Közismert Szent Ágoston mondása:
magadnak teremtettél Istenünk és nyugtalan a szívünk, amíg benned meg nem
nyugszik. Az embert Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ezzel a
Végtelen utáni vágyat is megkapta. Ezért az ember nem befejezett, hanem fejlődő
képes lény. Vágyai mindig a magasabbra, mindig a jobbra, a szebbre és a boldogabb
életre vezérlik.
Az
embert mindig vonzották a magasságok. Akadt olyan is, aki a hegycsúcsok
megmászásával igyekezett magasba jutni. Az ember fantáziáját leginkább a magasan
repülő madarak foglalkoztatták. Később tanulmányozta és utánozta. Nagy siker
volt egykor a papírsárkány eresztés. Ezt követte a léghajó, majd a repülőgép. A
fejlődés itt sem állt meg, mert az ember rakéták, űrhajók segítségével
igyekszik meghódítani a naprendszert, a világűrt.
Évtizedekkel ezelőtt televízión
keresztül nagy figyelemmel kísértük a Holdra szállást. A holdra lépéskor
hangzott el Neil Amstrong ajkán: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a
földet… Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek.” (1969.jún.21.
Apollo-11.) Az utóbbi is igaz kijelentés a haladás szempontjából, mégis eltörpül
az emberiség jövője mellett, amelyet valóságosan Jézus Krisztus tárt fel.
1. Gazdag ajándék birtokosai vagyunk (Ef
1, 17-23). Szent Pál apostol azért imádkozik, hogy megkapjuk a Szentlélek
világosságát hitük értékeléséhez. Meg kell értenünk, hogy milyen reményre
hívott meg Isten, milyen örökséget szánt nekünk az örök életben, és milyen
nagyszerű az ő ereje, amellyel ígéretét megvalósítja. Ezt az erőt bemutatta
Jézus feltámasztásában és megdicsőítésében. És amit a fővel, Jézussal megtett,
azt megteszi a titokzatos test, az Egyház tagjaival is. Szentlélek elküldésével
segít, hogy üzenetét jobban megértsük és hatalmát meglássuk. Nem elméleti ismeretről
van szó, hanem személyes kapcsolatról. Jézusban mindent megadott az Atya, hogy
végső célunkhoz elérjünk. Jézus új jelenléttel van jelen a világban, életünkben
és minden helyzetben rendelkezésünkre áll az Ő életereje, a kegyelem. Krisztus
megdicsőülése óta, senki és semmi nem akadályozhatja meg, sem most, sem a
jövőben, Isten üdvtervének megvalósítását. Krisztus mindenek fölött áll, erre
utal, hogy elfoglalta Atyjának trónját, vele él és uralkodik a Szentlélekkel
egységben, ahonnan várjuk dicsőséges eljövetelét. Istenünk Jézusban megmutatta,
hogy nekünk is ezt fogja adni, ha „Benne élünk, mozgunk és vagyunk”.
Egyházunkat
örömmel tölti el a mai ünnep, mert a föltámadt Jézus Krisztus ment föl
testestül-lelkestül véglegesen az Atyához, ezzel átvette uralmát az emberiség
és az egész mindenség fölött, miközben emberi természetünket megdicsőítette. Ő
a Fiúisten, a Szentháromság második személye, aki magával vitte emberi
természetünket a Szentháromság isteni közösségébe. Jézus mindennél magasabbra
visz bennünket föltámadása és mennybemenetele által. Nem egészen fizikai
értelemben, hanem lelkünk mindig magasabbra törő vágyát elégíti ki, mikor
emberségünket átisteníti. Ez a fogalom, hogy ’átisteníti’, kifejezi azt az
állapotot, amelyben Krisztus által részesedik az ember. Ugyanilyen az égi,
mennyei kifejezés is, ami az evangéliumok szellemében állapotra vonatkozik.
Isten állapota ez, amelyet kiterjeszt az ember földi állapotára. Az részesül a
Szentháromság egy Isten életében, aki úgy társul Jézus életéhez, dicsőségéhez,
amint Ő kapcsolódik hozzánk.
2. Hogyan juthatunk mi is oda, a
Szentháromság közösségébe? Jézus világosan megmondta, csak is követése
által. Mert Ő megmutatta jövő sorsunkat, végső célunkat és az oda vezető utat (Ap
Csel 1, 1-11). Jézus feltámadása után 40 napon át bebizonyította, hogy él és
Isten országa valóság, amelynek folyamatos fejlődése a végső időig, a paruziáig
tart. Jézus étkezés közben tanítványaival
közölte, hogy maradjanak Jeruzsálemben és várjanak az Atya ígéretére, amíg
Szentlélekkel fognak megkeresztelkedni. A Szentlélek működését is felvázolta: az
Egyház erőben részesül és tanúskodását vezetni fogja az egész földön. Ezután
felemelkedett, aki alászállt. Szemük elöl felhő takarta el. Az ószövetségi
teofániáknál a felhő egyszerre jelzi Isten közelségét és rejtettségét. A leírás
állítja, hogy teljesedett a jövendölés, amely szerint a Messiás helyet foglal
Isten jobbján. A két angyal kérdése mozdítja ki az apostolokat ámulatukból,
hogy teljesítsék megbízásukat, amíg ismét eljön. A Szentlélekkel új korszak
kezdődik, az Egyház és a missziók korszaka. A missziós Egyház tagja soha se
nézheti tétlenül, vágyakozva az eget: dolgoznunk kell az Ige terjedéséért. Teilhard
de Chardin mondta: „A világ azé lesz, aki a legnagyobb reményt nyújtja neki.”
Van-e nagyobb remény a földön, mint az ember részvétele a Szentháromság
életében, vagyis a megdicsőülés?
3. Az Egyházban és az Egyház által
kell kiteljesednie Krisztus küldetésének (Mt 28, 16-20). Az ószövetségben
Mózes a hegyen kapta a 10 parancsolatot, amely szerint Izraelnek kellett élnie.
Jézus az új Izrael új Mózese. Tanítványait az abszolút hatalom birtokosaként
küldi a nagyvilágba, mert keresztáldozatával megszüntetett minden különbséget
és minden népet meghívott Egyházába. A mennybemenetel hegyétől Jézus teljes
hatalmával kell az emberekhez szólni, és azokat, aki hisznek, a Szentháromságos
életre kell segíteni. Az apostolok feladata, hogy az evangélium hirdetésével és
a szentségek kiszolgáltatásával az embereket Krisztus tanítványaivá tegyék,
vagyis megvalósítsák Krisztus követését a földön. Jézus Krisztus rejtett és
szentségi jelenléte annak a biztosítéka lesz, hogy az Egyház Isten országát
fogja terjeszteni.
Az
Egyház miközben Jézusról tanúskodik a világban, fölépíti Krisztus titokzatos
testét, és maga is a föltámadott és mennybement Jézus új jelenlétének megvalósítója
az utolsó napig. Az Egyház bizonyítja, hogy a feltámadt Jézus él, mert az ő
élete az Egyház élete. A keresztény embernek nagy a felelőssége - hiszen Jézus
feltámadásába vetett hite, valamint
az örök élet reménye elvont igazság
marad mindaddig, amíg a szolgáló szeretet
és a szenvedések tüze által
lassanként hasonlóvá válik hozzá -, hogy Krisztusé legyen.
Jézus mindent
megmondott, amit üdvösségünkről tudnunk kell, és megadott, amit üdvösségünkért és
a világért tennünk kell. A Jézusból táplálkozó élet fontosabb, mint a szavak. Akkor
bármit kérhettek Atyámtól vagy Tőlem, megkapjátok. VI. Pál pápa ezért
hangsúlyozta, hogy a világnak tanúságtevőkre van szüksége, nem tanítókra. Majd
így folytatta: „az Egyház elsősorban magatartásával, saját életével
evangelizálja a világot: tanúságtételével, amikor hűséges az Úr Jézushoz, a
szegénység, a lemondás szelleméhez, független a világ hatalmasságaitól.
Egyszóval: életszentségével” (EN. 41). Ha életszentségünk úgy tanúskodik a
megdicsőült Krisztusról, mint II. János Pál pápáé, akkor a világ Krisztusé
lesz.
A
’80-as évek elején egy nyári vasárnap, Feigl Mátyás nyugdíjas plébános prédikált
a Nyárádtői templomban. Akkoriban kezdődött el a hírhedt falurombolás. A hívek
el voltak keseredve. Matyi papbácsi Isten erejére hivatkozva bátorította a híveket.
Egyszer csak a szentbeszédét megszakítva hirtelen az ambótól a templom
főbejáratához ment. Nem tudtuk, hogy mi történik. Mindenki ő utána nézett. A
kijárati ajtónál megfordult, felmutatott a szentély boltívére felírt mondatra és
azt kérdezte: mi van oda felírva? Amíg a hívek olvasták a feliratot: Veletek
vagyok mindennap (Mt 28, 20) - ez alatt Matyi bácsi visszatért a szószékhez és
így szólt: „Nahát, mit féltek? Ámen.” A hívek ezt a prédikációt nem felejtették
el.
Hogyan
juthatunk el a Szentháromság közösségébe? Csak Jézusba oltódva a Szentlélek
vezetésével. Addig is vigyük otthonainkba és mindennapi munkás életünkbe az
angyalok és Jézus figyelmeztetését: „Miért álltok itt égre emelt tekintettel? –
menjetek el az egész világra és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!” Nahát,
van-e ennél szentebb feladat? Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése