Oldalak

2014. 02. 07.

Viselkedésünk titka...



Mutasd meg ragyogásod!
Szent Bálint püspök napja (február 14.) előtt, a Házasság hetében egy idősebb férfi és fia betértek egy ékszerüzletbe ajándékot vásárolni feleségeiknek. Mindjárt az apa egy jelentéktelennek látszó ékszert vett a kezébe, amire fia meg is jegyezte: – Apa, ezen nincs semmi különös! – Erre az apa kezébe vette az ékszert, pár pillanatig csukott markában tartotta, és amikor kinyitotta a tenyerét, a kő a szivárvány minden színében ragyogott. – Hogyan lehetséges ez? – kérdezte a fia. – Ez opál – volt rá a magyarázat. Kézben meg kell melegíteni, hogy megmutassa minden ragyogását. Benne van ebben minden szépség, ragyogás, csak a meleg teszi láthatóvá. 
A történet jól szemlélteti, hogy aki ismeri a jelentéktelennek látszó drágakövet, az tudja igazán értékelni. 
Fehér arany és opál
A hegyi beszédben az Üdvözítő azt mondta: „Ti vagytok a föld sója... Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13-16). Rólunk mondta!
Romló világunkban nagyon időszerű a mai evangélium. A romlást, a viszálykodást, a közönyt, a szeretet kihűlését meg kell állítanunk, mert Jézus követségében járunk amióta megkereszteltek, krizmával felszenteltek, átadták a hitet jelző gyertyát és sót tettek ajkunkra. Azóta Jézus követei vagyunk a világban. De betöltjük-e hivatásunkat? Eleven-e kapcsolatunk Jézussal? Az ő szeretete éltet-e bennünk? Mert a kereszténység nem elmélet, hanem élet Krisztussal és azokkal, akik az ő nevében kötik össze életüket a házasságban, akik az ő nevében jönnek össze dolgozni és imádkozni, hogy találkozzanak Vele igéjében és az Eucharisztiában. Jézus a világ világossága „körüljárt jót cselekedvén”. Az Isten országát nemcsak hirdette, hanem azt be is mutatta. Tanítását kiteljesíti, amikor szeretetének végső jelét adta a keresztáldozatban. Szembetűnő, hogy Jézus ugyanaz, mint igehirdetése. 
– Vizsgáljuk meg életünket, hogy meg tudtuk-e ízesíteni a világot, és tudtunk-e fényt gyújtani és azt ébren tartani szeretetünkkel és jótetteinkkel?A keresztény nem becsüli le a földi javakat, azonban úgy használja azokat, hogy megszerezhesse az örökkévalókat. Ma is nagyra értékeljük azokat, akik „só és világosság” voltak. Így gondolunk nagyjainkra: az országépítő Szent Istvánra, az áldozatos Boldog Gizellára, a hazát védő Szent Lászlóra, a második honalapító IV. Bélára, a nélkülözőket segítő Szent Erzsébetre, a törökverő Hunyadira, a szabadságszerető Rákóczi Ferencre, a reformer Széchenyi Istvánra, az áldozatos Mailáth G. Károlyra, a vértanú Apor Vilmosra, az egyházát szerető Mindszentire és Márton Áronra. Ők tetteikkel bizonyították Isten iránti szeretetüket (Iz 58, 7-10). Szóval és példával tárták fel viselkedésük titkát, hitüket Krisztusban (1 Kor 2, 1-5). Isten erejére és a Szentlélek kegyelmére támaszkodva mi is Krisztus hiteles, ragyogó tanúi lehetünk a világban.

„Látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!” Mt 5,16.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése