Az önérzetes

Az önérzet az ember saját értékének tudata s az ebből fakadó határozottsága. „Önérzetes magyart” a KALOT egyik jelszava és programpontja. Ennek jegyében öntudatos és önérzetes gazdálkodókat nevelt a falunak; egyéniségeket, akik tudják, hogy a történelmi időkben mit jelent magyarnak lenni, de akiknek önérzete nem bántó és nem sértő, hanem szeretetet és biztatást sugárzó. Az önérzet minden emberben megvan, még ha más-más formában is.

Arany János egyik legkedvesebb adomája volt a cigányönérzet:

Beteg a dádé.

Már napok óta ott fekszik a hideg sátorban, mivel odakint esik az eső, borult az ég. Egyre várja, hogy kisüssön a nap, a beteg cigány egyetlen orvosa.

A nap azonban nem akar kisütni. 

A dádé végre megunja a várakozást. Kivánszorog a sátorból, szétnéz, vizsgálja az égboltozatot. Szürke, reménytelen az egész firmamentum.

Keservesen fölsóhajt: - Hej náp, te náp, te náp! Elbújtál úgy-e?

Sütnél te még, de nem lesz már kire!

***

A keresztény önérzet pedig: "Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel..." (Gal 6,10)