„A család evangéliuma” azt akarja kifejezni, hogy Isten szereti a családot. A családot Isten alapította a teremtés kezdetétől: az emberiség legősibb intézményéről van szó. Jézus Krisztus első csodáját a kánai menyegzőn hajtotta végre: nagyra értékelte a családot és szentségi szintre emelte. Ez azt jelenti, hogy az egy férfi és egy nő közötti szeretet integrálódik Isten szeretetébe. Ezért lett szentség. Ma ismételten meg kell erősítenünk ezt a valóságot egy olyan korban, amikor a család válságban van a jelenlegi gazdasági és foglalkoztatottsági krízis idején. Segítenünk kell, mert a legtöbb fiatal szeretne családot alapítani, stabil, életre szóló kapcsolatot kialakítani. Az emberek boldogsága a családi élettől is függ – fejtette ki Kasper bíboros.
Javaslata túlmutat minden szigorúságon és minden engedékenységen. Nyilvánvaló, hogy az egyház nem alkalmazkodhat a dolgok állásához, viszont találni kell egy olyan középutat, amely az egyház hagyományos erkölcsének útja volt. A bíboros emlékeztetett Szent Liguori Alfonsra, aki a két véglet közötti utat javasolta. Ezt kell nekünk ma is megtalálnunk: ez Aquinói Szent Tamás útja is „Summa Theologica” c. művében: tehát jó társaságban vagyok javaslatommal – mondta Kasper bíboros. Nincs az erkölcs ellen, nincs a tanítás ellen, hanem inkább azt javasolja, hogy a doktrínát reálisan alkalmazzuk az emberek túlnyomó többségének jelenlegi helyzetére, hogy hozzájáruljunk az emberek boldogságához.
A bíboros hozzátette: nyilvánvaló, hogy vannak személyek és csoportok, akiknek politikai érdeke, hogy támadják a családot. Ez világos. Az egyházat egész történelme során bírálták. De nem csak ideológiai és politikai problémák vannak, hanem gazdasági és foglalkoztatottsági problémák is, amelyek ma nagyon súlyosak. A társadalmakban lényegesen megváltoztak az életkörülmények, és sokan nehézségekbe ütköznek, hogy megvalósítsák saját boldogság tervüket. A fiatalok nagy többsége azonban stabil kapcsolatot, stabil családot akar alapítani, de nincs rá lehetősége. Az egyháznak pedig segítenie kell a nehézségekkel küzdő személyeket.
Munkatársunk a következő kérdést tette fel Kasper bíborosnak:
K: - Ön a II. Vatikáni Zsinat által az ökumenikus és vallásközi kapcsolatokban hozott forradalmi változásokra utal, megállapítva, hogy ezek az Egyházi Tanítóhivatal tagadása nélkül jöttek létre. Tehát optimista arra vonatkozóan, hogy a családdal foglalkozó szinódus is létrehozhat egy hasonló forradalmat?
Kasper bíboros a következőket válaszolta:
V: - Nem beszélnék forradalomról, mint inkább egy fejlődés elmélyítéséről, mert az egyház tanítása egy olyan folyó, amely állandóan fejlődik és így a házasságról szóló tanítása is egyre fejlődött. Azt hiszem, hogy ez a jelenlegi lépés hasonlít a Zsinatéhoz, ahol a Római Kúria egyes állásfoglalásai az ökumenizmus ellen és a vallásszabadság ellen szóltak; a Zsinat megőrizte a kötelező tanítást és itt én is meg akarom őrizni ezt – de talált egy kiutat. Ezt a kiutat kell nekünk is ma megtalálnunk. Nem újdonságról van szó, hanem az egyház gyakorlatának megújításáról, amely mindig szükséges és lehetséges.
Arra a kérdésre, hogy az eredetileg bizalmasnak nyilvánított dokumentum hogyan jelenhetett meg a világi sajtóban, a bíboros így válaszolt:
Szükség van a vitára, és ezt mondtam is a pápának, aki azt válaszolta: „Jól van. Vitát akarunk, nem akarunk egy alvó egyházat, élénk egyházat akarunk. Ez rendjén van. De nem titkos dokumentumról volt szó: egy szöveg, amelyet 150 személy kézhez kap, nem lehet titkos, irreális és utópisztikus lenne. Tehát azt gondoltam, hogy közzéteszem a szöveget, és erre engedélyt kaptam. De az, amit az olasz újság tett, vagyis engedély nélkül publikálta a szöveget, ez törvényellenes. Szerintem ebben az esetben a pápa akaratát szabotálták. Be akarják fejezni a vitát, miközben a pápa a szinóduson nyílt vitát akar. Az eredmény azután a szinódustól és a pápától függ. Én megtettem a javaslatomat, a pápa kérésének megfelelően és majd meglátjuk, hogy hogyan halad előre a vita a következő két évben.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése