyek kezdődtek a püspök jóváhagyásával. (Akkoriban nem volt még testnevelés és iskolai sportoktatás!) Amikor Didon atya Párizs mellett, Arcueilben lett a Nagy Szent Albert iskola igazgatója, meglátogatta jó barátja Coubertin báró. Megosztotta Didon atyával problémáját, hogy a kultúrharc miatt nem lehet sportversenyekre összehozni az állami és katolikus iskolák tanulóifjúságát. Didon páter azonban megtalálta a megoldást: 1891. március 7-én megtartották az első ilyen versenyeket. Erre az alkalomra fogalmazta meg a jelszót: gyorsabban, magasabbra, erősebben! Egy hétre rá megjelent Coubertin cikke ezzel a címmel.
Henri Didon domonkos szerzetes még nyolcévesen, 1848-ban került Grenoble-ban katolikus iskolába. Ott már 1832-ben szervezett sportversenyek kezdődtek a püspök jóváhagyásával. (Akkoriban nem volt még testnevelés és iskolai sportoktatás!) Amikor Didon atya Párizs mellett, Arcueilben lett a Nagy Szent Albert iskola igazgatója, meglátogatta jó barátja Coubertin báró. Megosztotta Didon atyával problémáját, hogy a kultúrharc miatt nem lehet sportversenyekre összehozni az állami és katolikus iskolák tanulóifjúságát. Didon páter azonban megtalálta a megoldást: 1891. március 7-én megtartották az első ilyen versenyeket. Erre az alkalomra fogalmazta meg a jelszót: gyorsabban, magasabbra, erősebben! Egy hétre rá megjelent Coubertin cikke ezzel a címmel.
Pierre
de Coubertin 1894-ben pedig a
Nemzetközi Olimpiai Bizottság alakuló kongresszusán javasolta az
olimpiai játékok mottójának. Ám Coubertin sosem titkolta, hogy a
mottó valójában barátjától, Henri Didon Domonkos-rendi paptól származik. Didon atya, amellett, hogy kora egyik legjobb szónokának tartották, nagy sportbarát is volt, és kitartott az olimpiai eszme mellett, amikor egy évvel később Le Havre-ban olimpiai kongresszust rendeztek. Ő tartotta a megnyitó beszédet. Majd ő mutatta be 1896-ban Athénben az első szentmisét az olimpia alkalmából.
A másik olimpiai mottó, amelyet Coubertin használt, bár soha nem vált hivatalossá: "Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel". Ez a mondat pedig Ethelbert Talbot pennsylvaniai episzkopális püspöktől származik, aki a londoni Szent Pál-székesegyházban használta szentbeszédében, az 1908-as londoni olimpiai játékok első vasárnapján.
Maga Coubertin elkötelezett katolikus családból származott és jezsuita bentlakásos iskolában tanult. Lehetséges, hogy a modern kori olimpia megteremtésében is katolikus neveltetése motiválta, hiszen az egyház, Szent Páltól kezdve, gyakran állította a sport erényeit a hívek elé, amikor a lelki életről akart megtanítani valamit. Bár a jelenlegi katekizmus int a fizikai tökéletesség és a sport túlzott bálványozásától, a II. Vatikáni Zsinat elismeri a sport áldásos hatásait – többek között a kiegyensúlyozottságot, testvériességet – a közösségek életében.
Magyar Kurír, Új Ember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése