2014. március 1-én kezdődött Lengyelországban, Częstochowában, Jasna Górán Első Remete Szent Pál Rendjének, a Pálosoknak a Nagykáptalanja.
Böjtös tál |
A hatévenként összehívott testület a megválasztott képviselőkből és a hivatalból jelenlévő szerzetesekből áll. Elsődleges célja, hogy a rendi legfőbb vezetést megválassza és a pálosok életét szabályozó Konstitúció és Direktórium esetleges módosítását, kiegészítését megtárgyalja, amennyiben arra szükség van.
A magyarországi tartományt Bátor Botond pálos tartományfőnök és Csóka János pálos atya képviseli.
Imádkozzunk értük.
**
A nagykáptalanról részlet, Darvas-Kozma József: A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánságban és Kárpátalján c. könyvéből (75-76. old.)
4.1.
Az általános káptalan
Az
általános káptalanon, amelyet pünkösd vigíliáján kezdtek, nemcsak a
vikáriusoknak, hanem a kolostorok összes perjelének meg kellett jelennie. Aki
nem tudott részt venni, annak megfelelő helyettest kellett küldenie.
A rendfőnökválasztó káptalanra a nagyobb kolostorok, ahol vikárius székelt, egy-egy, a kisebbek többen egy discretust, vagyis küldöttet választottak a perjel és a vikárius részvétele nélkül. A küldötteket az általános káptalanon alapos vizsgálat alá vetették, hogy mindenben megfelelnek-e a rendi elvárásoknak (nem hiányzik a fogadalma, nincs-e kiközösítés alatt, stb.) és legalább subdiaconus-e, különben a küldöttnek dicséretes életű és a titoktartásban kipróbált sacerdos atyának kellett lennie. A káptalanra hívatlan nem mehetett senki.
Először elénekeltek a Szentlélek segítségét kérő misét, majd a választás helyére vonultak. A Szentírásból olvastak fel egy részletet, amit buzdító beszéd követett. A választás előtt a generális vikárius felolvasta a konstitúciókat. Ezt követve bejelentették a választást, amelyen csak a fogadalmas atyák voltak jelen. Az isteni megvilágosításért elénekelték a Veni Creator spiritus himnuszt és a Mindenszentek litániáját a könyörgésekkel együtt. A halott testvérek feloldozása után a generális lemondása jeleként letette a pecséteket, majd cellájába vonult. Ez alatt a generális vikárius vezetésével alaposan megvizsgálták a rendfőnök egyéves tevékenységét. Ennek megtörténte után visszahívták és a generális vikárius ismertette a vizsgálat eredményét, és ott a felmerült kérdésekre a generálisnak válaszolnia kellett egészen addig, amíg az egész közösség fel nem oldozta. A káptalanon a definitorok választhattak, akik két vagy több monostort irányító vikáriusokkal voltak azonosak. A generálist a tisztségviselők közül választották (vikáriusok, perjelek és mások). A választás elején három perjelt választottak szavazatvizsgálónak, akik a választáson megjelenteket összeírták.
A kánonjogilag megfelelő személyekre leadott szavazatokat nem összeszámolták, hanem mérlegelték. A középkori általános európai elv szerint cselekedtek, vota non numerantur, sed ponderantur[1], s hogy a pars sanior, a józanabb fél határoz.[2] A „pars sanior” szavazatai döntöttek, hacsak a többi szavazat nem múlta felül kétszeresen a tekintélyesebb és érdemesebb szavazók szavazatát. Ha két személy között oszlottak meg a pars sanior szavazatai, a választást addig folytatták, amíg az egyik „pars sanior” szavazatai a másikat felül nem múlták. Ezután a definitorokat választották meg, akik a vikáriusokkal voltak azonosak. Az eredmény kihirdetése után Te Deumot énekeltek, amelyet versiculus követett és két könyörgés.
A
megválasztott rendfőnököt munkájában sociusa, titkára és egy szervitor atya
segítette. A vizitációkat többnyire ők végezték évente kétszer: Mindenszentek
után a szerzetesek regula szerinti életét vizsgálták, Húsvét után a szerzetesi
öltözéket és az ellátást. A rendtartomány ügyeit az egyes országokban a
tartományfőnökök intézték a rendi tanáccsal karöltve. Ha a rendfőnök vagy
személyes megbízottja tartott vizitációt, ilyenkor a terület irányítójának
kellett elkísérnie őket.[3]
[1] A szavazatok nem
számíttatnak, hanem mérlegeltetnek.
[2] Ferdinándy Gejza: A
választói jog történeti fejlődése. In: Magyar Társadalomtudományi
Szemle. 1909. december. II. évf. 909–910.
[3] Spekner Enikő: Pálosok
és domonkosok az ágostonos regula és a konstitúciók tükrében. In: Decus sollitudinis... i.m. 319–320.
[1] A szavazatok nem
számíttatnak, hanem mérlegeltetnek.
[2] Ferdinándy Gejza: A
választói jog történeti fejlődése. In: Magyar Társadalomtudományi
Szemle. 1909. december. II. évf. 909–910.
[3] Spekner Enikő: Pálosok
és domonkosok az ágostonos regula és a konstitúciók tükrében. In: Decus sollitudinis... i.m. 319–320.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése