A magyar nemzet védelmét jelenti

"Én, Darvas-Kozma Anna esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. Magyarországnak hű állampolgára leszek, az Alkotmányt és a jogszabályokat tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen!"

Édesanyámnak 2014. március 15. különös ünnep, mert újra magyar állampolgárként is ünnepelhet. A tegnap magyar idő szerint 12 órakor került sor a csíkszeredai Magyar Főkonzulátus épületében az állampolgári eskütételre és megkapta a Visszahonosítási okiratot. Édesapja v. csíkszentsimoni László János 1887-ben született és ménes huszárként végig harcolta az első világháborút báró Podmaniczky Ernő vezérezredes legényeként. Édesanyám, László Anna, 1926. október 31-én született, aki a csíkszentsimoni róm. kat. felekezeti iskolában az első osztályt még magyarul végezte, de a következő iskolaévben a román impérium államosította a katolikus iskolát és románul kellett tanulnia. Aztán jött a 2. bécsi döntés és magyar állampolgár lett. A VI. és VII. osztályt már magyarul fejezte be. 1940. október 8-án reggel korán iskolástársaival ott állt a csíkszentsimoni vasútállomáson, amikor rövid időre megállt a Kormányzói vonata és kiszállt belőle vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó és felesége. Végig ment az iskolások előtt, köszöntötte őket és meg-megkérdezte, beszélgetett velük. Édesanyám felejthetetlen emléke maradt a kormányzói párral történt találkozása. Majd a második világháború elsöpörte a "kicsi magyar világot" és magyar állampolgárságot. Hosszú idő telt el azóta. A várakozás, a remény pedig beérett. 

Édesanyámmal

A tegnap, március 14-én újra magyar állampolgár lett. A felcsendülő Himnusz, majd az eskütételt követően a Szózat és záró részként a Székely himnusz, ez a felemelő ünnep mindnyájunk szemét könybe borította. Amikor hazakísértem a nyolcvannyolc éves édesanyámat, megkérdeztem tőle, hogy mit jelent újra "magyarnak lenni"? - Mit is mondjak? - kezdte. Jó érzés, az elődeinkhez és a magyarsághoz így is kötődni. Magyarok voltunk és vagyunk, de ez most többet jelent, Magyarország védelmét. Isten tartsa meg Orbán Viktort és kormányát, hogy lehetővé tette ezt nekünk. Nagyanyám, Sándor Róza, így hívták id. László Gergelynét, 1848-ban született, az édesapám pedig 1887-ben, ők egy közös sírban nyugosznak, ahol apád is, és ahová majd engem is temettek. Most még a sírban is magyarok leszünk. Az iskolában megtanultam Pósa Lajos versét, Magyar vagyok, amit ma is eltudok mondani. Hát így éltünk és élünk. És elkezdte mondani a verset. Az első szakasz után, arra kértem édesanyámat, hogy hagyja abba, mert mindjárt a temetőnél kötünk ki. Ezután meg arra kért, hogy a magyar Útlevélre és a 2014. április 6-i választásokra iratkozzunk fel, mert így akarja megköszönni Orbán Viktor miniszterelnök úrnak a visszahonosítást. - Én is csak azt tudom mondani, hogy Isten, áldd meg a magyart! és Magyarország kormányát! - mert édesanyámnak és nekem is egyik legszebb örömünnepet szerezték. 
Utóirat: Ma, március 15-én délután édesanyám - aki asztmás és nehezen jár-kel kint, aki félszemére megvakult - nem szólt nekem és tudtom nélkül elment a plébániáról a 18 órakor kezdődő Vár téri emlékünnepre. Én se szóltam neki, hogy erre az ünnepi megemlékezésre is elmegyek. Amikor az ünnepi beszédek véget értek, hazajöttem. Akkor keresni kezdtem édesanyámat, s nem találtam sehol, csak tűnődtem holléte felől. Amikor visszatért - 19,45 órakor -, akkor tudtam meg, hogy neki mint "újra magyar állampolgárnak" kötelessége volt ott lenni, amikor a magyar kormány nevében Németh Zsolt államtitkár beszél. Csodálkoztam, hogy 88 évesen mennyire komolyan vette az esküt. Erre csakis azt tudom mondani: örvendek, hogy ilyen édesanyám van. És sok ilyen "édesanyát" kívánok Magyarországnak.
A legnagyobb szeretettel, 
Darvas-Kozma József

És álljon itt édesanyám nemzeti hitvallása:

Pósa Lajos: Magyar vagyok

Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!