Ezt a címet
választottam az évközi 12. vasárnap olvasmányai alapján, amikor
papszentelésekre és az újmisések első ünnepélyes szentmiséjére gondoltam.
Fogalmazhattam
volna így is: A legyőzhetetlen ügy győztesei, de mégis az előzőt választottam,
mert az igazi vallás sem az Istentől való félelemben, hanem az Istenhez való
bizalomban jöhet csak létre, ahogy a házasság sem a félelemben jön létre, hanem
a szeretetben. Az igazi Istentől tehát éppen a félelem megszüntetését akarja
remélni az ember. A bizakodó ember éppúgy nem fél az Istentől, mint ahogy a
gyermek sem szülőjétől, mindaddig, amíg rossz lelkiismerete nem készteti a
félelemre. Amíg töretlen az
ember kapcsolata Istennel, addig bátor és legyőzhetetlen, még ha a földi
hatalom szemében vesztésre állónak tűnik is.
Ezt igazolva láttuk Istenszolgája Márton Áron püspök életében. Ő mondta 1944. május
18-án Kolozsvárt tartott papszentelésen: „Kedves
Fiaim, két hónappal ezelőtt, amikor a szerpapságot adtam föl nektek, azt
mondtam: lehet, hogy a vértanúságra avatlak fel titeket. S ezt megismétlem most
is: lehet, hogy üldöztetéseket kell elszenvednetek; lehet, hogy gúnyolni és
sárral fognak megdobálni; lehet, hogy a hála és elismerés helyett hálátlanság lesz
a fizetségetek. De a szent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétől nem
riaszthat vissza sem börtön, sem emberi tekintetek. Az igazság védelmében és a
szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség.
Krisztus követségében jártok, induljatok hát útnak bátran, fölemelt és elszánt
lélekkel. Legyetek az igazság védői és elszánt apostolai.”
„Ne
féljetek!” - André Frossard és II. János Pál pápa párbeszéde című könyvben (Párizs
1982) így vall a francia író: „Azon az
októberi napon, amikor először jelent meg a Szent Péter templom lépcsőin, a
maga elé helyezett feszületet pallosként, két kézzel markolva meg, szavait: ’Ne
féljetek!’ - visszhangozta a tér. Akkor, abban a pillanatban mindenki
megérezte, hogy valami megmozdult az
égben: a csupa-jóság ember után, aki megnyitotta a zsinatot, és a nagy szellem
után, aki bezárta – majd egy tovalebbenő galambként szelíden átsuhanó közjáték
után – most tanút küldött nekünk az Úr.”
„Sem a teret betöltő, arcát új fény felé emelő megdöbbent tömeg, sem a
szomszédaim – akiknek arcán könnyek peregtek végig – sem a magam számára nem
volt semmi kétség: a kereszténység életében valami új kezdődött. Ismételten
felkelt abból a sírból, amelyet a világ már végérvényesen lepecsételtnek hitt.
Ez a pápa a keresztény megújulás pápája lesz, az eltűnő remény megerősödve tér
vele vissza közénk.” Mindez igaznak és szentnek bizonyult, mert velünk van
Isten (Jer 20,10-13), mert a Jézus Krisztus irgalmából nyert ajándék kiáradt
(Róm5,12-15).
Urunk háromszor is mondja: Ne féljetek, mert Isten gyermekei
vagytok, Atyátok gondot visel rátok. Ne féljetek, mert lelketek van! Ez a
részünk az Istennel érintkezik, ez nem halhat meg, mert kapcsolatban marad az
élet forrásával (Mt 10,26-33).
Ne féljetek, veletek vagyok! Aki hűségesen követ,
az akár győz, akár veszít, övé a végső győzelem.
„Ne féljetek az
emberektől!” Mt 10,26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése