Szállj szívünkbe nagy Isten

A harmadik isteni személy ünnepe van, aki az első pünkösdkor tüzes nyelvek alakjában leszállt az apostolokra, akit mi is elnyerünk a bérmálás szentségében, aki az Egyházban és az emberek lelkében munkálkodik a világ végéig. Munkája rejtett, nem látható módon folyik. Az Atyáról beszél nekünk a teremtett világ, a Fiú emberré lett, életét megőrizték az evangéliumok. A kegyelmet, a hitet és az istenszeretetet, amit a Szentlélek ébreszt az emberek lelkében, nem lehet látni. A Szentlélek olyan, mint a víz a földben, amely nem tűnik fel, csak akkor vesszük észre hiányát, amikor a virágos mezőből sivatag lesz. Világosan látta ezt a zsoltáríró: „Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. Ám ha kiárasztod lelkedet, fölélednek, és megújítod a föld színét.” (Zsolt 104, 30k).

Tegnap a magyar kereszténység szenthelyére, Csíksomlyóra zarándokoltunk. Boldogasszony anyánk énekkel zengtük világgá, hogy kicsoda Ő nekünk: „Ó, Atyaistennek kedves szép leánya, Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája! Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra, anyai palástod fordítsd oltalmunkra!” 

Pünkösd napján is Jézus anyjával, az Egyház anyjával vagyunk, aki velünk imádkozik, hogy az Atyától a Fiú által küldött Vigasztaló jelenlétében élhessünk (ApCsel 2, 1-11). Ha csak a csíksomlyói búcsú kétórás liturgiáját tekintjük - amiért néhány százezren eljöttünk a szélrózsa minden irányából, hogy egy szívvel-lélekkel ünnepeljük Krisztus áldozatát -, bátran elmondhatjuk, hogy két óra leforgása alatt életre szóló élmény részesei lettünk. Mária körül olyanok vagyunk, mint az első pünkösd napján az apostoli kollégium: élő Egyház (1Kor 12, 3b-7. 12 - 13). Az élő Egyház élménye még jobban megerősít minket a személy, a család, a nemzet szeretetében, hogy hittel és reménnyel vállaljuk a jelent és a jövőt. Ugyanakkor egyesít bennünket kereszténységünkben és magyarságunkban. Csíksomlyón a 14. században letelepedett pálosrend és a pünkösdi búcsú a magyarság lelki-szellemi összetartozását erősítette. Aztán 1567. május 17-én „eleink saját vérükkel és véres fegyvereikkel védték” a közösséget és a hitet. 

Ahol voltunk, s akik összetartunk

A győzelem után még inkább lelkesedve jöttek és jövünk Somlyóra, nem inni és mulatni, hanem megtisztulni, lelkesedni, tanulni, hogy Isten igéjét szívünkbe fogadjuk és az áldozásban Krisztussal egyesüljünk (Jn 20,19-31). Így a nemzet egy újabb évre megerősítést és munkakedvet kap, amit haza kell vinni az otthon maradtaknak. Szent István óta Krisztus Lelke köt össze minket, bátorít és eszünkbe juttatja, hogy Jézus Krisztus velünk van mindennap a világ végéig. Ha Krisztushoz és a Szűzanyához úgy kapcsolódunk mint a méhraj a királynőjéhez, akkor megmaradunk és feladatunkat teljesítjük. Ennek a nemzeti összetartozásnak a kötő eleme a krisztusi hit és egyik erősítője a pünkösdi búcsú. Ezért ne féljünk, hanem Istenben bízva dolgozzunk, imádkozzunk, zarándokoljunk és egymást lelkesítsük. 

„Ha eljön a Vigasztaló ... ő majd tanúságot tesz rólam.” (Jn 15, 26). 

Darvas-Kozma József

Ajánlott cikkek:
Csíksomlyó búcsú történetének egyházi vonatkozásai
A csíksomlyói pünkösdi búcsú - rövid története -
Csodákkal jeleskedő Csíksomlyói Szűzanya
Csodákkal jeleskedő csíksomlyói Segítő Mária
Visszük a csíksomlyói Madonna képmását
Csíksomlyóra zarándokolunk
A csíksomlyói pünkösdi búcsú
Csíksomlyói Sarlós Boldogasszony
Csíksomlyón vitéz nagybányai Horthy Miklós
Miért van szükségem a bérmálásra?
Bérmálás
Csak bérmálkozóknak
Bérmálásra készülünk
Csak bérmálkozóknak! 1. rész
Csak bérmálkozóknak! 2. rész
Csak bérmálkozóknak! 3. rész
Csak bérmálkozóknak! 4. rész
Szülők- és bérmaszülő értekezlete
Bérmálkozás idején
A BÉRMÁLÁS SZERTARTÁSA
Pünkösdi bérmálás Csíkszeredában