A nyilatkozat előző részei:
Román történész a román történelmi tudatról 1.
Román történész a román történelmi tudatról 2.
Román történész a román történelmi tudatról 3.
Románia a kommunista-nacionalista történetírás foglya – (4.)
Marius Diaconescu, a bukaresti egyetem tanára szerint meg kell
tisztítani a román történelmi tudatot, mert tele van hazugságokkal.
Miért él hamis történelemtudattal a romániai ember? – keresi a választ
Ovidiu Nahoi kérdéseire a Historia című folyóiratban.
– Ne feledjük, hogy a mai románok elsősorban a televízióból és a filmekből szerzik történelmi ismereteiket.
– A filmek, az úgynevezett „nemzeti eposz”, melyet jól meghatározott
céllal alkottak a kommunizmus idejében, a 70-es évek elején, körülbelül
1971 után (Ceauşescu híres téziseit követően) keletkeztek, leszámítva
két-három korábbi alkotást, akkor készítettek filmet Nagy Istvánról
(Ştefan cel Mare). Történelmi filmjeink döntő többsége számos mítoszt,
hazugságot tartalmaz. Sajnos.
– De ezeket ma is újra meg újra vetítik.
– Hát e filmek alapján jöttek létre bizonyos személyiségek: rendezők,
színészek. Elsősorban Sergiu Nicolaescura gondolok. Minden tiszteletem
az övé történelmi ismeretei és főleg filmes teljesítménye miatt. De
sajnos, nyíltan ki kell mondanom, hogy nagy mennyiségben hamisította a
történelmet, valótlan képet festve a hősökről. De ne foglalkozzunk most
Sergiu Nicolaescuval. Általában a történelmi filmjeinkkel baj van. Jut
eszembe egy kevésbé ismert film egy kevésbé fontos szereplőről, Pintea
Viteazuról. Lássunk néhány hazugságot. Nagyon nagy hazugságot! A
románokat elnyomták a Habsburgok, és a Habsburgok ellen harcoltak. Ez a
film üzenete. Nem igaz.
Pintea Viteazu egy útonálló rablóvezér volt. S mivelhogy 1703 és 1711
között a kuruc szabadságharcban a magyar nemesek fellázadtak az
osztrákok ellen, polgárháborús, zűrzavaros helyzet alakult ki, amelyből a
rablók mindenképpen hasznot húztak. Mások is voltak, nem csak Pintea
Viteazu. Közönséges rablókból verbuválódott csapataik voltak, amelyeket
mind az osztrákok, mind a magyarok megpróbáltak a saját oldalukra
állítani néhány nagyobb konfliktusban. Így vonult be Pintea Viteazu a
történelembe. Jó, pénzt osztott a szegényeknek... Hát persze, így tudta
megvenni a hallgatásukat... De még csak nem is ez a baj, hanem az a kép,
hogy a románok a Habsburgok ellen harcoltak. Ez egyszerűen nem igaz!
– Eszembe jut egy másik film Karóbahúzó Vladról (Vlad Ţepeş). A
’80-as évek végén készült. Karóbahúzó Vlad havasalföldi és Nagy István
moldvai fejedelem úgy beszélgetnek, mintha legalábbis barátok lettek
volna. Azt mondja Vlad Istvánnak: „úgy teszel, mintha megtámadnál, hogy
megtévesszük a törököt”.
– Ismét egy hazugság, melyet a történelemkönyvekben is megtalálunk. Sok
történész a következőképpen próbálja megmagyarázni, miért támadta meg
Nagy István Chilia városát és Havasalföldet, amikor a törökök lerohanták
Karóbahúzó Vladékat: „hogy megmentse Chilia városát a töröktől”. Nem
igaz, mert a török a tengerről támadt, Nagy István pedig a szárazföldről
indított rohamot. Együttműködött a moldvai és a török hadsereg,
mégpedig a havasalföldiek ellen. Hamis tehát az elmélet. A film is
hamisan mutatja be.
Amikor csak tehették, a havasalföldiek és a moldvaiak egymás fejét
vették. Vagyis nem voltak barátok. Mindig ellenségeskedés dúlt a két
ország uralkodói, hadserege és népe között. A nemzeti érzület modern
képződmény. Csak a XVIII–XIX. századtól beszélhetünk nemzeti érzületről,
román nacionalizmusról. De előtte nem. A középkorban havasalföldiek és
moldvaiak voltak.
– Ön például miként készítene filmet Vitéz Mihályról?
– Előtérbe helyezném Jósika István román származású kancellár szerepét,
aki kidolgozta az egység tervét. A valóságnak megfelelően kiemelném
Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem szerepét. Az egység tervét, az egész
folyamatot, Vitéz Mihály történetét a 15 éves háború európai
kontextusába helyezném. Vagyis bemutatnám, hogy mi történt valójában, a
forrásoknak, dokumentumoknak megfelelően, a mi valódi szerepünket
Európában és abban a háborúban. Vitéz Mihály jelentős uralkodó volt.
Tudja miért? Rövid ideig, néhány hónapig, picivel több, mint egy évig ő
vezette a legfontosabb harcokat a török ellen, az osztrákok által
pénzelve. Miért? Egy Duna menti ütközőzóna megteremtésével próbálták
gyengíteni a török jelenlétét Magyarország központi és északi
térségében. Mi egy másik szempontot követve eltúlozzuk Mihály
jelentőségét, és ezzel bajt okozunk. Vagyis nem vagyunk hitelesek. Mi
magunk játsszuk el a hitelünket. Sajnos. Ha elfogulatlan történetírást
művelnénk, akkor lehet, hogy nemzetközileg is elismernének.
– Tehát végül mégiscsak fontos volt az a rövidke ideig tartó
egyesülés, amelynek inkább katonai-stratégiai okai voltak, nem pedig
nemzeti megfontolások.
– Pontosan. Az egyesítés indoka csakis stratégiai természetű volt. A
valódi indok? 1526-ban, a mohácsi vészkor Európa közepén eltűnik a
Magyar Királyság mint jelentős politikai és katonai hatalom. Merthogy
egészen addig Magyarország verte vissza az Európa felé terjeszkedő
Török Birodalmat. Gyakorlatilag összeomlott a térségben az
erőegyensúly. Az osztrákok nem voltak elég erősek ahhoz, hogy azt
fenntartsák. Aztán 1600 környékén, Vitéz Mihály idejében, a 15 éves
háború európai kontextusában Erdély fejedelme Jósika István kancellár
tanácsa alapján arra jutott, hogy a három fejedelemség egyesítésével
jelentős katonai erőt alkothatnának. A călugăreni-i ütközet utáni
helyzet volt a minta. Vitéz Mihály visszavonult, és ezt követően
megérkezett az erdélyi hadsereg. Báthory Zsigmond parancsnoksága alatt
állt Erdély, Havasalföld és Moldva hadserege. A három ország
egyesített hadereje a Duna túloldalára verte vissza a törököt.
Báthory Zsigmond nem foglalkozott többet ezzel a gondolattal, de
átvette tőle Vitéz Mihály, mivel tudta, hogy a három fejedelemség
jelentős erőt alkot együttvéve. Így született meg az egyesülés
gondolata, amelyet aztán két évszázadon át elfelejtettek. Csak a
’48-asok fedezik fel újra. Tudta-e ön, hogy a XIX. századi
történelemkönyvekben alig-alig említik Vitéz Mihályt? Nyilván Bălcescu
írását leszámítva, amelynek azonban szinte semmi jelentősége nem volt
akkoriban.
– De mi úgy tanultuk, hogy Bălcescu írása megváltoztatta a szemléletet...
– Dehogy! Nem volt jelentősége akkoriban. Majd csak 1920 után nyomtatták
ki több kiadásban. S csak 1920 után népszerűsítették Bălcescut, főleg a
kommunizmus idejében. Miért? A XIX. században Bălcescu politikai
eszméivel vált ismertté, nem pedig történészként. Ha már úgyis Vitéz
Mihályról beszélünk, lássuk egy másik arcát: miként foglalta el a trónt?
Hogyan gyűjtötte össze a pénzt, hogy megvásárolja a trónt? Juhokkal
kereskedett. Juhokat árult a Török Birodalomnak. Így gyűjtötte össze a
vagyont. És ezenkívül kölcsönökhöz folyamodott!
– Íme, mennyi szép története van a középkori történelmünknek!
– Összevetve a mai történelemmel: Vitéz Mihály legelső törökellenes
tette az volt, hogy összegyűjtötte a hitelezőket egy mulatságra, és
mindannyiukat megölte. Ezt az eseményt a mi történetírásunk dicsőséges
hőstettnek tekinti. Tehát elfogulatlanul szemlélve az eseményeket azt
látjuk, hogy nemcsak hőstetteink voltak.
Ovidiu Nahoi
Háromszék / Historia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése