A harcokban lelkesítő ember

1593-ban megindult az úgynevezett "tizenöt éves török hadjárat" alatt 1601. szeptember 20-án sikerült visszafoglalni Székesfehérvárt. A 28.000 főnyi keresztény sereg őrséget hagyott az ősi koronázó városban és Csókakő mellett ütött tábort. 80.000 főnyi török sereg jött, hogy visszavegye Fehérvárt. Október 13-án körülzárták a csókakői tábort, amire a keresztények a török támadást visszaverték. Október 15-én a keresztény tábor Fehérvár-Palota közti síkságra vonult, ahol egyik oldalról Sárrét mocsarai védték az állásokat. Délután új ütközet kezdődött. Újra a kereszt győzött, így Fehérvár 40 évi török rabság után keresztény kézbe került. Ezekben az ütközetekben részt vett egy tábori pap, egy 42 éves kapucinus szerzetes, Brindisi Lőrinc, aki úgy viselkedett mintha Kapisztrán János támadt volna fel halottaiból. Istvánffy Miklós történészünk 1622-ben kiadott munkájában ezt írta róla az október 15-i ütközettel kapcsolatban: "A felfeszített Krisztus keresztjével a kezében emelt hangon harcra buzdította a keresztény csapatokat s mit sem törődött a körülötte röpködő golyókkal."Azt a feszületet most is őrzik Innsbruckban.
Lőrinc tehetséges, igen szép termetű, vallásos ifjú volt, akit "kis angyalnak" neveztek. 16 évesen a kapucinus rendbe lépett. Velencében és Páduában tanult. Fiatalon híres szónok volt. Ahol megfordult mindenütt prédikált. Ennek nagyon kezére járt nagy nyelvtudása. Olasz anyanyelvén kívül latinul, görögül, németül, csehül, franciául, spanyolul, héberül és perzsa nyelven tartotta szentbeszédeit. Számos mű szerzője. Rendjét ő telepítette le Ausztriában és Csehországban. A kereszt volt minden sikerének titka: "Nem dicsekszem másban, mint Jézus Krisztus keresztjében." (Gal 6,14) Missziós úton volt, amikor hatvan éves korában, 1619. július 22-én Lisszabonban elhunyt. Nyomban szentként tisztelték.