Legyőzhetetlen ügy legyőzött harcosai

Ezt a címet választottam az évközi 12. vasárnap olvasmányai alapján, amikor papszentelésekre és az újmisések első ünnepélyes szentmiséjére gondoltam. 

Fogalmazhattam volna így is: A legyőzhetetlen ügy győztesei, de mégis az előzőt választottam, mert az igazi vallás sem az Istentől való félelemben, hanem az Istenhez való bizalomban jöhet csak létre, ahogy a házasság sem a félelemben jön létre, hanem a szeretetben. Az igazi Istentől tehát éppen a félelem megszüntetését akarja remélni az ember. A bizakodó ember éppúgy nem fél az Istentől, mint ahogy a gyermek sem szülőjétől, mindaddig, amíg rossz lelkiismerete nem készteti a félelemre. Amíg töretlen az ember kapcsolata Istennel, addig bátor és legyőzhetetlen, még ha a földi hatalom szemében vesztésre állónak tűnik is. 

Ezt igazolva láttuk Istenszolgája Márton Áron püspök életében. Ő mondta 1944. május 18-án Kolozsvárt tartott papszentelésen: „Kedves Fiaim, két hónappal ezelőtt, amikor a szerpapságot adtam föl nektek, azt mondtam: lehet, hogy a vértanúságra avatlak fel titeket. S ezt megismétlem most is: lehet, hogy üldöztetéseket kell elszenvednetek; lehet, hogy gúnyolni és sárral fognak megdobálni; lehet, hogy a hála és elismerés helyett hálátlanság lesz a fizetségetek. De a szent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétől nem riaszthat vissza sem börtön, sem emberi tekintetek. Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség. Krisztus követségében jártok, induljatok hát útnak bátran, fölemelt és elszánt lélekkel. Legyetek az igazság védői és elszánt apostolai.” 

„Ne féljetek!” - André Frossard és II. János Pál pápa párbeszéde című könyvben (Párizs 1982) így vall a francia író: „Azon az októberi napon, amikor először jelent meg a Szent Péter templom lépcsőin, a maga elé helyezett feszületet pallosként, két kézzel markolva meg, szavait: ’Ne féljetek!’ - visszhangozta a tér. Akkor, abban a pillanatban mindenki megérezte, hogy valami megmozdult az égben: a csupa-jóság ember után, aki megnyitotta a zsinatot, és a nagy szellem után, aki bezárta – majd egy tovalebbenő galambként szelíden átsuhanó közjáték után – most tanút küldött nekünk az Úr.” „Sem a teret betöltő, arcát új fény felé emelő megdöbbent tömeg, sem a szomszédaim – akiknek arcán könnyek peregtek végig – sem a magam számára nem volt semmi kétség: a kereszténység életében valami új kezdődött. Ismételten felkelt abból a sírból, amelyet a világ már végérvényesen lepecsételtnek hitt. Ez a pápa a keresztény megújulás pápája lesz, az eltűnő remény megerősödve tér vele vissza közénk.” Mindez igaznak és szentnek bizonyult, mert velünk van Isten (Jer 20,10-13), mert a Jézus Krisztus irgalmából nyert ajándék kiáradt (Róm5,12-15). 

Urunk háromszor is mondja: Ne féljetek, mert Isten gyermekei vagytok, Atyátok gondot visel rátok. Ne féljetek, mert lelketek van! Ez a részünk az Istennel érintkezik, ez nem halhat meg, mert kapcsolatban marad az élet forrásával (Mt 10,26-33). 

Ne féljetek, veletek vagyok! Aki hűségesen követ, az akár győz, akár veszít, övé a végső győzelem.

„Ne féljetek az emberektől!” Mt 10,26.