Amikor saját emberségemről döntök

Jézus születésének hírüladása. Lk 1,26-38.
A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába ²⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. ²⁸Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” ²⁹E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. ³⁰Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. ³¹Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. ³²Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, ³³és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” ³⁴Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” ³⁵Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. ³⁶Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, ³⁷mert Istennél semmi sem lehetetlen.” ³⁸Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott. 
A Szentírás sohasem magáról Istenről beszél, hanem Isten és ember kapcsolatáról. Istenről, aki az ember meghatározásához hozzátartozik. Az Isten képére alkotott emberről beszél, és arról, hogy az ember akkor talál önmagára, ha Istenre talál. Maga Isten titokzatosan háttérben maradt, s ha egy-egy eseményben meg is mutatta közbelépését, az eseményből levont következtetést Isten lényére vonatkozóan mindig korrigálni kellett újabb események fényében. Isten nem mint ismerettárgy, hanem mint üdvösséget nyújtó Valaki jelentkezett a kinyilatkoztatásban. És ez az üdvösség nem más, mint az ember legmélyebb vágyainak beteljesedése.
Az ember nem kész lény, de saját lényének törvényei és kibontakozásának útja homályban marad előtte. Isten az, aki a kinyilatkoztatásban az ember titkát megoldja. Isten nem akkor hatékony számomra, amikor róla gondolkozom, vagy elhiszem, hogy létezik, hanem akkor, amikor saját emberségemről hittel döntök az Ő igénye szerint. Mindezt az igazságot életben és gyakorlatban az Angyali üdvözlet jelenetében szemléljük és értjük meg.
Szűz Mária is az Úr angyalának üzenetében ismerte meg önmagát és nagyra hivatottságát.
Gábor angyal köszöntése nem megszokott, hétköznapi, ezért Mária zavarba jött és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Ekkor az angyal nyolc pontban felvázolta Mária istenanyai hivatását. Elsőként kiemelte, hogy kegyelmet találtál Istennél... A kegyelem Isten életének ingyenes megosztása az emberrel.  Máriát ekkor Isten tervének, az elmondottak valóra válásának kérdés foglalkoztatja, mert ő férfit nem ismer.
Az angyal magyarázata rövid: ebben a Szentháromság egy Isten működése nyilvánul meg, mert Isten mindenható.
A mai ember mázsás és vergődő gondolatainak egyszerre életet és bájt kölcsönöz Szűz Mária személye. Isten szolgáló leányának nevezte magát.
Csodálkozva kérdezhetjük: Mária hogyan érezhette meg ilyen csodálatosan életed titkát?
Mert a mindenható és rejtett Isten Máriát öröktől fogva a Megváltó szolgálóleánynak gondolta, ez volt Mária nagy igazsága. A mi igazságunk is egy személy, a názáreti Jézus Krisztus.
Két dolgot tanulhatunk Mária kérdéséből és feleletéből: 
1. A hit kegyelem, Isten ajándéka. Isten gyermekségünket és az üdvösséget a Krisztusban való hit által kapjuk ajándékba. Nem az emberi erőlködés, "nem a test és a vér ösztönéből, sem a férfi akaratából", hanem Istenből születtünk újjá, lettünk Isten gyermekei.
2. Isten akkor hatékony a számomra, amikor saját emberségemről döntök az ő igényei szerint. 
A hitben - e természetfeletti értésben - vállalkozunk Isten rólunk alkotott gondolatára.