Az édesanyai intés

Ludwig Windthorst (1812-1891) katolikus családban nőtt fel a protestáns Hannoverben, ahol a magas állami hivatalok a katolikusok elől el voltak zárva. Ludwig a család egyetlen fiú gyermeke, akinek alacsony termetéhez mérten nagy volt a feje. Családja nagyon szerette. Tíz éves volt, mikor édesapját elveszítette. Édesanyja, Klára asszony mindent megtett fiáért, hogy tanulhasson. A Carolinumba, Osnabrück legjobb gimnáziumába járatta. Előnytelen külseje ellenére szép lelkű és nagyon tehetséges, szorgalmas és ambiciózus diák vált belőle. Kitűnő minősítéssel érettségizett, majd Göttingenben és Heidelbergben jogot hallgatott. Nagy tudásra tett szert. Egyetemi évei alatt az új protestáns és liberális szellem némi lelki krízist okozott neki, de Georg Hermes bonni teológiai tanárral folytatott beszélgetései átsegítették a nehézségeken. 1834-ben Osnabrückben jegyzői állást kapott. Amikor elbúcsúzott a szülői háztól, édesanyja egy ezüst tintatartót és egy ezüst tollat adott neki e szavak kíséretében: „Hier ist das Tintenfaß und die Feder deines verstorbenen Vaters. Wehe dir, wenn du sie je für etwas gebrauchst, was nicht wahr, edel und christlich ist! - Itt van elhunyt édesapád tintatartója és tolla. Jaj neked, ha te valaha olyanra használod, ami nem igaz, nemes és keresztény!”

Windthorst mindhalálig megtartotta édesanyja intését, és katolikus létére a németek igen tisztelt és nagy politikusa lett.