Oldalak

2014. 03. 14.

Egy 1848/49-es csíkszeredai

Sebestyén Gábor csíkszereda plébános az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc áldozata volt. Székelyfancsalon született 1812. március 21-én. Iskoláit Székelyudvarhelyt, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte. Pappá szentelték 1841. május 2-án. Mindjárt csíknagyboldogasszonyi, 1842-ben csíksomlyói, 1843-ban székelyudvarhelyi káplán, 1845-49 között csíkszeredai plébános. Az osztrákok 1849. augusztus 3-án letartoztatták. A forradalom alatt tanúsított „magatartása miatt” a csíkszeredai osztrák hadbíróság kötél általi halálra ítélte. 
A többi csíki pappal együtt Nagyszebenbe kísérték. Halálbüntetését Wohlgemuth ’kegyelemből’ 10 évi vasban töltendő várfogságra változtatta. A rab saját ruháját viselhette, kezét és lábát vasba verték. Kapott szalmazsákot, lepedőt és pokrócot. Értékeit elvették. Látogatni nem lehetett, írószereket, könyvet nem tarthatott… Élelmezése napi 8 krajcár volt, költségeit a Kincstárnak vissza kellett térítenie. Sebestyén Gábor plébánost egy ideig Olmützben tartották fogva, majd tovább vitték Josephstadtba, ahonnan 1856-ban amnesztiával szabadult. Minden címétől megfosztva, kétévi kényszernyugalom, gyógyulás után, 1858-ban szászrégeni káplánként szolgál Nagyernyében, 1865-68 között Székelyhódoson lelkipásztor. 1869-ben Szovátára helyezték plébánosnak, ahol 1888-ig dolgozott. Betegsége miatt nyugalomba vonult. Szovátán halt meg 1899. december 14-én. Sírja a cinteremben. Szolgálati helyein, ha utcát akarnak elnevezni egykori híveinek leszármazottai, akkor őróla érdemes. Az Egyház imája mellett, e rövid megemlékezéssel szeretném kegyeletemet leróni a szabadsághősök előtt. Eleink áldozatos életéről, szenvedéséről a feledés fátylát fellebbenteni, és jövőnkért közösen munkálkodni mindig szent kötelesség.
D-K.J.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése