Annak
ellenére, hogy számos más kulturális- és iskolai rendezvénnyel
egyidőben zajlott, meglehetősen sok, több mint száz résztvevője volt
annak az autonómia-konferenciának, amely az Erdélyi Magyar Néppárt
szervezésében került megrendezésre pénteken a Nagyváradi városházán. Az
esemény meghívottja a szókimondó televíziós műsorairól híres román
regionalista, Sabin Gherman volt, aki ezúttal sem hazudtolta meg önmagát
és a nemzetiségek békés együttéléséről szóló hangzatos beszédével
kivívta a közönség szimpátiáját. Az eseményen felszólalt még Csomortányi
István, az EMNP Bihar megyei elnöke, aki a központosított rendszer
hátulütőiről beszélt, Szilágyi Zsolt külügyi alelnök, aki a néppárt
autonómia tervezetét mutatta be, valamint Zatykó Gyula országos alelnök,
aki az adók megfelelőbb elosztását szorgalmazta.
Mint Sabin Gherman hangsúlyozta, az erdélyi magyarok és románok
történelmi szégyene, hogy az idők során nem tudtak megbékülni egymás
kultúrájával. „Lefogadom, hogy a teremben jelenlevők többsége több
tucatnyi festményt fel tudna sorolni a Louvre tárlatából, de a
nagybányai festőiskoláról keveset tud. A román tankönyvekben pedig sehol
sem említik, hogy az erdélyi román népzenét Bartók Béla tette
világhírűvé” – fogalmazott. A két nép között tátongó kulturális
szakadékot csak úgy lehet áthidalni, ha hozzászokunk, hogy nem mi,
személyesen vagyunk a felelősek a múlt század eseményeiért és
„megtanuljuk jobban szeretni a gyermekeinket, mint az őseinket” – tette
hozzá. Gherman véleménye szerint az erdélyiség érzete a különböző
nemzetiségi hovatartozások fölött áll, s csak ennek elfogadását követően
lehet igazán Erdély jövőjéről beszélni.
Attól, hogy egyesek sokat beszélnek a decentralizációról
vagy regionalizációról, az még nem fog megtörténni – hangsúlyozta
Gherman. Példaként hozta fel a román egészségügyet, ahol a
felelősségeket átadták ugyan a városoknak és községeknek, az anyagi
források viszont Bukarestben maradtak, ezzel kapcsolatban sokan mégis
decentralizációról beszélnek.
Gherman a parlamenti retorika „szolgálatos mumusának” nevezte
Székelyföldet, mind román, mind pedig magyar részről. Ezzel a kérdéssel
kapcsolatban azonban nem szabad megfeledkezni az ott élő románságról sem
– hangsúlyozta. A székely autonómia ugyanis automatikus védelmet és
politikai képviseletet biztosítana a régióban kisebbségben élő
románoknak, akiknek jelenleg elenyésző számban vannak képviselői a helyi
önkormányzatokban.
Mint azonban hozzátette, ilyen témákról nehéz beszélni Bukarestben,
hiszen a minisztériumoknál senki nem érti mit jelent a decentralizáció,
az autonómia szó hallatán pedig másra gondolnak mint kellene. Gherman a
román hallgatóság felé is címzett néhány költői kérdést: „Nem
szeretünk-e mi is locsolni menni húsvétkor? Nem szeretjük-e a magyar
barátainkkal együtt ünnepelni a szilvesztert, hogy kétszer ihassunk
pezsgőt?” Mint hangsúlyozta, az ilyen „közösségi gyakorlatok” segítenek
tompítani a különböző neveltetésből eredő nézetkülönbségeket.
Gherman szerint senki sem veszítene azzal, ha nemcsak Erdély, hanem akár
Bukovina, Máramaros, Munténia, Moldova, vagy a Bánát is autonóm
területekké válnának. Fontos kérdés viszont, hogy az ilyen léptékű
decentralizációval nem egyszerűen annyit érnének-e el, hogy a „helyi
kiskirályokból regionális kiskirályok” válnának. Ezt a problémát Gherman
egy egyszerű törvényszigorítással oldaná meg, melynek értelmében
korrupciós ügyek kapcsán nem lehetne felfüggesztett büntetéseket
kiszabni.
Sabin Gherman szerint azonban ez az ország még nem érett
meg arra, hogy autonómiát biztosítson különböző régióinak. Ezt
bizonyítja a tanügy példája is. A minisztérium ugyanis lehetővé tette,
hogy az iskolákban leadott tananyag húsz százaléka helyi érdekeltségű
legyen. Vagyis hogy a különböző területeken élő gyermekek saját,
regionális kultúrájukról és történelmükről is tanuljanak. Ezt a szabályt
azonban sehol nem alkalmazzák. „Ez azért van mert kényelmesen érezzük
magunkat a központosított rendszerben. Valaki jöjjön és mondja meg mit
csináljunk, adjon nekünk fizetést, mi meg úgy teszünk mintha dolgoznánk”
– vélekedett Gherman, aki hozzátette – az autonómia kemény munkáról
szól, de olyanról, amelynek meglesz a gyümölcse.
Sz. G. T.
reggeliujsag.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése