Ferenc pápa figyelmeztette a karizmatikusokat

Vasárnap kora este, fél hatkor találkozott Ferenc pápa a római olimpiai stadionban a Szentlélekben való karizmatikus megújulás 37. olasz nemzeti gyűlésének 52 ezer résztvevőjével, akik 55 országot képviseltek. A szívből szóló valóban szentlelkes, kitárt karral énekelt dalok pillanatok alatt egy nyitott égboltú cenákulummá varázsolták az olimpiai stadiont. Ebben a forró hangulatú légkörben Ferenc pápa a Lélek ösztönzésére szabadon, bátran és személyesen szólott a Szentlélekben való megújulás jelentőségéről és kihívásairól.

Rövid szavakkal vázolta a megújulás követendő útját: „Evangelizálás, spirituális ökumenizmus, a szegények és rászorultak gondozása, a peremre szorultak befogadása. És mindez az i-má-dás alapján! Szótagolva hangsúlyozta a pápa annak a fontosságát, hogy „a lelki megújulás alapja az Isten imádása”. „Törekedjetek a megújulás egységére, mert az egység a Szentlélektől ered és a Szentháromság egységéből születik. De a megoszlása akkor honnan ered?” – tette fel a kérdést Ferenc pápa. „A gonosztól. A megoszlás a gonosztól származik. Meneküljetek a belső harcoktól. Ilyen ne legyen köztetek! Menjetek ki az utcára ellenben, hirdessétek az evangéliumot és emlékezzetek arra, hogy az Egyház Pünkösd reggelén éppen a „kijáratban” született, amikor kilépett az utolsó vacsora terméből”. „Lépjetek közel a szegényekhez – folytatta a pápa – és érintsétek meg a testükön Krisztus megsebesült testét. Hagyjátok, hogy a Szentlélek vezessen benneteket ezzel a szabadsággal és kérem, ne zárjátok kalitkába a Szentlelket!”

Személyes hangon szólt a pápa saját korábbi meggyőződéséről: „Amint talán ti is tudjátok, mert a hírek gyorsan terjednek, kezdetben nem osztoztam az ő hozsannázó imamódjukban, mert az úgy tűnt nekem, mint egy szamba tánciskola! De aztán kezdtem megismerni őket és megértettem mindazt a jót, amit a Szentlélekben való megújulás ad az Egyháznak. Az én különös történetem azzal végződik, hogy a pápaválasztó konklávé előtt az argentin karizmatikus megújulás spirituális asszisztensévé neveztek ki. A lelki megújulás nagy erő”.

„Figyeljetek arra, hogy ne váljatok a Szentlélek kegyelmének ellenőreivé! Néha ugyanis a felelősök, de sokkal inkább szeretem a szolgák kifejezést használni, tehát a szolgák, anélkül, hogy akarnák, a kegyelem adminisztrátoraivá válnak, eldöntvén, hogy kinek adják azt és kinek nem. Ha valaki így cselekedne, nagyon kérem, ne tegye többé! Ti Isten kegyelmének kiosztói vagytok, nem pedig ellenőrei! Ne legyetek a Szentlélek vámosai!”.

Ferenc pápa elmondta, mit vár a karizmatikus megújulástól: „Mindenekelőtt megtérést Jézus szeretetéhez, mely megváltoztatja az életet és a keresztény embert Isten szeretetének tanújává teszi. Az Egyház várja ezt a tanúságtételt és a Szentlélek segít benneteket, hogy az evangéliumot következetesen éljétek meg az életszentségetek számára. Várom tőletek, hogy osszátok meg az Egyház kegyelmét a Szentlélekben. Várom tőletek, hogy Isten szavával evangelizáljatok, amely hirdeti, hogy Jézus él és szeret minden embert. Ökumenikus tanúságtételt várok tőletek. Emlékezzetek arra, hogy a Megújulás, természeténél fogva, ökumenikus, a katolikus megújulás örül annak, amit a Lélek a más egyházakban megvalósít”.

Ferenc pápa többször is kérdéseket tett fel a résztvevőknek: „Vajon a karizmatikusok hordanak-e a zsebükben Bibliát?”. „Igen” – jött a felelet, de ez nem győzte mag egyértelműen a pápát, aki így folytatta: Én nem vagyok ebben annyira biztos! Tehát térjetek vissza az első szeretethez, hordjátok mindig magatokkal a Szentírást, a zsebetekben vagy a táskátokban! Tekintettel a papok, fiatalok, családok és betegek tanúságot tevő képviselőire, Ferenc pápa hiányolta az időseket, a nagyszülőket. „Ők a mi bölcsességünk – mondta – az Egyház bölcsessége, az öregek, akiket oly sokszor leselejtezünk, pedig ők a hitünk biztosítása, akiket éppen a Szentlélek vezet”.

Ferenc pápa egy karizmatikus feleséggel és anyával való beszélgetés során a család központi szerepére utalt: „Jézus növekszik, növekszik a házastársak szeretetében, a gyermekek életében. A családok alkotják ezt az otthoni egyházat. A házastársak, noha bűnösök, mégis előbbre akarnak jutni a hitben, a termékenységükben, gyermekeikben és azok hitében. Az Úr megáldja a családot, erőssé teszi ebben a válságban, amikor a gonosz szét akarja rombolni azt.”
A karizmatikus megújulás papjait Ferenc pápa arra buzdította, hogy menjenek közel Jézushoz és az emberekhez: „Ezt a két dolgot kérem tőletek: Menjetek közel Jézushoz és az emberekhez!”.

Egy fiatallal beszélgetve az ifjúság útját a pápa abban jelölte meg, hogy „törekedjenek nagy dolgokra”, szemben egy „páncélszekrényben őrzött élettel”. Így ugyanis az ifjúság öreg lesz, a szó legrosszabb értelmében. Egy rongy lesz belőle. Többé már semmire sem jó. A fiatalság ellenben arra való, hogy kockáztasson, kockáztasson jól, reménységgel. És nagy dolgokra törekedjen. A fiatalság arra való, hogy adja önmagát, fiatalságát, hogy mások is megismerjék az Urat. Ne takarékoskodjatok fiatalságtokkal önmagatok számára: menjetek előre!”.

Egy vak emberrel társalogva Ferenc pápa a szenvedést mint tanúságtételt és mint a Jézushoz való közelséget jellemezte. „A szenvedő testvérek, akiknek betegségük van, vagy fogyatékosok olyan testvérek, akiket Krisztus szenvedése kent fel, és így Jézust követik a kereszt és az élet nehéz pillanataiban. A szenvedésnek ez a kenete viszi őket előre az egész Egyház számára.
Imádságában Ferenc pápa a Lélek „szent mámoráról” szólt, mely a szeretet nyelvein való beszédre indít, szemben a hatalom önzésével. Végül egységre szólított fel: „Keressétek az egységet, mely a Szentháromságtól jön!” és meghívta a karizmatikus résztvevőket 2017-re Rómába,hogy a pápával együtt ünnepeljék Pünkösdkor a nagy jubileumukat a Szent Péter téren.

(vl) VR