A rágalmazás áldozata, Jézus

A Jézus ellen hozott hevenyészett, elhamarkodott ítélet példát mutat arra, hogy az emberek könnyen vádaskodnak, felületesen ítélkeznek, előítéleteikbe zárkóznak és szívükben ezáltal helyet adnak a fajgyűlölő, rasszista érzelmeknek, a kirekesztésnek, a kiselejtezésnek, a névtelen levelek és rettenetes rágalmazások hitelességének. Ha valakit megvádolnak, neve azonnal az újságok első oldalára kerül, ha felmentik, mert ártatlan, az utolsó sorokban kap helyet. Giancarlo Maria Bregantini, Campobasso-Boiano érseke, Keresztútjában egy elítélt, kirekesztett, kiselejtezett Jézust mutat be, aki a rasszizmus és a rágalmazások áldozata. Az elmélkedés a szokásos XIV stáció fonalát követi. Foglalkozik többek között a munka témájával is, a dolgozók vállára helyezett igazságtalanságok nehéz keresztjével. Jézus ezt a keresztet is magára veszi, és azt tanítja, hogy ne éljünk tovább igazságtalanságban, hanem segítségével legyünk képesek a szolidaritás és a remény hídjait építeni, hogy ne váljunk ennek a válságnak se tévelygő, se utat veszített bárányaivá – írja elmélkedésében az olasz érsek. Térjünk tehát vissza Krisztushoz, a Jó Pásztorhoz, aki lelkünk őrzője. Küzdjünk közösen a munkáért, győzzük le a félelmet és az elszigeteltséget, ismét tudjuk becsülni a politikát és próbáljunk meg közösen kijutni a válságból.

Bregantini érsek elmélkedik még Krisztus törékenységéről: „Ezzel a belső erővel, amely az Atyától származik, Jézus abban is segít bennünket, hogy befogadjuk mások törékenységét, hogy ne sújtsunk le azokra, akik elestek, ne legyünk közömbösek azokkal szemben, akik elbuknak. Erőt ad nekünk ahhoz, hogy ne zárkózzunk el azok elől, akik otthonunk ajtaján kopogtatnak, menedéket, méltóságot, hazát kérnek. Tudatában saját törékenységünknek, fogadjuk be a bevándorlók törékenységét, hogy bizonyosságra és reményre találjanak.

A Cenákulum mosdótáljának piszkos vizében, vagyis törékenységünkben tükröződik vissza Istenünk igazi arca. Itt gyógyulunk ki valójában önzésünkből, amely mindig lesben áll. A másokkal való kapcsolat meggyógyít bennünket és olyan misztikus, szemlélődő testvériséget eredményez, amely képes arra, hogy minden emberben felfedezze Istent, Isten szeretetébe kapaszkodva képes elviselni az élet nehézségeit. Csak ha megnyílunk az isteni szeretetnek, csak akkor vagyunk képesek arra, hogy keressük mások boldogságát az önkéntesség számos gesztusában: egy éjszaka a kórházban, egy uzsorakamat nélküli kölcsön, egy feltörölt könnycsepp a családban, az ingyenes őszinteség, a közjó iránti elkötelezettség, a kenyérben és a munkában való osztozás, minden féltékenység és irigység leküzdése.

Ismerjük fel Jézusban minden börtönlakó keserű tapasztalatát, a börtön minden embertelen körülményével együtt” – írja többek között nagypénteki keresztúti elmélkedésében Giancarlo Maria Bregantini érsek.

(vm) VR